„Nem tudom, mivel sérthettük volna meg jobban őket”

Nemzeti érdek vagy káros sértés Merkel lehallgatása?

Durvábbnál durvább, ám talán kevéssé meglepő információk látnak napvilágot az amerikai NSA kémtevékenységéről: kiderült, hogy a titkosszolgálat európai vezetők, köztük Angela Merkel német kancellár telefonját is lehallgatta, szerda este pedig arról tett közzé cikket a Washington Post, hogy a Google és a Yahoo eddig védettnek hitt adatfolyamaiban is gond nélkül turkálnak az amerikaiak. Nemzeti érdek ez, vagy óriási blama? Mit kezd az NSA havi 181 280 466 egységnyi adattal? És mi a szerepe az egészben a tech-óriásoknak?

Nicholas Kristof, a The New York Times riportere például komoly baklövésnek tartja, hogy Amerika legjobb barátai után kémkedik. „Nem tudom, mivel sérthetnénk meg még ennél is jobban őket: az NSA publikálja Merkel kancellár szaftos SMS-eit, vagy egy videót, amin a japán miniszterelnök zuhanyzás közben énekel? Bombázzuk meg Big Mac-kel a legjobb párizsi éttermeket – csak azért, mert megtehetjük?” – mutat rá Kristof a helyzet abszurditására.

A publicista szerint szeptember 11. óta az amerikai nemzetbiztonsági gépezet teljesen elvesztette fékeit: a rendszer bármit megtesz csak azért, mert 70 milliárd dolláros és egyre növekvő költségvetése bármire lehetőséget ad neki. „Itt az ideje, hogy megálljunk egy kicsit, és elgondolkodjunk. A drónok segítségével veszélyes terroristákat iktathatunk ki, de úgy tűnik, minden meggyilkolt dzsihádista helyébe három másik lép, így végül magunknak ártunk. Európában is óvatosabban kell lépkednünk. A hidegháborúnak rég vége, nem hihetjük tovább, hogy mindenki feltétel nélkül a mi oldalunkon áll” – figyelmeztet Kristof.

Máshogy vélekedik a The Washington Post biztonságpolitikai szakértője, Max Fisher, aki arra emlékezteti az olvasókat, hogy a kémek az ország érdekében hallgatnak le másokat – és ezen az sem változtat, ha éppen szövetségesekről van szó. „Nem álltunk mindig egymás mellett, az amerikai–német viszonynak, hogy finoman fogalmazzak, különösen megvoltak a maga mélypontjai.

Jelenleg baráti a viszony köztünk, de azért versengünk egymással, gyakran egészen élesen, mint például a 2011-es líbiai beavatkozás esetében, melyet Obama támogatott, míg Merkel ellenzett. Ha a versenyben a felek előnyt szerezhetnek országuknak a kémkedéssel, nem kötelességük engedélyezni azt?” – mutat rá Fisher. A szakértő abban hasonlóan vélekedik Kristoffal, hogy az okozott botrány miatt Merkel lehallgatása nem feltétlenül előnyös az USA számára, de végül leszögezi: „a nemzetközi politikai rendszert a hideg önérdek vezérli, és nem a barátság és méltányosság elvei”.

Egyes NSA-alkalmazottak nem morális szempontból kifogásolják az óriási léptékű, válogatás nélküli adatgyűjtést – szerintük ez egyszerűen pazarlás. Mindez a The Washington Post által közreadott, Edward Snowdentől származó belső NSA-dokumentumokból derül ki. „Számos hírszerzési elemző panaszkodott az adatgyűjtő programra, mivel az szerintük rengeteg, ám alacsony információs értékű információt juttat a kezünkbe. Az elemzők szerint a túlzott mennyiség akadályozza őket a munkában” – szól a szöveg.

A célzott, magasan képzett hackerek vezérletével lefolytatott kibertámadások összehasonlíthatatlanul gazdaságosabbak. „Egyetlen ilyen művelet során kilencven al-Kaida-dokumentumot, tizenhat titkosítási kulcsot, harminc egyéb üzenetet és több ezer chatnaplót sikerült elfogni" – írta korábban a Washington Post. A hackerek épp azért lehetnek ilyen sikeresek, mert a netes információs zajt megkerülve, egyenesen a célpontok számítógépét képesek elérni.

Az ügy egy másik aspektusára világít rá a USA Today véleménycikke. A XXI. század elején a magánélet szigorú védelme már nem alapvető társadalmi szabály – a cikkíró reméli, hogy Snowden leleplezései után talán ismét azzá válhat. „Nem is az számít, hogy a Google vagy a Facebook tud-e arról, hogy adatainkat a kormány bármikor megszerezheti tőlük – az új fejlemények szerint valószínű, hogy nem.

Az NSA azért tud mindent rólunk, mert mi mindent megosztunk a tech-cégekkel, ingyenes levelezésért és a felhő-szolgáltatások áldásaiért cserébe” – szól a cikk. Még tovább megy a Politicón publikáló konzervatív politológus, Richard Viguerie. „Itt az ideje, hogy megzabolázzuk ezeket a cégeket, melyek – tudtukkal vagy tudtuk nélkül – a kormányzat legjobb partnereivé váltak az orwelli megfigyelési állam kiépítésében” – szögezi le.

(The New York Times, nytimes.com, The Washington Post, washingtonpost.com, USA Today, usatoday.com, Politico, politico.com)