A távozó külügyminiszter elmondta: a keleti nyitás a magyar kormánynak a világra való nyitásából adódik. Mivel Magyarországnak 25 évig európai és euroatlanti ambíciói voltak, az elmúlt négy évben még tágabbra szeretett volna nyitni. Egyrészt történelmi és érzelmi okokból regionális alapnyitással a közép-európai szomszédjai felé, másrészt pedig a keleti világra annak gazdasági dimenzióival, elsősorban Kína, India és Japán irányába. „A miniszterelnök Oroszországba is elment, hogy felvesse a nehéz kérdéseket. Gázról és a nukleáris energiáról beszélt, ez inkább gazdasági kapcsolat” – hangsúlyozta Martonyi.
A külügyminiszter ugyanakkor a Le Monde kérdésére elismerte, hogy Orbán Viktor nem önhibájából nem járt Washingtonban az elmúlt négy évben. „Tény. Sajnálom, de nem ő tehet róla” – fogalmazott. Arra a kérdésre, hogy nem hívták meg, Martonyi így válaszolt: „Kár. Én azt mondom a minket bíráló sajtónak, hogy kinek jó ez? A radikális jobboldalnak. Önök erősítik a szélsőséget”.
A paksi bővítést a külügyminiszter a gáztól való függés csökkentésének szükségességével magyarázta. Az orosz féllel történt megállapodást pedig azzal, hogy az erőművet a szovjetek építették, és „megvan, működik, ugyanaz a technológia”. Szerinte ez nem ugyanaz a kérdés, mint az orosztól gáztól való függés, hiszen az oroszok által felépített atomerőmű Magyarországé, ami nem mondható el a gázról.
„A nagy kérdés az, hol lesz Oroszország helye a XXI. században. Európában. Meg vagyok arról győződve, hogy az oroszoknak szükségük van Európára és nekünk szükségünk van Oroszországra” – hangoztatta Martonyi. A külügyminiszter szerint ugyanakkor Vlagyimir Putyin elnök „történelmi hibát követ el, amely sajnálatos a nemzete számára”, s amire „transzatlanti és európai egységgel”, valamint szankciókkal kell válaszolni. A külügyminiszter úgy vélte, hogy Putyin néhány hét alatt talán nyerhet valamit, „a Krímet, talán egy kicsit még többet”, de ennek ára „hosszú távon nagyon súlyos lesz”. „Oroszország érdeke a stratégiai együttműködés Európával” – szögezte le Martonyi. Az esetleges további szankciókat érintően azt is jelezte, hogy az orosz gáz Magyarország számára a gazdasági túlélést jelenti, ezért mindenképpen meg találni az eszközt ahhoz, hogy az ország továbbra is hozzájusson.
A Le Monde azon kérdésére, hogy Putyin nem teremt-e precedenst a magyar kisebbségek határon túli védelmére, Martonyi leszögezte: Magyarországnak egyszerűen „más módszerei vannak, ha megengedhetek egy kis iróniát”. Az emberi jogokról és a kisebbségek jogáról beszél, de nincsen semmilyen területi követelése, elfogadta a területi veszteségeit. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy február végén Ukrajnában járt, hogy az ottani 150-200 ezres magyar kisebbség ügyében „lenyugtassa a kedélyeket”. A magyar kormány jelenleg „a legjobb viszonyt” ápolja Kijevvel, és a nyelvtörvényt illetően a szöveg alapos előkészítését tanácsolja.
Martonyi szerint a NATO-nak pszichológiai, politikai és katonai szempontból is erősíteni kell a jelenlétét Lengyelországban és a balti államokban, de „bizonyos határok között”, „óvatosan”, mert nem szabad a helyzetet élezni. A baltiak esetében érthetőnek tartja az érzelmeket. „Mi is beszélhetnénk a történelemről az oroszokkal, de nem ez a megfelelő pillanat” – tette hozzá.
A Le Monde azon felvetésére, hogy Magyarországról az Európai Unióban az a kép alakult ki, hogy a demokrácia határait feszegeti, Martonyi így válaszolt: „Magyarországnak az Európai Unióban van a helye, az emberek erre szavaztak. Érkeztek bírálatok Magyarországgal szemben, de ezeket az intézményi problémákat a jog keretein belül rendeztük. A sajtóval más a helyzet, voltak félreértések”.
