Mikola Azarov kormányfő szavai szerint ez „nehéz, de az egyetlen lehetséges” döntés volt az ország jelenlegi helyzetében. Leszögezte, hogy a lépést kizárólag a gazdasági körülmények indokolták, s ezzel nem változtak az ország stratégiai célkitűzései.
Azarov kijelentette, hogy a teendők között az első helyre most Oroszország és Ukrajna kapcsolatainak helyreállítása, a két ország közötti vitás kérdések rendezése kerül. Hozzáfűzte, hogy a Kijev által kezdeményezett háromoldalú, EU–ukrán–orosz tárgyalások lehetőséget nyújtanak arra, hogy „feloldják az ellentmondásokat, és Ukrajna katasztrofális gazdasági veszteségek nélkül haladjon a stratégiája által meghatározott úton”.
A miniszterelnök felszólalását folyamatos bekiabálással zavarta az ellenzék, amelynek tagjai közül többen elhagyták a helyüket és a kormánytagok páholya elé gyűltek. Néhányan közülük papírt dobáltak az ülésen jelen lévő kormánytagok felé. Azarov beszédét befejezve a kabinet tagjaival együtt elhagyta az üléstermet, Volodimir Ribak házelnök pedig berekesztette az ülést, miután semmilyen megvitatandó előterjesztés nem szerepelt a napirenden.
Közben Arszenyij Jacenyuk, a Timosenko mögött álló Haza párt frakcióvezetője bejelentette, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványt terjesztett be a kormány ellen, és megkezdte az aláírásgyűjtést. Az ukrán jogszabályok szerint legalább 150 képviselőnek kell aláírásával támogatnia a határozati javaslat napirendre tűzését.
Ukrajna korábban számos brüsszeli elvárást teljesített vagy a teljesítés közvetlen közelébe került, így például kidolgozta az ügyészség politikai függetlenségét megerősítő, illetve a választási szabályokat a jogállamisági követelményekkel összhangba hozó törvényeket.
Nem született azonban áttörés abban a kérdésben, amelyet „a szelektív igazságszolgáltatás” beszüntetésének neveznek. Az unió ugyan általános érvénnyel, elvi szinten vetette fel ezt a problémát, de gyakorlatilag az a tétje, szabadon távozhat-e németországi gyógykezelésre Julija Timosenko bebörtönzött volt miniszterelnök.