Henry Kissinger és Csiang Cö-min összefutott

Csiang Cö-min és Henry Kissinger, Kína és az Egyesült Államok egykori vezetője összedugta a fejét.

A közvetlen hangulatú találkozóról hírekben, jegyzetekben emlékeznek meg ezekben a napokban a sajtóban, miután a kínai külügyminisztérium közleményben tudatta, hogy a két idős politikus még július 3-án, Sanghajban ült le egymással egy kis eszmecserére.

A 87 esztendős Csiang ezúttal is méltatta a 90 éves Kissinger szerepét abban, hogy az 1970-es évek elején nemzetbiztonsági tanácsadóként, majd külügyminiszterként szerepet vállalt a két ország közötti kapcsolatok normalizálásában. Közreműködésével került sor Richard Nixon amerikai elnök 1972-es látogatására, s később, 1979-ben a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Kissinger azon kevesek közé tartozik, akiknek a Kínai Népköztársaság politikai vezetéséből mind a négy generációval volt kapcsolata.

Csiang ugyan „elvben” és deklaráltan is visszavonult a politikai élettől, ám sokan nem hiszik, hogy Kínában, ahol a formálisan hatalmukat vesztett vezetők továbbra is a színfalak mögül irányítanak, vagy legalábbis igyekeznek befolyást gyakorolni a belpolitikai folyamatokra, ez valójában megtörtént.

Csiangot az 1989-es diáklázadások után Teng Hsziao-ping hozta Sanghajból Pekingbe, a párt élére, és egészen a legutolsó pártkongresszusig az a hír járta, hogy a személyi kérdésekben kitartóan igyekezett akaratát érvényesíteni, „embereit” pozícióba hozni.

A hatalmi harcok részletei nagy valószínűséggel sosem kerülnek majd nyilvánosságra, de minden jel arra mutatott, hogy a jelenlegi államfő és pártfőtitkár, Hszi Csin-ping a korábbinál nagyobb hatalmat kapott, erősebb pozícióban foghatott hozzá a munkához. Megfigyelők szerint ez azt is jelentette, hogy az előző generációk vezetőinek a szokásosnál kevesebb terük maradt, vagyis Hu Csin-tao pártfőtitkár, államfő és elődje, Csiang Cö-min korlátozott „beleszólási” jogot kapott.

Csiang találkozóját Kissingerrel arra is felhasználta, hogy dicsérő szavakkal illesse Hszi Csin-pinget. Rátermett, tehetséges és bölcs vezetőnek titulálta, megjegyezve, hogy az 1,3 milliárdos népességű Kínának erős vezetőre van szüksége. A problémák nem félelmetesek, ami fontos, az a határozott fellépés – mondta. Amire amerikai partnere úgy válaszolt, hogy a vállalt reformok nehéz helyzetek elé állítják ugyan Hszit, de meggyőződése, hogy képes lesz azokon túljutni.

A találkozóról megjelent híradások nyomán elemzők azt kezdték találgatni, vajon mi is volt a nyilvánosságra került idézetek üzenete. Vajon Csiang szavaival teljes támogatásáról akarta-e nyilvánosan is biztosítani Hszit és az általa követett irányvonat, s ez a jelenlegi elnök erejét mutatja-e? Esetleg a gyengeségét, s ezért volt szüksége Csiang kiállására? – tették fel a kérdéseket.