Alekszej Muhin, a moszkvai Politikai Információk Központja nevű, a Kreml számára elemzéseket szállító tanácsadó cég vezetője szerint a mostani kampány legfőbb jellemvonása a politikai verseny élénkülése. Immár nem csupán a harc imitálása folyik, hanem valódi alternatíva is megjelenik, amellyel a Kreml tudatosan igyekszik felrázni az érezhetően elfáradt politikai berendezkedést, ezzel erősíteni a hatalom iránti bizalmat.
– Putyin tavalyi újraválasztása óta a közben érzékelhetően átalakuló orosz rendszer számára a hét végi regionális választások az első komolyabb megméretést jelentik. Hogyan illeszkedik mindez az elit tudatosan zajló megújításának folyamatába?
– Mindenekelőtt úgy, hogy a választások érdekesebbek lettek, a verseny kiélezettebb, mégpedig azért, mert immár láthatóan nem egy párt belügye a választás, amelyhez asszisztál a parlamenti ellenzék. Indítja a jelöltjeit a rendszeren kívüli ellenzék is, s bár a média alapvetően Alekszej Navalnij moszkvai szereplésére koncentrál, nem szabad elfeledkezni a többiekről sem. Jekatyerinburgban például a Polgári Platform által indított Jevgenyij Rojzman akár győzhet is. Figyelemre méltó az is, hogy a parlamenti ellenzék pártjai bekapcsolódtak a választási bizottságok munkájába. Mindez a 2011-es tüntetésekhez, a választások legitimitásának megkérdőjelezéséhez képest alapvető változás. Persze ezek csak az első lépések, s korántsem működik minden flottul, de megjelent a valódi verseny érzése, amely újra felkeltheti a választók érdeklődését.
– A hatalom iránt 2011-re érezhetően megingott bizalom visszaszerzésének, erősítésének azonban a mostani regionális választás csak az egyik mozzanata
– Így van, emellett megújul a politikai intézményrendszer is, újak jönnek létre, miközben lehetőség szerint megerősödnek a régiek. Ennek egyik, a nemzetközi sajtóban sokat vitatott eleme, hogy a nem kormányzati szervezetek külföldi támogatását a hazai váltja fel. Félreértés ne essék, nem állami finanszírozásról van szó, csak arról, hogy a külföldi szerepvállalás szűnik meg, ami több mint két évtizeddel a rendszerváltozás után normális, a szuverenitást erősítő folyamat. Az elit utóbbi időben oly sokat emlegetett nemzeti alapokra helyezésének másik lépése, hogy az államigazgatás és a politika szereplői bizonyos szint felett nem vezethetnek külföldi számlákat. Ez már eleve egyfajta megújulást, megtisztulást indított el az államapparátusban és a képviselők soraiban is. Az üzletemberek hátrébb léptek a nagypolitikától, hiszen többen a bizniszt választották.
– Erősen emlékeztet engem mindez a nullás évek elejére, amikor frissen megválasztott elnökként Putyin alkut kötve az oligarchákkal kivette a kezükből az állam irányítását. Most ugyanígy a rendszer megtisztítása zajlik, csak más szinten. Egyetért ezzel?
– Igen, s jegyezzük meg, hogy az állami csinovnyikok fizetését közben felemelték, így a választás csupán azt jelenti, hogy immár átlátható módon biztosíthatják maguknak a nyugodt megélhetést. A korbács mellett tehát ott van a kalács is.
– Ez a folyamat a pártpalettán is érezhető változásokat hoz majd. Ha most még nem is, de idővel az Egységes Oroszország meggyengül?
– Ez elkerülhetetlen, hiszen a párt támogatottsága már most sem több 35 százaléknál, s így az Egységes Oroszország csak az egyik, s nem az egyedüli komoly erő marad. Úgy vélem, ezt már a 2016-os parlamenti változásokon tapasztalhatjuk majd. Az egyéni mandátumok egy részét például minden bizonnyal az Összoroszországi Népfront jelöltjei szerzik majd meg. A listán továbbra is erős marad a hatalom pártja, de ott is megélénkül majd a verseny. Miközben egyértelműen gyengül a Vlagyimir Zsirinovszkij nevével fémjelzett LDPR és a „jegyinorosszok” mellett anno szintén felülről kreált Igazságos Oroszország, érezhetően erősödnek a kommunisták. A KPRF egyes régiókban már most is látványosan növelte a befolyását, s a párton belüli generációváltással – ennek része a most Moszkvában induló Ivan Melnyikov felépítése Gennagyij Zjuganov utódjaként – tovább javulhatnak. Közben várhatóan visszatér a politikai mező jobb oldalára a Rogyina (Haza), amely egykor beolvadt az Igazságos Oroszországba.
– Nem említette a rendszeren kívüli ellenzéket, amelynek legismertebb képviselője, Alekszej Navalnij ugyan nem veszélyezteti Moszkvában Szergej Szobjanyin győzelmét, ám mégiscsak be-belépnek a rendszerbe. Készen áll erre a hatalom?
– Mint Nyikita Belih kirovi kormányzó esete is mutatja, a Kremlnek ettől az ellenzéktől nem kell tartania. Hatalomra jutva ugyanis belesimulnak a rendszerbe, s úgy viselkednek, mint a többi kormányzó. Kiszorítani már ezért sem kell a parlamenten kívüli erőket, s egyébként is, mint látjuk, éppenséggel a versenyt élénkebbé teendő, a trend az, hogy mindenhol indulhattak. Más kérdés, hogy az elmúlt hetek tapasztalata alapján éppen az utcai ellenzéket érte váratlanul a lehetőség. Több helyen arra játszottak, hogy kizárja őket a választási bizottság a versenyből, ezt a szívességet azonban ezúttal nem tették meg nekik. Az ellenzék sem a pénzügyi lehetőségek, sem az ideológia, sem a programok tekintetében nem tudott erőt mutatni, s ez még az egyébként kiváló képességű, így a jövőt tekintve egyáltalán nem lebecsülendő Navalnij esetében is érződött.
– És mikor formálódik majd politikai alapon a kormány?
– Ez 2016-ban még aligha várható. Akkor lenne ennek esélye, ha a gazdasági válság felerősödésével a Kreml úgy gondolná, hogy szétteríti a felelősséget. Egyébként az újabb kabinet is az elnök alá formálódik, mint a mostani.
