Európa visszahódítása az EP-választás tétje

Fából vaskarika, ha az unió külső pénzügyi, gazdasági multilobbikat véd a saját tagjai ellenében – fejtette ki a Magyar Nemzetnek Andrássy Gábor.

– Európában azonban vannak tradicionálisan erős, nyugati, északi nemzetek, államok, és vannak a déli és keleti széleken elhelyezkedő országok, amelyek kevésbé fejlettek. Nem lehet, hogy ha a gyengébbek felerősítésére mennek el az energiák, maga az unió gyengül meg?
– Ez hamis okoskodás. Hiszen tudvalévő, hogy egy lánc szilárdságát mindig a leggyengébb szemének teherbíró képessége adja meg. Ha tehát nem elég erősek a periférián elhelyezkedő államok, és másodrendűnek tekintik őket, az a nagyobb nemzetek fejlődését is visszavetheti. Tehát saját jól felfogott érdekük is az, hogy ne növeljék, hanem csökkentsék a távolságot az újabb tagállamok és a régebbiek között. Az EU a Montánunióból, az Európai Szén- és Acélközösségből nőtt ki az ötvenes évektől. A gazdasági egymásrautaltság, az együttes fellépés praktikus volta ébresztette rá az országokat, hogy érdemes még szorosabbra vonni a kapcsolataikat. Ma szintén meg kell keresni azokat a pontokat, ahol harmónia teremthető, és amelyekkel mindenki jól jár. Végül is az üzleti életben is akkor tartós egy kontraktus, ha minden szerződő fél megtalálja a számítását. Mert az a mai gyakorlat nem folytatható sokáig, hogy a gyengék még gyengébbekké, az erősek pedig még erősebbekké válnak. A partnerek eltaposása még sehol nem erősített semmilyen szövetséget.

– Erre mondják azt némelyek, hogy a teljes egyesülés volna a megoldás. Közös kormány, minisztériumok, gazdaság- és adópolitika és a többi, ami mindezzel jár. A külső szemlélő azt vélné, hogy éppen ennek a szándéknak lehetne a vezérhajója a nemzetközi Páneurópa-mozgalom. Önök is hívei az Európai Egyesült Államoknak?
– Az alapító, Richard Coudenhove-Kalergi gróf és társai nem ilyesmiben gondolkodtak, de később sem értelmezték így a közös Európát. A Páneurópa-mozgalom hangsúlyozottan a nemzetállamok közösségét szeretné felvirágoztatni, nem híve, hogy egyfajta egységesített, uniformizált masszában oldódjanak föl a népek. A kontinens erejét éppen az adja meg, hogy sokszínű. Minden nép hozzá tud valami olyasmit tenni a közös sikerhez, amihez a többi kevésbé ért, amiben a másik kevésbé gazdag. Egy futballcsapatban is nevetséges, ha minden játékos egyforma, s csupán ugyanarra az egyetlen posztra lenne alkalmas. Aki a teljes homogenizációt akarja, végeredményben Európa felszámolására tör.

– Nem túlzás áldozati bárányként beállítani a kevésbé fejlett országokat? A mai trendi szemlélet képmutatóan azt sugallja: verseny, verseny über alles. Közben lehet, hogy éppen a versenyt akarják kizárni – mivel ugyanazok a hatalmas monopóliumokért lobbiznak?
– Felejtsük már el ezt a lejáratódott, rég meghaladott ósdi versenyimádatot, ami csak arra jó, hogy megideologizálják egyes országok felzárkózásának megakadályozását. Valójában a nagybankok, a multinacionális mamutcégek haszonmaximalizálásának akarnak szabad utat engedni. Igazából az történt, hogy a rendszerváltozásnak nevezett folyamatok idején nem befektettek a volt szovjetövezet államainak területén, hanem piacot vásároltak. A privatizáció csak arra kellett nekik, hogy kiiktassák a lehetséges konkurenciát. Fejlesztés, invesztáció helyett mindent leépítettek, egész iparágakat szüntettek meg. Nálunk is megszűnt a cukorgyártás, szinte eltűnt a feldolgozó- és könnyűipar, a nehéziparról nem beszélve. Mindezt úgy adták el a tömegeknek, hogy a rombolás a modernizáció, értsd: a kapitalizmus velejárója. Mintha a szerkezetátalakításnak, struktúraváltásnak hazudott leépítés lenne a természetes, racionális. Ezzel a demokratikus intézményrendszerbe vetett állampolgári hitet is aláásták, nemcsak a kelet-közép-európai térség gazdaságát tették tönkre. Mindebből logikusan következik, hogy az európai összefogás, integráció gondolatát is devalválták, hiteltelenítették az emberek szemében. Van tehát milyen csorbát kiköszörülni a Nyugatnak. Nem kell az a morbid versenyszemlélet, amely a gepárdot és a teknősbékát akarja egy futamban indítani. Máskor meg, farizeus módon, a teknőst hozzák ki győztesnek, ha valami magasabb érdek úgy kívánja. Az Európai Unió, mint minden integrációs szervezet, viszont azért jött létre, hogy megvédje az érdekeinket. Fából vaskarika, ha külső pénzügyi, gazdasági multilobbikat véd – saját tagjai ellenében.

A teljes interjú a pénteki Magyar Nemzetben olvasható.