– Törökország hivatalos programot indított azt célozva, hogy a világ különböző tájain felújítsa a török/oszmán kulturális örökséget. Ez Magyarországon sok műemléket érint, mint például Gül Baba türbéjét. Mi várható ezen a téren?
– Nagyon hálásak vagyunk, hogy Magyarország együttműködik Ankarával a közös történelmi emlékek megőrzése érdekében. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a történelmi emlékeink egyúttal magyar emlékek is, ezért közös munka során akarjuk felújítani az épületeket az eredeti terveknek megfelelően. Ha megújulnak ezek a helyszínek, mint például Szigetvár vagy Pécs, annak mindenki hasznát veszi, hiszen rengeteg turista lesz kíváncsi rájuk, a törökök is. Az anyagi háttér megteremtése során szintén együttműködésre törekszünk. Örülünk, hogy a közös török–magyar történelem egy részét fel tudjuk újítani.
– A török–magyar történelem főként harcokról szólt. Miben változott a kapcsolat, hogy most, több mint háromszáz évvel később szövetségesként és barátként térnek vissza, hogy az akkori emlékeket felújítsák?
– Nem a mi dolgunk, hogy most értelmezzük a történelmet. A történelem a múlt része. A törökök és a magyarok az évszázados ellenségeskedést már rég maguk mögött hagyták, és nem csupán békés egymás mellett élést tudtak kialakítani, de úgy hiszem és úgy érzem, hogy valódi barátság szövődött közöttünk, ami ritkán esik meg a történelemben. Elég csak megnézni a sporteseményeken a szurkolótáborokat, milyen barátsággal fogadják egymást! Amit megtanultunk a történelemből, az az, hogy miként tudjuk a megismert népekkel megerősíteni a barátságot. Ez a hivatalos török külpolitika alapja is. Békés ország vagyunk, s csakis a béke érdekel minket.
A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják el.
