1. A Szentszék nem ugyanaz, mint a Vatikán; előbbi a pápa személye és apparátusa, utóbbi az igazgatásában, „tulajdonában” lévő állam. A Szentszék egy szuverén résztvevője a nemzetközi diplomáciának, a Vatikán pedig egy másik.
2. A Vatikán részt vesz külképviseletein, nunciatúráin, valamint a pápa tanításán keresztül a nemzetközi kapcsolatok alakításában.
3. Diplomáciai célja, hogy gondját viselje az egyetemes egyháznak, és világi kapcsolatain keresztül mindenütt jelen legyen.
4. A pápa elismert szuverén joga részt venni a diplomáciában, politikai autonómiája van, „Isten szavát hangoztatja a világban”.
5. A diplomácia kialakulása lassan 1700 éves, a legdinamikusabban II. János Pál alatt növekedett a követségek és nunciatúrák száma (duplázódás).
6. A pápalátogatások hagyományát VI. Pál és XXIII. János pápa teremtette meg, célja tisztán zarándoki; találkozni egy néppel, megismerni azt, tanúsítani irántuk az elkötelezettséget és az egyház közelségét. Az egyház tehát nem „beavatkozik” más területekre, hanem saját küldetését teljesíti.
7. A pápa kettős minőségben utazik: államfő és az egyház legfőbb lelkipásztora.
8. Magyarország II. János Pál alatt vette fel a Vatikánnal diplomáciai kapcsolatait (1990), és 1997-ben született meg az államközi vatikáni szerződés, ami gyakorlatilag az egyházi intézmények finanszírozási kérdéseit rendezi – ezt újította fel a II. Orbán-kormány 2013-ban.
9. Ma a Vatikán alig 350 diplomatáján keresztül 180 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot – ennél többel csak az USA –, legutóbb tavaly keletkezett ilyen Dél-Szudánnal.
10. Megfigyelő az ENSZ-ben, UNESCO-ban, WHO-ban, Európa Tanácsban, együttműködik az Interpollal is, teljes jogú tagja viszont az EBESZ-nek, a Nemzetköz Atomenergia-ügynökségnek.
11. A Vatikán nem engedi a kettős állampolgárságot.
12. A nemzeti jogok egyetemes nyilatkozatát is szorgalmazza az emberi jogok analógiájára.
13. „Az értéket figyelmen kívül hagyó politizálás értéktelen politizálás” – II. János Pál a Szejmben a rendszerváltozás előtt (lengyel törvényhozás).
14. Egyes törvényeket a pápa szerint nem tekinthetünk jóknak pusztán azért, mert demokratikus úton hozták őket, „gondoljunk az abortuszra vagy az eutanáziára”, de akár „Hitler hatalomra kerülésére” is.
15. A demokráciaimport helytelen folyamat, félbevágja azt a folyamatot, amely során emberek egy csoportja közösen ismeri fel a szabadságot. Emiatt nemzetek újra kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, így tehát a rendszerváltozás folyamata a pápa szerint neokolonista volt.
16. II. János Pál 104 zarándokutat tett, ezek során még ennél is több országban járt.
17. „A mennyei haza szolgálata nem ellentétes a földi haza szolgálatával.” II. János Pál pápa nemet mondott a kozmopolita feloldódásra, a család és a nemzet felbomlására, a nacionalizmus túlburjánzását viszont patrióta alapon kívánta akadályozni, elfogadva más nemzetek szuverenitását.