A vasárnapi kettős szentté avatásra vár egész Róma és Lengyelország. A nagy időkben hosszú évtizedekig trónoló II. János Pál személye mellett viszont a közvéleményben és a médiában mintha törpének látnánk XXIII. Jánost, aki viszont ugyanarra vált érdemessé, mint lengyel utódja. Nézzük hát, „mire fel” ismeri el az egyház a legkrisztusibbnak Angelo Giuseppe Roncalli életpéldáját! A világ humoros plébánosához „aranyköpései” visznek még közelebb.
Szegény sorból (...) jöttem és sohasem kívántam szülőföldemtől elszakadni. Mily nagy kegyelme az Úrnak, hogy boldog és független szegénységgel áldott meg. Abban a tudatban szeretnék meghalni, hogy semmit sem mondhatok magaménak. Mindazonáltal a szegénység súlyos terhet is jelentett számomra, különösen, amikor nem tudtam enyéimet anyagilag támogatni, akik pedig nagy szegénységben éltek, vagy azokat a szükséget szenvedő paptársaimat, akik rászorultak volna segítségemre. Emiatt azonban sosem panaszkodtam, mert boldogok a szegények – mondotta az Úr! ( ) Mindig mindenkivel szemben jó akarok lenni.
(forrás - Ijjas Antal: Isten igaz embere, Szent István Társulat, 1976)
Egy Bergamo melletti falu 13 gyermekes családja 4. jövevényeként, 1. fiaként születik. 22 évesen szentelik pappá, majd a bergamói püspök magántitkárává teszi. Lelkipásztorként fiatalokkal foglalkozhat, és kispapokat tanít egyháztörténetre, hitvédelemre. Közben folyamatosan azon töpreng, hogyan lehet az egyház munkájába világiakat bevonni. A világháborúban betegápoló, majd kórházi lelkész, később a frontról hazatérő kispapok lelki ápolója.
A tenger láttán így szól:
Itt minden a Teremtő és fenséges alkotása szépségének dicsőségét zengi!
1921-ben az akkori pápától feladatot kap: szervezze meg a missziók anyagi hátterét. 1925-ben lesz püspök („Engedelmesség és béke – ez az én sikereimnek titka”), a pápa azonnal Bulgáriába, Görögországba és Törökországba küldi követnek.
Bárcsak mindenki elmondhatná rólam, hogy nem szítottam egyenetlenséget és nem keltettem bizalmatlanságot, és hogy nem bántottam meg a halhatatlan lelketeket azzal, hogy gyanúsítgatásokat terjesztettem és félelmet keltettem; hogy őszinte, egyenes, becsületes és jóhiszemű vagyok; hogy testvéri rokonszenvvel nézek a szemébe mindenkinek, még azoknak is, akik nincsenek velem egy véleményen s mindezt azért teszem, hogy semmi se akadályozza meg annak a krisztusi parancsnak beteljesülését, hogy »mindnyájan egyek legyenek!«
A második világháború idején vízumok kiállításával segíti a zsidókat, illetve a hozzá befutott információkat továbbítja nekik, sokan megmenekülnek így. A háború végén aztán a hadifogságba került németeket pártfogolja.
Mindent meghallgatni, sokat felejteni és egy keveset javítani!
1944-ben párizsi nuncius lesz (a „francia KSH” 1963-ban, már pápasága idején kimutatja, hogy a franciák 2 százaléka tartja őt mindössze rossznak), és beutazza Európát, Észak-Afrikát, a nemzetek közötti párbeszéd ügyével foglalatoskodik. 1953-ban bíborossá kreálják: velencei pátriárkaként folytatja egyházi szolgálatát.
Ma délelőtt bíborosokat, hercegeket és a kormány néhány tekintélyes tagját kellett fogadnom, délutánomat azonban egyszerű emberek között akarom eltölteni, akinek rangját emberi méltóságuk és istenfiúságuk adja meg.
1958-ban pápává választják. Kisvártatva a Falakon Kívüli Szent Pál-bazilikában bejelenti, hogy 500 év után egyetemes zsinat lesz, 1962-ben nyitja meg ezt azzal a céllal, hogy modernizálja a katolikus egyházat, rendezve viszonyát más felekezetekkel és a vallástalanokkal. XXIII. János pápa Rómában megkapja a Falakon Kívüli János becenevet. Akár innentől is számíthatjuk az 1990-ben hivatalossá váló vatikáni–magyar kapcsolatok születését.
Isten azért teremtette az árnyékot, hogy a fény ragyogása mindinkább érvényre jusson.
Korábbi tapasztalatait latba vetve közvetít Hruscsov és Kennedy elnök között a kubai rakétaválság idején. Leghíresebb enciklikája a Békét a Földre! (Pacem in Terris); 1962-ben a Time magazin az év emberének választja, az amerikaik körében elterjedt beceneve pedig Johnny Walker. Nyitottságára jellemző, hogy ő engedett be kamerát először a pápai lakosztályba.
XXIII. János pápa gyomorrákban halt meg 1963-ban. Halálos ágyán azt mondta az őt ért náci- és zsidóbarát vádakra: „Nem álltunk meg, hogy felszedegessük a felénk dobott köveket.”
A nehézségekkel való nyugodt szembenézés az én legnagyobb erőforrásom.
A szentté avatáshoz szükséges két csoda helyett esetében a Vatikán megelégedett eggyel. 1966-ban egy nápolyi kórházban dolgozó apáca súlyos beteg lett, ki kellett operálni gyomra háromnegyed részét. Az operáció közben a 3 évvel korábban elhunyt pápa képe mellett imádkozott nála egy szerzetestársa. A műtét után az apáca hitetlenkedett, hogy gyógyulásához XXIII. János pápa közbenjárására van szükség, amire állapota újra válságosra fordult. Halálos ágyán azonban újra imádkozni kezdett, és egy, a pápa halálos ágyáról származó lepedődarabkával elaludt. Álmában megjelent a pápa, aki közölte vele, hogy meggyógyult, és mostantól bármit ehet. Az akkor még csak fiatal lány ébredése után azonnal sült krumplit kért és fagylaltot, s negyed gyomorral azóta sincsen semmilyen gyomorproblémája, máig ápolóként dolgozik Nápolyban, nagy energiával.
Soha ne adjuk meg magunkat a pesszimizmusnak, annak a keserűségnek, amelyet az ördög mindennap felkínál; ne engedjünk a pesszimizmusnak, az elbátortalanodásnak.
