Alan Rusbridgert a parlament belügyi bizottságának tagjai vonták kérdőre. A főszerkesztő tagadta, hogy a lap közléseivel veszélybe sodort volna bárkit is, például hírszerzőket vagy veszélyeztette volna a nemzetbiztonságot. „Nagyon megválogattuk, hogy mit jelentetünk meg, és amit közzétettünk, abban sincsenek nevek” – mondta.
Rusbridger ugyanakkor azzal vádolta a hatóságokat, hogy megpróbálják megfélemlíteni a lapot, és arra figyelmeztetett, hogy a nemzetbiztonságra való hivatkozást ütőkártyaként használhatják fel a vita elfojtására.
A baloldali The Guardian volt az egyik lap, amely szikraként lobbantotta lángra a nemzetközi vitát a magánszféra és a biztonság határáról azzal, hogy közzétette az Egyesült Államokból elmenekült Snowdentől kapott dokumentumokat. Ezek bizonyították, hogy az amerikai hírszerzés külföldi, ráadásul szövetséges politikusok – köztük Angela Merkel német kancellár – telefonjait is figyelte, nemhogy amerikai állampolgárokét.
Rusbridger parlamenti meghallgatásán azt mondta, hogy mintegy 58 ezer feljegyzést kapott lapja Snowdentől, de nem hiszi, hogy jelentős mennyiséget tesz közzé még belőlük az újság az eddigi egyszázaléknyit követően. Hozzátette, hogy a The Guardian körültekintő felelősséggel folytatja a közlést. „Nem tántorít el minket a megfélemlítés, de nem is viselkedünk meggondolatlanul” – mondta.
A brit terrorelhárítás egy magas rangú tisztje, Cressida Dick az mondta a parlamenti meghallgatáson, hogy a rendőrség vizsgálatot indított annak eldöntésére, indítsanak-e nyomozást a The Guardian szerkesztőségével szemben a bizalmas információk közléséért, amellyel megnehezítették a terrorizmus elleni küzdelmet.
