„Őszintén bocsánatot kérek mindenkitől, akitől elvettem a családtagját... Felfoghatatlan számomra az ő veszteségük. Mindig erre gondolok, amikor a gyerekeimre nézek” – hangoztatta Robert Bales a katonai esküdtszék előtt. A negyvenéves törzsőrmester – anélkül, hogy beszélt volna az ámokfutása részleteiről –, kijelentette, hogy az általa elkövetett vérengzés „a félelem, az ostobaság és a virtuskodás álarca mögé bújtatott gyáva tett volt”.
A katonai ügyészség szerint Bales 2012. március 11-én pirkadat előtt egy 9 milliméteres pisztollyal, egy M-4-es gépkarabéllyal és egy gránátvetővel felfegyverkezve két falu lakóit támadta meg Kandahár tartományban. Áldozatainak többsége nő és gyerek volt, a holttestek egy részét Bales elégette. A mészárlás olyan felháborodást váltott ki Afganisztán-szerte, hogy az Egyesült Államoknak fel kellett függesztenie a katonai műveleteket az országban.
Bales tettének elkövetésekor már a negyedik harci kiküldetését töltötte Afganisztánban. A törzsőrmester ügyvédjei szerint poszttraumás stresszben szenvedett, és korábban agysérülése is volt. A gyilkosságok éjszakáján ivott, és Valium nyugtatót szippantott fel.
A Seattle közelében, a Lewis-McChord Egyesített Bázison folyó hadbírósági eljáráson Bales vádalkuért és a halálbüntetés elkerülésének reményében bűnösnek vallotta magát. A vádalkut a katonai bíró jóváhagyta, amit felháborodással fogadtak az áldozatok hozzátartozói. A katonai esküdtszéknek most arról kell döntést hoznia, hogy a vádlott az életfogytig tartó büntetés mellett kapjon-e esélyt arra, hogy húsz év után feltételesen szabadlábra helyezhessék.
