„Egyszer már vezettem nagykoalíciót, ezért teljesen hiteltelen lenne, ha kizárnám ezt a lehetőséget” – mondta a politikus a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című lapnak. Merkel először beszélt nyíltan az esetleges újabb nagykoalícióról, ami a felmérések alapján nem csupán egy lehetőség a sok közül, hanem a legvalószínűbb, ha a konzervatívok és a liberális FDP 2009 óta kormányzó koalíciójának nem sikerül megőriznie a többséget a szeptember 22-ei országos parlamenti választáson. A végeredmény „nagyon-nagyon szoros lesz” – mondta Merkel a FAZ-nak adott interjúban. Kiemelte: aki azt gondolja, hogy „a választás már lefutott, mert úgyis megint Merkel lesz a kancellár, arra ébredhet, hogy Németországot a szociáldemokraták és a Zöldek kormányozzák együttműködve a Baloldallal”, az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből és nyugatnémet radikális baloldali szervezetek összeolvadásával létrejött parlamenti párttal.
Az SPD hivatalosan kizárja a nagykoalíciót, és arra készül, hogy a Zöldekkel alakít kormányt. Peer Steinbrück szociáldemokrata kancellárjelölt a hét végén is hevesen bírálta a Merkel-kormány politikáját. Az SPD alapításának 150. évfordulója alkalmából szombaton Berlinben mintegy 200 ezer ember előtt mondott beszédében kiemelte: ami az ország jövője szempontjából elengedhetetlen reformokat illeti, a német politika „állóvízzé” változott 2009 óta, és a kormány elszigetelte az országot azzal, hogy az euróövezeti válság megszorításokra alapuló kezelését erőlteti a kiegyensúlyozott, a takarékosságra és a gazdaság ösztönzésére egyformán törekvő módszer helyett. Ugyanakkor az SPD soraiban vannak, akik nem utasítják el az együttműködést a konzervatívokkal.
Nyugat-Németországban 1966 és 1969 között is nagykoalíció kormányzott. A második ilyen felállás, a 2005 és 2009 közötti közös kormányzás megviselte az SPD-t, a párt minden korábbinál rosszabb eredményt, 23 százalékot ért el a 2009-es választáson, és népszerűségét azóta sem sikerült feltornázni a korábban megszokott 30 százalék fölötti szintre. Elemzők szerint a CDU–CSU is tart a nagykoalíciótól, leginkább azért, mert a jelenlegi helyzetben nincsen olyan külső, a koalíciót összetartó erő, mint amilyen legutóbb a világgazdasági válság volt, így könnyen előfordulhat, hogy a szociáldemokraták a törvényhozási ciklus közben felmondják az együttműködést és új választásokat kényszerítenek ki.
