Habár a két Korea magas rangú képviselői hét év után először ültek tárgyalóasztalhoz a panmindzsoni határfaluban, a Yonhap dél-koreai hírügynökségnek név nélkül nyilatkozó szöuli kormányzati forrás szerint „nem csökkentek a nézeteltérések” a többórás egyeztetés alatt.
Az egyeztetésen a déli küldöttséget Pak Gun Hje elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, az északit pedig a Koreai Munkapárt egy magas rangú tisztségviselője vezette. Ez volt a legmagasabb szintű találkozó a két Korea között 2007 óta.
Értesülések szerint a fő vitapont az Egyesült Államok és Dél-Korea február végén kezdődő éves hadgyakorlata volt. Phenjan azt akarta elérni, hogy a hadgyakorlatot halasszák el az annak kezdetével egy időben esedékes családegyesítési találkozó utáni időpontra, de Szöul nem volt hajlandó összekötni a két kérdéskört.
Phenjan korábban élesen bírálta és egy Észak-Korea elleni atomháborúra való felkészülésnek nevezte a hadgyakorlatot, amely Washington és Szöul szerint védelmi célokat szolgál. Észak-Korea egy évvel ezelőtt kísérleti atomrobbantással és atomháborús fenyegetéssel reagált a minden évben megtartott gyakorlatra, ami miatt mélypontra zuhant a két ország kapcsolata.
Dél-Korea a szöuli egyesítési minisztérium közleménye szerint azt hangsúlyozta a szerdai tárgyaláson, hogy a koreai háború által elszakított családtagok néhány napos találkozója kell, hogy a bizalomépítés első lépcsője legyen.
Dél-Koreában több mint 90 ezer olyan ember él, aki a háború óta nem látta Észak-Koreában élő rokonait. Az 1950–1953-as háború végén koreaiak milliói szakadtak el családjuktól, rokonaiktól. Eddig 18 találkozót szerveztek nekik, legutóbb 2010-ben a vöröskereszt égisze alatt, ugyanakkor az események gyakran a két ország közti politikai vádaskodás áldozatául esnek. Szeptemberben Észak-Korea az utolsó pillanatban mondott le egy tervezett családegyesítést, és korábban a februári találkozók lemondásával is fenyegetőzött.
Phenjan a szerdai tárgyalásokon a dél-koreai médiát is kritizálta, amiért az Kim Dzsong Un észak-koreai diktátort és az észak-koreai politikai rendszert bíráló írásokat közölt. Szöul ugyanakkor elutasította azt a felszólítást, hogy gyakoroljon szorosabb ellenőrzést a sajtó felett.
