Ugyanez mondható el Julija Timosenkóról is, eddigi karrierje legalábbis ezt ígéri. Gátat szabhat ambícióinak egészségügyi állapota, hiszen roppant legyengült, kerekesszékbe került 2011 óta tartó börtönbüntetése idején. Az ukránok valószínűleg Janukovics regnálása alatt sem felejtették el a Timosenko-elnökség hivatali idejét, melyet mélyen átszőtt a korrupció. Ennek fényében meglepő a honatyák felsorakozása Olekszandr Turcsinov mögött. Az „új arcok a régi arcok” szlogen az ő esetében többszörösen is igaz, hiszen amellett, hogy régóta Timosenko jobbkeze, agit-propos múlttal is bír a szovjet időkből, és volt már a nemzetbiztonság vezetője is. Jelenleg „csak” házelnök, ideiglenes államfő és vezérkari főnök egyben. Semmi sem zárja ki, hogy ő is induljon a választáson, persze a gázhercegnő szava itt igen sokat nyom a latban.
A Haza, a Szvoboda, a Gazdasági Fejlődésért Csoport és a kommunisták, vagyis a többi parlamenti párt elnökjelöltjéről egyelőre nem tudni biztosat.
Janukovics parlamenti ellenzéke mellett a Majdan tüntetői és beszálltak a politikai játszmába. Elnöki címre egyelőre egyetlen utcai szónok sem tör, a kormányba viszont delegálnak tagot (Pavel Petrenko, az Avtomajdan vezetője ifjúsági és sportminiszterként tevékenykedhet tovább). Csekély befolyásuk a legitim parlamenti döntésekre nem jelent súlytalanságot, az utcán ragadó radikálisok ugyanis együtt járőröznek a rendőrökkel, és uralják a köztereket.
A most felállt kormány valóban szakértőinek tűnik az előző évek kabinetjeihez képest, úgy tűnik, a parlament nem négy évre akar tűzoltót keresni. Ezzel párhuzamosan kezdődhet a gazdasági konszolidáció.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!