Így próbálják megfékezni az NSA-t

Még idén törvényben szigorítanák a Nemzetbiztonsági Ügynökség működését amerikai politikusok.

Több mint ezer oldal dokumentumot hozott nyilvánosságra James R. Clapper, a hivatal vezetője civil szervezetek információszabadsági keresete és Barack Obama egyértelmű utasítását követően. Az iratok között megtalálható a 2004 júliusára datált bírói vélemény, miszerint a külföldi hírszerzési és megfigyelési törvény (FISA) engedélyezi a „releváns” metaadatok – a hívások, üzenetek küldője, küldés helye, címzett stb. – nagy arányú gyűjtését, és leszögezi, a magánélethez való jog ezekre az információkra nem vonatkozik.

Ez volt az az irat, melyet Edward Snowden először nyilvánosságra hozott, kirobbantva a máig egyre tovább és tovább gyűrűző megfigyelési botrányt. Bebizonyosodott az is, hogy az NSA megszegte a szabályokat, a metaadatokat például jogtalanul megosztotta a CIA és az FBI egyes elemzőivel is, mely még a FISA szerint is „súlyos aggodalomra ad okot”. A hírszerző ügynökség ezenfelül olyan adatbázis kiépítésén is dolgozott, mely minden amerikai területen indított mobilhívás pontos helyét tartalmazta volna – az efféle tervek létezését Keith Alexander NSA-igazgató néhány hónapja letagadta. Különösen pikáns részlet az is, hogy a dokumentumokat az a Clapper volt kénytelen most közreadni, aki márciusban egy kongresszusi kihallgatáson eskü alatt vallotta, hogy az NSA „nem gyűjt információkat amerikaiak millióiról”.

„A dokumentumok ismét bizonyítják, hogy kormányunk nem hajlandó nyilvánosan megvitatni megfigyelési módszereit, ehelyett egy titkos bíróság titkos véleményeire támaszkodik” – fogalmazott Patrick Toomey, az Amerikai Polgárjogi Unió jogásza. Ez volt az egyik szervezet, mely perelt az iratokért. Egy másik csoport, az Elektronikus Magánéletért Információs Központ még tovább ment, és egyenesen a legfelsőbb bíróságnál adott be keresetet a megfigyelési programok ellen, azzal érvelve, hogy a bíróság túllépte hatáskörét, amikor engedélyt adott a titkos adatgyűjtésre. A testület indoklás nélkül visszadobta a javaslatot, valószínűleg azért, mert közvetlenül a legfelsőbb szintre adták be, az alsóbb bíróságok megkerülésével. A kerületi ítélőtábláknál több hasonló témájú kereset vár tárgyalásra.

Nemcsak a hivatásos jogvédők, de az átlagemberek és egyre több jogalkotó is úgy gondolja, kezdeni kellene valamit az ellenőrizhetetlen, titkolózó NSA-jel. A USA Today információi szerint Snowden színre lépése óta 888 százalékkal több amerikai állampolgár nyújt be információszabadsági kérelmet az NSA-hez. „Egyre többen és többen szeretnék tudni, hogy az ő magánéletük után is kémkedik-e a szervezet” – jegyzi meg az újság.

Az átláthatóságot célozták meg azok a politikusok is, akik hajlandónak mutatkoznak dacolni a kormányzattal az ügyben. Egy demokrata szenátor, Ron Wyden már idén szigorítana az NSA működésén: az ügynökségnek például ezek után kötelező lenne nyilvánosságra hozni, ha bebizonyosodik, hogy megszegte saját szabályait. Wyden kezdeményezéséhez mindkét párt képviselői csatlakoztak, ám nehéz csatának néznek elébe, hiszen mind a republikánus házelnök, mind a demokrata szenátusi elnök elutasítóan nyilatkozott az ügy idei megvitatásával kapcsolatban. Az átláthatóság szigorítását Wyden csak első lépésnek tartja – ő és egyes társai is egyszerűen betiltanának egyes NSA-programokat, e – jóval ellentmondásosabb – terv megvalósítására azonban csak jövőre van némi esély.

Árulkodó a nemzetközi megfigyelési helyzetről a cikk, melyet a The New York Times közöl azokról az óvintézkedésekről, melyre Obamát és a vezető amerikai tisztviselőket kötelezik a kémelhárítók. Az elnök külföldön általában egész lakosztályokat foglal el, de ha fontos telefon vár rá vagy át kell tekintenie egy bizalmas iratot, akkor egy kisebb, közeli szobába távozik, ahol előtte felállították saját biztonsági sátrát, mely átlátszatlan oldalával és zajkeltő berendezéseivel a képi és a hangmegfigyelést is alaposan megnehezíti. Ezt a felszerelést Obama akkor is használja, ha baráti országokba utazik, például az Európai Unióba.

A megelőzésről otthon sem feledkeznek meg: a miniszterek és más vezető tisztviselők otthonát a kormányzat lehallgatásbiztos szobákkal szereli fel, egy vastag – természetesen titkosított – útmutató szerint. A falakat egyebek között sztaniollal vonják be, és hangszigetelik. „Benne vagyunk a célkeresztben, akárhová megyünk is” – fogalmazott R. James Woolsey visszavonult hírszerzési igazgató.

(The New York Times, The Washington Post, USA Today)