A CIA keze a Kennedy-gyilkosságban

A merénylet közvetlen végrehajtói Castro-ellenes, kubai emigránsok lehettek.

Két napon át hallgatták ki, de jegyzőkönyv nem készült. A rajta elvégzett nitrátpróba arra utal, hogy nem sütött el puskát. Éjfélkor sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem ölt meg senkit, és jogi segítséget kért. Állította, hogy csupán bűnbak. A rendőrség november 24-én akarta börtönbe szállítani. A garázsban egy Jack Ruby nevű bártulajdonos a rendőrök szeme láttára, élő adásban hasba lőtte, a kórházban meghalt. Ruby egyaránt barátkozott a rendőrséggel és az alvilággal is. 1959 körül a maffia megbízásából járt Kubában, később pénzt vitt egy találkozóra, ahol egy amerikai ezredes tárgyalt kubai menekültekkel Castróék elleni akciókról.

1963. november első napjaiban egy dallasi lány elmondta, hogy Rubynak csempészett heroint, de kidobták egy kocsiból, mert nem volt hajlandó részt venni azok következő akciójában, az elnök megölésében. A lányt november 22-e után halálra gázolták.

Novemberben Ruby telefonon és személyesen megbeszéléseket folytatott alvilági figurákkal. Szemtanú szerint ő vezette a kisteherautót, amelyből november 22-én, a merénylet előtt egy puskát vitt fel egy fiatalember a füves emelkedőn, a léckerítés mögé. Az elnökre 12.30-kor lőttek rá. Ruby vélhetően jelen volt a lövöldözéskor a tankönyvraktár környékén. Egy órával később biztosan a kórházban hallgatta az elnök halálának bejelentését. A következő napokban kereste a lehetőséget (a rendőrség épületében) az Oswalddal való találkozásra. Vasárnap pontosan akkor sétált le a garázsba, amikor lehozták a gyanúsítottat, akit így dallasi rendőrök segítségével ölhetett meg.

A bíróság tettéért halálra ítélte, 1967-ben börtönben hunyt el, rákban. 1964 júniusában Warren főbíró oda szállt ki, hogy meghallgassa őt, miután a bártulajdonos saját maga kérte, hogy vallomást tehessen. Szinte könyörgött, hogy vigyék el Washingtonba, mert ott sok mindent fel tudna tárni. (Kérését elutasították.) Rejtett utalásokat fogalmazott meg az alvilágról, és összeesküvést emlegetett. 1963. november 29-én Johnson elnök megparancsolta egy politikusokból álló bizottság létrehozását, hivatalosan azért, hogy kivizsgálják JFK halálát. A vezetésre a legfelsőbb bíróság elnökét, Earl Warrent kérte fel. A tagok közé bejutott Allen Dulles, a CIA egykori igazgatója. A bizottság december elején átvette az FBI gyorsan elkészített jelentését, amely szerint „Oswald magányosan gyilkolt”.

1964 szeptemberében nyilvánosságra hozták saját jelentésüket, amely szerint „Oswald és Ruby is magányosan cselekedett.” A Warren-bizottság igazi célja nem az igazság kiderítése volt, hanem a „magányos őrült” teória sulykolása. Így szerelte le Johnson a héják részéről érkező nyomást, mely ki akarta kényszeríteni Kuba megtámadását. Végzetes hasadást okozott volna a lakosságban, ha kiderül, hogy a CIA együttműködött maffiózókkal, valamint amerikai ügynökök és befogadott emigránsok szövetkeztek az elnök megölésére. Castróék 1959-től bezárták a kaszinókat, az ültetvényeket államosították, több maffiózó börtönbe került, megindult az emigránsok áradata. A kubai kommunista vezetés eltávolítására szövetkezett a CIA, az alvilág és az emigránsok.

A kormányzati ügynökségek 1960-ban három maffiafőnökkel léptek kapcsolatba a kérdésben: John Roselli (Las Vegas), Sam Giancana (Chicago) és Santo Trafficante (Florida). A CIA az együttműködést elhallgatta az 1961 januárjában hivatalba lépett új elnök, JFK elől. A disznó-öbölbeli partraszállásra a CIA képzett ki kubai emigránsokat. Az akció kudarcot vallott, mert Kennedy elnök nem vetette be a légierőt. Később leváltotta a CIA vezetőjét, Allen Dullest. Richard Helms lehetett a legmagasabb szintű CIA-vezető, aki utasításokat adott a Castro meggyilkolását célzó akciókra és maffiózók bevonására. Ő Dulles kirúgásakor is a Cégnél maradt, sőt 1966 és 1973 között igazgatta is azt.

