Nem a fegyverekkel van a baj?

A támadófegyverek betiltása már nem is téma az újabb borzalmas lövöldözést követően, helyette ezúttal a mentális gondokkal küzdők ellátására koncentrálnának az amerikaiak.

Kovács N. László
2013. 09. 19. 18:20
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor tavaly decemberben a húszéves Adam Lanza húsz kisgyermeket és hat felnőttet mészárolt le egy newtowni általános iskolában, egy rövid pillanatra úgy tűnt, történni fog valami a fegyverviselés frontján. Republikánus és demokrata politikusok egyaránt a „támadófegyverek” betiltásáról és a háttérellenőrzések szigorításáról kezdtek beszélni, mire azonban 2013 áprilisára szavazásra bocsátották a szigorítást szabályzó törvényt, az akarat elpárolgott, és a rendelkezés már a szenátusban elvérzett. Hétfőn újabb őrült fegyveres rontott be egy újabb középületbe, ezúttal tizenkét ártatlant vitt magával a halálba. Az amerikai média és a politikusok ezúttal már nem is beszélnek a fegyvertörvények szigorításáról; már azt is előrelépésnek tartanák, ha legalább a mentálisan zavart emberekkel – mint amilyen a hétfői tettes, Aaron Alexis is volt – figyelmesebben bánna az állam.

Az incidens óta befolyó információk szerint ugyanis Alexis egy évtizede rendszeresen olyanokat tett, amik zavart elmeállapotra utaltak. 2004-ben dührohamában kilőtte egy gépkocsi kerekeit, mivel tulajdonosa „nem tisztelte eléggé”, 2008-ban egy kocsmában tört-zúzott, majd összetűzött a kiérkező rendőrökkel, 2010-ben a padlón át az alatta lévő lakásba lőtt – állítása szerint véletlenül. A leginkább árulkodó jelzés azonban a múlt hónapban érkezett: a későbbi lövöldöző felhívta a rendőrséget, és azt állította, három férfi követi, akik a falakon át suttogva beszélnek hozzá, és valamilyen mikrohullámú készülékkel támadják a testét, amitől napok óta nem tud aludni. A rendőrök az aggasztó információkat megosztották az Alexist közvetve alkalmazó haditengerészettel, akik azonban nem tettek semmit.

Ezeknek az ismételten előforduló erőszakos cselekményeknek már aggasztania kellett volna a hatóságokat, vélik a The New York Timesnak nyilatkozó pszichiáterek. „Az erőszakot mindig nagyon nehéz előre jelezni, de az oktalan, irányíthatatlan düh általában világosan mutatja, hogy az illető kezdi elveszteni az eszét” – fogalmazott dr. Rachel Yehuda. A Columbia Egyetem pszichiáterprofesszora szerint a rendőrök óriásit hibáztak. „Olyan dolgokat néztek el Alexisnek, amiket nem lett volna szabad. Közölte a rendőrökkel, hogy hangokat hall, és erre sem tettek semmit? Úgy tűnik, a hatóságoknak fogalmuk sincs a mentális problémákról” – nyilatkozta dr. Michael Stone.

Talán Alexis egyértelműen aggasztó elmeállapota miatt, de az amerikai közbeszéd is a mentális problémákkal küzdő állampolgárokra koncentrál a fegyverek láthatóan lehetetlen betiltása helyett. „Alexis egy olyan fegyvert választott, amit saját bevallása szerint maga Joe Biden, az Egyesült Államok alelnöke is támogat: egy vadászpuskát. Tehát hétfőn akkor is gyilkolhatott volna, ha automata fegyverekhez nem lehet hozzájutni. A szigorítás támogatói által gyakran javasolt más megoldások sem segítettek volna: a gyilkos tökéletesen legálisan szerezte fegyverét, átment a háttérellenőrzéseken, nem használt magas kapacitású tölténytárat sem. Felesleges a fegyverekre koncentrálni, itt az idő, hogy végre elővegyük az igazi problémát, a mentális betegségeket” – magyarázza Rich Lowry, a National Review szerkesztője. „El kell érnünk, hogy ezek a zavart emberek megfelelő kezelésben részesüljenek.”

A The New York Times szerint is a veszélyes elmebetegek szigorúbb ellenőrzése lehet az az út, amelyen elindulhat a fegyverek kérdésében mélyen megosztott amerikai politika az újabb mészárlás megakadályozása felé. Két szenátor – egy republikánus és egy demokrata – már szerdán levélben figyelmeztette kollégáit a késlekedés veszélyességére. „A közelmúltban bekövetkezett tömegmészárlások és a mentális betegségek között egyértelmű a kapcsolat, ezért fontos, hogy minél hamarabb törvényben gondoskodjunk a megoldásról” – írta Kelly Ayotte és Mark Begich. „Ha valaki hangokat hall, az egyértelműen a skizofrénia jele. Nem szabadna, hogy fegyver kerüljön egy ilyen ember kezébe” – fogalmazott Tom Coburn republikánus szenátor is.

A megoldás azonban a látszólag kétpárti egyetértés ellenére sem látszik közelinek, még a jobb mentális ellátás viszonylag kevéssé ellentmondásos kérdésében sem. A fegyverviselés szigorításának egyes hívei ugyanis elutasítják a mentális betegek ellátásáról szóló vitát, attól tartva, hogy az eltereli a figyelmet a – szerintük – igazi problémáról: a fegyverekről. Az ellentábor azonban épp attól tart, hogy ha ebben a kérdésben engednek, azzal kinyitják az ajtót a további, már a féltett fegyverek elvételére irányuló szigorító lépéseknek. Debbie Stabenow demokrata szenátor hetekkel ezelőtt benyújtott egy törvénytervezetet, mely többek között új szabványokat vezetne be a mentális gondokkal küzdő betegek ellátásának terén, például éjjel-nappal nyitva tartó krízisközpontokat hozna létre, amelyekhez bárki bármikor fordulhatna. A rendelkezést republikánusok is támogatják, de egyelőre még szavazásra sem került a szenátusban. „Sajnos politika az egész” – foglalta össze a problémát Coburn.

(The New York Times, nytimes.com; CNN, cnn.com; National Review, nationalreview.com; Bloomberg, bloomberg.com)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.