A vasárnapi kettős szentté avatásra vár egész Róma és Lengyelország. A nagy időkben hosszú évtizedekig trónoló II. János Pál személye mellett viszont a közvéleményben és a médiában mintha törpének látnánk XXIII. Jánost, aki viszont ugyanarra vált érdemessé, mint lengyel utódja. Nézzük hát, „mire fel” ismeri el az egyház a legkrisztusibbnak Angelo Giuseppe Roncalli életpéldáját! A világ humoros plébánosához „aranyköpései” visznek még közelebb.
Szegény sorból (...) jöttem és sohasem kívántam szülőföldemtől elszakadni. Mily nagy kegyelme az Úrnak, hogy boldog és független szegénységgel áldott meg. Abban a tudatban szeretnék meghalni, hogy semmit sem mondhatok magaménak. Mindazonáltal a szegénység súlyos terhet is jelentett számomra, különösen, amikor nem tudtam enyéimet anyagilag támogatni, akik pedig nagy szegénységben éltek, vagy azokat a szükséget szenvedő paptársaimat, akik rászorultak volna segítségemre. Emiatt azonban sosem panaszkodtam, mert boldogok a szegények – mondotta az Úr! ( ) Mindig mindenkivel szemben jó akarok lenni.
(forrás - Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)
Egy Bergamo melletti falu 13 gyermekes családja 4. jövevényeként, 1. fiaként születik. 22 évesen szentelik pappá, majd a bergamói püspök magántitkárává teszi. Lelkipásztorként fiatalokkal foglalkozhat, és kispapokat tanít egyháztörténetre, hitvédelemre. Közben folyamatosan azon töpreng, hogyan lehet az egyház munkájába világiakat bevonni. A világháborúban betegápoló, majd kórházi lelkész, később a frontról hazatérő kispapok lelki ápolója.
A tenger láttán így szól:
Itt minden a Teremtő és fenséges alkotása szépségének dicsőségét zengi!
1921-ben az akkori pápától feladatot kap: szervezze meg a missziók anyagi hátterét. 1925-ben lesz püspök („Engedelmesség és béke – ez az én sikereimnek titka”), a pápa azonnal Bulgáriába, Görögországba és Törökországba küldi követnek.
Bárcsak mindenki elmondhatná rólam, hogy nem szítottam egyenetlenséget és nem keltettem bizalmatlanságot, és hogy nem bántottam meg a halhatatlan lelketeket azzal, hogy gyanúsítgatásokat terjesztettem és félelmet keltettem; hogy őszinte, egyenes, becsületes és jóhiszemű vagyok; hogy testvéri rokonszenvvel nézek a szemébe mindenkinek, még azoknak is, akik nincsenek velem egy véleményen s mindezt azért teszem, hogy semmi se akadályozza meg annak a krisztusi parancsnak beteljesülését, hogy »mindnyájan egyek legyenek!«