Orbán Viktor miniszterelnök nemsokára Törökországba utazik. Mit vár a látogatástól?
– Arra számítok, hogy az elmúlt időszakban tapasztalt, nagyon fontos találkozók sorát növeli ez az út is. Emlékezhetünk rá, idén februárban járt Budapesten Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, ez a kapcsolatok megerősítése, irányának meghatározása szempontjából kiemelt fontosságú volt. Most, Orbán Viktor útja kapcsán is erre számítok. Nem vitás, hogy az ilyen találkozókkal együtt a kapcsolatok fejlődése is új dinamizmust kapott, politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. A látogatások pedig nem állnak meg, újabb befolyásos államférfit várunk Budapestre a jövőben.
– Kiről van szó?
– Februárban jön Abdullah Gül köztársasági elnök.
– Erdogan kormányfő látogatásakor jelentette ki Orbán Viktor, hogy a cél 2015-re az évi ötmilliárd dolláros kétoldalú kereskedelmi mérleg elérése. Elképzelhetőnek tartja, hogy sikerülni fog?
– Nagy cél az ötmilliárd dollár, de én úgy vélem, szükség van ilyen nagy, ambiciózus célokat kitűzni magunk elé, ekkor ugyanis mindkét fél keményen fog dolgozni azért, hogy ne maradjon papíron a terv, hanem sikerüljön azt megvalósítani. Nem kérdés, hogy hatalmas lehetőségek állnak a két ország kapcsolata előtt. Törökország óriási gazdasági fejlődésen megy keresztül, a gazdasági válság gyakorlatilag nem hagyott nyomot az országon, az ipari teljesítményünk kimagasló, a befektetői réteg keresi az új lehetőségek kiaknázását, s az üzletembereink a világ minden táján megtalálhatók. Magyarországról mit lehet elmondani? Nagyon fejlett technológiai kultúrájú ország, sorolni lehet azokat a technikai termékeket, amelyeket itt gyártanak, s szállítanak mindenhová. Nem véletlen, hogy a magyarokról az hírlik, mennyire találékonyak, milyen kreatívak. Ez pedig a szemünkben igen vonzóvá teszi a kutatás-fejlesztési lehetőségeket. Első találkozóim egyikén szembesültem azzal, hogy Magyarország tizenhat Nobel-díjast adott a világnak, ezt mindenképp meg kell becsülni és érdemes szem előtt tartani. Ahogy az országaink között lévő kevesebb mint ezer kilométer is épp elég rövid táv ahhoz, hogy szárazföldön is érdemes legyen árukat szállítani. Igen, tarthatónak érzem az ötmilliárdos célt.
– Törökország hivatalos programot indított azt célozva, hogy a világ különböző tájain felújítsa a török/oszmán kulturális örökséget. Ez Magyarországon sok műemléket érint, mint például Gül Baba türbéjét. Mi várható ezen a téren?
– Nagyon hálásak vagyunk, hogy Magyarország együttműködik Ankarával a közös történelmi emlékek megőrzése érdekében. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a történelmi emlékeink egyúttal magyar emlékek is, ezért közös munka során akarjuk felújítani az épületeket az eredeti terveknek megfelelően. Ha megújulnak ezek a helyszínek, mint például Szigetvár vagy Pécs, annak mindenki hasznát veszi, hiszen rengeteg turista lesz kíváncsi rájuk, a törökök is. Az anyagi háttér megteremtése során szintén együttműködésre törekszünk. Örülünk, hogy a közös török–magyar történelem egy részét fel tudjuk újítani.
– A török–magyar történelem főként harcokról szólt. Miben változott a kapcsolat, hogy most, több mint háromszáz évvel később szövetségesként és barátként térnek vissza, hogy az akkori emlékeket felújítsák?
– Nem a mi dolgunk, hogy most értelmezzük a történelmet. A történelem a múlt része. A törökök és a magyarok az évszázados ellenségeskedést már rég maguk mögött hagyták, és nem csupán békés egymás mellett élést tudtak kialakítani, de úgy hiszem és úgy érzem, hogy valódi barátság szövődött közöttünk, ami ritkán esik meg a történelemben. Elég csak megnézni a sporteseményeken a szurkolótáborokat, milyen barátsággal fogadják egymást! Amit megtanultunk a történelemből, az az, hogy miként tudjuk a megismert népekkel megerősíteni a barátságot. Ez a hivatalos török külpolitika alapja is. Békés ország vagyunk, s csakis a béke érdekel minket.
A teljes interjút a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatják el.
