A Magyar Páneurópa Unió elnökének meggyőződése, hogy modern értékkonzervatív fordulat előtt áll az EU, ám ehhez az is kell, hogy az emberek ne adjanak több esélyt a handabandázó, neoliberális, értéktagadó erőknek, amelyek folyamatosan devalválják az uniót. Szerinte nélkülözhetetlen az a korszerű szemlélet, amelyet a Nemzetközi Páneurópa Unió képvisel. A húszas években alapított mozgalom ugyanis a személyek és nemzetek közötti szolidaritáson alapuló keresztényszociális eszmerendszer talaján áll. A kórházigazgató orvos leszögezte: a megújulás feltétele, hogy ne legyenek a kontinensen másodrendű, kevésbé egyenlő államok. Az EU csak úgy maradhat életképes, ha nem gátolják az újabb csatlakozók felzárkózását, s mozgósítani tudják az eddig mostohán kezelt régiókban rejlő energiákat, tapasztalatokat. A Magyar Páneurópa Unió szombati, 25. születésnapi ünnepségén a nemzetállamok közösségének fejlesztése kiemelt téma lesz.
Európában sokak szerint nem mennek túl jól a dolgok, és ideje lenne változtatni. Ön egy történelmi integrációs szervezet magyar elnökeként hogy látja a helyzetet?
– Ha nem tud váltani az Európai Unió vezetése, még nagyobb gondban lehetünk a jövőben. Egy sor megcsontosodott dogmát el kellene felejteni a szabad verseny megkérdőjelezhetetlenségéről.
– Eszerint ön is euroszkeptikus? Manapság könnyen aggatják ezt a bélyeget bárkire, aki nem bólogat mindenre, ami az EU-ban zajlik.
– Éppen az Európai Unió eredeti gondolatát kérdőjelezik meg ezzel. Hiszen az alapító atyák, a kezdettől kereszténydemokrata szellemiségük miatt az autokratikus, vagyis parancsuralmi, felülről vezérelt rendszert egyáltalán nem pártolták. Ha valaki kritikusan viszonyul a mai folyamatokhoz, arra rögtön rásütik az unióellenesség stigmáját. Holott az azt jelenti, hogy az illető személy vagy párt, szervezet szeretne kívül kerülni az EU-n. A Nemzetközi Páneurópa Unió viszont éppen ellenkezőleg vélekedik. Alapítása, a húszas évek eleje óta azon fáradozik, hogy a földrész népeit szövetségbe tömörítse, és elősegítse, hogy megtalálják a közös hangot, az együttes boldogulás mindenkori optimális módozatait.
– Európában azonban vannak tradicionálisan erős, nyugati, északi nemzetek, államok, és vannak a déli és keleti széleken elhelyezkedő országok, amelyek kevésbé fejlettek. Nem lehet, hogy ha a gyengébbek felerősítésére mennek el az energiák, maga az unió gyengül meg?
– Ez hamis okoskodás. Hiszen tudvalévő, hogy egy lánc szilárdságát mindig a leggyengébb szemének teherbíró képessége adja meg. Ha tehát nem elég erősek a periférián elhelyezkedő államok, és másodrendűnek tekintik őket, az a nagyobb nemzetek fejlődését is visszavetheti. Tehát saját jól felfogott érdekük is az, hogy ne növeljék, hanem csökkentsék a távolságot az újabb tagállamok és a régebbiek között. Az EU a Montánunióból, az Európai Szén- és Acélközösségből nőtt ki az ötvenes évektől. A gazdasági egymásrautaltság, az együttes fellépés praktikus volta ébresztette rá az országokat, hogy érdemes még szorosabbra vonni a kapcsolataikat. Ma szintén meg kell keresni azokat a pontokat, ahol harmónia teremthető, és amelyekkel mindenki jól jár. Végül is az üzleti életben is akkor tartós egy kontraktus, ha minden szerződő fél megtalálja a számítását. Mert az a mai gyakorlat nem folytatható sokáig, hogy a gyengék még gyengébbekké, az erősek pedig még erősebbekké válnak. A partnerek eltaposása még sehol nem erősített semmilyen szövetséget.
– Erre mondják azt némelyek, hogy a teljes egyesülés volna a megoldás. Közös kormány, minisztériumok, gazdaság- és adópolitika és a többi, ami mindezzel jár. A külső szemlélő azt vélné, hogy éppen ennek a szándéknak lehetne a vezérhajója a nemzetközi Páneurópa-mozgalom. Önök is hívei az Európai Egyesült Államoknak?
– Az alapító, Richard Coudenhove-Kalergi gróf és társai nem ilyesmiben gondolkodtak, de később sem értelmezték így a közös Európát. A Páneurópa-mozgalom hangsúlyozottan a nemzetállamok közösségét szeretné felvirágoztatni, nem híve, hogy egyfajta egységesített, uniformizált masszában oldódjanak föl a népek. A kontinens erejét éppen az adja meg, hogy sokszínű. Minden nép hozzá tud valami olyasmit tenni a közös sikerhez, amihez a többi kevésbé ért, amiben a másik kevésbé gazdag. Egy futballcsapatban is nevetséges, ha minden játékos egyforma, s csupán ugyanarra az egyetlen posztra lenne alkalmas. Aki a teljes homogenizációt akarja, végeredményben Európa felszámolására tör.
– Nem túlzás áldozati bárányként beállítani a kevésbé fejlett országokat? A mai trendi szemlélet képmutatóan azt sugallja: verseny, verseny über alles. Közben lehet, hogy éppen a versenyt akarják kizárni – mivel ugyanazok a hatalmas monopóliumokért lobbiznak?
– Felejtsük már el ezt a lejáratódott, rég meghaladott ósdi versenyimádatot, ami csak arra jó, hogy megideologizálják egyes országok felzárkózásának megakadályozását. Valójában a nagybankok, a multinacionális mamutcégek haszonmaximalizálásának akarnak szabad utat engedni. Igazából az történt, hogy a rendszerváltozásnak nevezett folyamatok idején nem befektettek a volt szovjetövezet államainak területén, hanem piacot vásároltak. A privatizáció csak arra kellett nekik, hogy kiiktassák a lehetséges konkurenciát. Fejlesztés, invesztáció helyett mindent leépítettek, egész iparágakat szüntettek meg. Nálunk is megszűnt a cukorgyártás, szinte eltűnt a feldolgozó- és könnyűipar, a nehéziparról nem beszélve. Mindezt úgy adták el a tömegeknek, hogy a rombolás a modernizáció, értsd: a kapitalizmus velejárója. Mintha a szerkezetátalakításnak, struktúraváltásnak hazudott leépítés lenne a természetes, racionális. Ezzel a demokratikus intézményrendszerbe vetett állampolgári hitet is aláásták, nemcsak a kelet-közép-európai térség gazdaságát tették tönkre. Mindebből logikusan következik, hogy az európai összefogás, integráció gondolatát is devalválták, hiteltelenítették az emberek szemében. Van tehát milyen csorbát kiköszörülni a Nyugatnak. Nem kell az a morbid versenyszemlélet, amely a gepárdot és a teknősbékát akarja egy futamban indítani. Máskor meg, farizeus módon, a teknőst hozzák ki győztesnek, ha valami magasabb érdek úgy kívánja. Az Európai Unió, mint minden integrációs szervezet, viszont azért jött létre, hogy megvédje az érdekeinket. Fából vaskarika, ha külső pénzügyi, gazdasági multilobbikat véd – saját tagjai ellenében.
A teljes interjú a pénteki Magyar Nemzetben olvasható.