A Kennedy-kormányzat később le akarta állítani ezeket a műveleteket: 1963-ban bezáratták a CIA által vezetett, az Egyesült Államok déli részén található kiképzőtáborokat. Helms már 1963 végétől akadályozta a Kennedy-gyilkosság kivizsgálását. Johnson elnöknek is hazudott, mikor letagadta, hogy a CIA valaha is külföldi államfők meggyilkolására készült. Az 1970-es évtized közepétől kongresszusi vizsgálóbizottságok jöttek létre a CIA tevékenységének és gyilkossági ügyeknek a felülvizsgálatára.

Egyiknek birtokába jutott a magnószalag, amely egy november 22-én szolgálatban lévő motoros rendőr rádiójának hangfelvételét tartalmazta. A műszeres vizsgálat 1978-ban kimutatta, hogy legalább egy lövést szemből, a léckerítés mögül adtak le. Meghallgattak sok, az FBI által lehallgatott beszélgetést. A maffiavezérek beszéltek a Kennedy fivérek elleni gyűlöletükről, rebesgették az elnök és öccse „kiütését”, emlegették Rubyt. Marcello vethette fel, hogy Bobby Kennedy igazságügyi miniszter kikapcsolásához az elnök likvidálásán keresztül vezet az út. Viszont nem nagyon emlegették előzetesen Dallast, sem pedig Oswaldot.

A Las Vegas-i főnök, John Roselli a hatvanas évek második felében újságíróknak Santo Trafficantét nevezte meg a november 22-i események egyik fő szervezőjének. Szerinte Trafficante tette meg Oswaldot csaléteknek. Ugyanő 1975–76-ban beszélt a kongresszusi bizottságnak a maffia és a CIA közti kapcsolatról is. Vallomása után két héttel meggyilkolták. A Santo Trafficantéval Kubában együttműködő amerikai ügynök özvegye azt állítja, hogy férje már 1963. november 22-e előtt közölte feleségével: Kennedyt le fogják lőni Texasban. A bizottság meg akarta hallgatni a chicagói Sam Giancanát is. Pár nappal a kitűzött időpont előtt otthonában szitává lőtték. Lánya azt vallotta, hogy apját azok ölték meg, akik a Kennedy-merényletet is megszervezték.

1963 körül egy David Phillips nevű CIA-ügynök irányította a dallasi merénylet körüli dezinformációs akciót. 1963 szeptemberében Oswalddal is találkozott. Később kifejtette gyanúját, hogy amerikai hírszerzők is részt vettek a gyilkosságban, majd halála előtt elárulta családjának, hogy november 22-én ő maga is Dallasban járt. 1978-ban berendelték kongresszusi vizsgálatra David Morales CIA-ügynököt, aki hirtelen meghalt. Erről az agresszív, bérgyilkosként jellemzett férfiról tudjuk, hogy a hatvanas években részt vett Castro-ellenes félkatonai műveletekben, amelyek során a CIA alvilági összekötőként is alkalmazta. Ő többször eldicsekedett vele, hogy CIA-s kollégáival együtt ők „kapták” el Kennedy elnököt, majd később öccsét, Bobbyt is. Howard Hunt egykori CIA-ügynök fiának mesélte el később, hogy 1963-ban Miamiban részt vett egy találkozón, ahol David Morales és társai Kennedy megölését tervezgették. Egy Garett Underhill nevű egykori CIA-ügynök még 1963. november 22-e után mesélte barátainak, hogy CIA-sok kis csoportja ölte meg az elnököt.

Összegzésként megállapítható, hogy J. F. Kennedyt jól szervezett csapat gyilkolta meg. Az akció kivitelezése és az utalások egyértelművé teszik, hogy a merényletben CIA-ügynökök is részt vettek. A közvetlen végrehajtók Castro-ellenes, kubai emigránsok lehettek. A gyilkosság tehát a CIA–kubaiak–maffia zavaros kapcsolati hálójára és a Kennedy-kormány által a hatvanas évek elején még támogatott, Kuba elleni műveletekre vezethető vissza. A Cégnél talán Richard Helms hagyta jóvá az akciót. Az alvilág részéről elsősorban Santo Trafficantét érheti gyanú. Oswald a CIA és a maffia közös bűnbakja volt. Rubyt a maffia bízhatta meg a gyilkossággal.

Lehet, hogy a CIA–maffia–kubaiak háromszög invázióval akarta visszaszerezni Kubát: egy Castro-barátnak álcázott balekra ráfogva a merényletet győzte volna meg a közvéleményt a „vörös sziget” elleni támadás jogosságáról.

Szengáli Zsolt
A szerző történész