„Szüleink és nagyszüleink nemzedékeinek hiába nem sikerült akkor megváltoztatni a kommunista rendszert, a világ más lett a magyar nép ’56-os forradalma után” – mondta az államfő.
Áder János több mint 200 fős hallgatósága előtt hangsúlyozta, hogy a forradalomban a magyar nép a szabadság nemzeteként született újjá és 1956 őszének 12 napja erkölcsi alapjaiban rengette meg a kommunista világrendszert, ami a magyaroknak elismerést és megbecsülést szerzett a világban.
Az elnök korabeli magyar lapjelentéseket idézett, amelyekből kiderült, hogy október 29-én lehetségesnek tűnt, hogy a forradalom követeléseinek teljesülésével ismét visszatérhet a rendes kerékvágásba az élet, november 4-től azonban a világ tehetetlenül nézte végig a forradalom vérbe fojtását. Megemlékezett róla, hogy magyarok százezrei keltek útra a megtorlás elől menekülve, akik közül Kanada 40 ezret fogadott be. Felidézte, hogy a soproni erdőmérnöki fakultás kétszáz hallgatóját és 14 tanárát együtt fogadta be Vancouverben a Brit Kolumbiai Egyetem, ahol folytathatták tanulmányaikat. A diákok közül – Józsa László erdőmérnök, az egyetem volt kutatójának elmondása szerint – 141-en ebben a tanintézményben diplomáztak. Az államfő az egykori soproni diákok közül nyolccal együtt ebédelt és még többen vettek részt közülük az ünnepi megemlékezésen.
Áder János a kulturális elemekkel gazdagított megemlékezésen rámutatott, hogy a Kanadában élő magyar közösségek tagjai megbecsülést vívtak ki maguknak és hazájuknak, nem véletlenül nyilvánította Kanada saját nemzeti történelmi öröksége részévé az ’56-os magyarok befogadását. „Magyarország államfőjeként ezért ezen a helyen is szeretném szívből jövő köszönetemet kifejezni Kanadának és minden itt élő magyarnak, mindenkinek, akinek személyes teljesítménye van abban, hogy a két nemzet tagjai mindig jó szívvel, megbecsüléssel és barátsággal nézhessenek egymás szemébe” – hangsúlyozta a köztársasági elnök.
Párdány Miklós, az eseményt vendégül látó Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület elnöke hangsúlyozta, hogy az intézménynek, amelyet ’56-osok alapítottak, az a célja, hogy a magyar gyerekek öt vagy tíz év múlva is beszéljék az anyanyelvet. Szavai szerint az egyesület tevékenysége azt bizonyítja, hogy „igenis lehet szépen, becsülettel, pártütés nélkül is magyarnak lenni”.