Angela Merkel közel egy évtizede tartó töretlen népszerűsége és az a tény, hogy Németország a gazdasági válság hatásait alig érezte meg, vezetett ahhoz a döntéshez, hogy a német kereszténydemokraták (CDU) Merkel arcképével ellátott plakátokkal kampányoltak. A kancellár asszonnyal való megelégedettség a felmérésekben is megmutatkozik, hiszen a CDU – és testvérpártja, a bajor CSU – a szavazatok 38-39 százalékának megszerzésére számíthat. A kereszténydemokraták legnagyobb vetélytársának, a velük nagykoalícióban kormányzó szociáldemokratáknak 27 százalékot jósolnak a közvélemény-kutató intézetek, az ellenzéki Zöldeknek 10-11, az egykori kommunista állampárt utódjának, a szintén ellenzéki Baloldalnak 8 százalékot. Az egykor szebb napokat látott, tavaly szeptemberben csúfosan megbukott, a berlini parlamentből kiesett liberálisok minden bizonnyal most is csak 3-4 százalékos eredményt érnek el.
A németországi EP-választások történetében azonban most kivételesen a 3-4 százalék, sőt az 1 százalék is elég lehet a parlamenti küszöb átlépéséhez. A német alkotmánybíróság ugyanis azt a meglepő döntést hozta februárban, hogy nem lehet bejutási küszöböt szabni az EP-választásokon, mivel az sérti a választói jog egyenlőségének, illetve a pártok esélyegyenlőségének az alapelvét. A határozat óriási felháborodást váltott ki a vezető politikai pártokban, hiszen a döntés értelmében mandátumot szerezhetnek a strasbourgi törvényhozásban az olyan társadalmilag kitaszított pártok, mint a neonáci Nemzeti-demokrata Párt (NPD). Németország ugyanis 96 képviselőt küld az Európai Parlamentbe, vagyis a pártlistán elért egyszázalékos eredménnyel egy mandátumra lenne jogosult az NPD. A neonácik tevékenységét nem tiltották be Németországban, a párt szabadon működik, igaz, az utóbbi években a vezetők közötti viszály, a támogatottság csökkenése és a pénzügyi nehézségek jellemezték. A szélsőjobboldali alakulat sosem volt elég népszerű ahhoz, hogy bejusson a német szövetségi törvényhozásba, tartományi szinten azonban vannak megválasztott képviselői. Mint Ingolf Pernice, a berlini Humboldt Egyetem alkotmányjogász professzora a Magyar Nemzet kérdésére elmagyarázta, az alkotmánybíróság azzal indokolta a parlamenti küszöb eltörlését, hogy az 5 százalékos határt el nem érő pártokra adott szavazatok elvesznek, így sérül az esélyegyenlőség elve. A német parlamenti választásokon azért szükséges a küszöb fenntartása, hogy erős felhatalmazással rendelkező kormány alakulhasson, az európai parlamenti választások esetében a küszöb azonban nem releváns, mert az EP pártjainak nem feladata, hogy összefogjanak és kormányt alakítsanak – mondta Ingolf Pernice külföldi újságíróknak a Berlini Európai Akadémia által rendezett beszélgetésen.
A németországi politikai térkép egyébként nem sokat változott az elmúlt években, ahogyan a németek Európa iránti elkötelezettsége sem. Az ARD közszolgálati televízió nemrég készült felmérése szerint a lakosság 64 százaléka pártolja az uniós integráció elmélyítését, vagyis azt, hogy a következő években még több területen kell közös politikát folytatni. Az unióból való kiábrándultság tehát kevésbé jellemzi a németeket, mint számos más uniós tagállam lakosságát, ahol erőteljesen növekedni kezdett az euroszkeptikus pártok támogatottsága. Az európai projekt iránti lelkesedés lanyhulása azonban a németeket sem kerülte el teljes mértékben, sokan elégedetlenek azzal az állapottal, hogy Németország pénzügyileg segíti a bajba jutott dél-európai államokat, és a bevándorlás túlzó mértéke is aggasztó egyesek számára (tavaly 300 ezerrel többen éltek az országban, mint egy évvel korábban). Az euroszkeptikusok táborának növekedése az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt megerősödésében érhető tetten, az alakulat ugyanis a tavaly szeptemberi választásokon még nem tudott mandátumhoz jutni, most viszont a szavazatok 6-7 százalékára számíthat. Az AfD közgazdászok és más értelmiségiek alkotta párt, amely elégedetlen a német kormány gazdaságpolitikájával, nem ért egyet a dél-európai országoknak dobott mentőövekkel, jelenlegi formájában véget vetne az eurózónának, és az uniós intézményekkel szemben a nemzeti parlamenteket erősítené.
Euroszkeptikus hangnemet ütött meg az utóbbi időben a kormányzó CSU is, amely az euroszkeptikus párttal szinte versenyt futva fogalmaz meg az uniós integrációval kritikus üzeneteket, például korlátozná az európai uniós állampolgárok – pontosabban a „segélyturisták” – hozzáférését bizonyos szociális juttatásokhoz, és korlátozná Brüsszel beavatkozását a nemzeti ügyekbe. Elemzők szerint ez a hangvétel azzal magyarázható, hogy a CSU mozgósítani akarja a nemzeti érdekeket kiemelő üzenetekre fogékony szavazótáborát, mert az a veszély fenyegeti, hogy alulmarad a tavaly alakult AfD-vel szemben.
