Többször hangsúlyozta, hogy 22 éves politikai pályafutása alatt gyakran hazudott. Például a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) 2011-ben úgy fogalmazott: ha komollyá válik a helyzet, az ember bizony hazugságra kényszerül. Szintén a FAZ-nak arról is beszélt, ő maga a „sötét szobákban történő titkos tárgyalások híve”. A Spiegelnek pedig azt fejtette ki: „ha valamit eldöntünk és előállunk vele, egy darabig csak várunk, mi történik. Ha a tervünk nem vált ki nagy ellenállást – ami legtöbbször így van, hiszen a többség fel sem fogja, mit akarunk –, lépésről lépésre továbbmegyünk, s a végén már nem lesz visszaút”.
Az európai parlamenti választások után a Nézőpont Intézet azt vizsgálta, a magyar választópolgárok mennyire vannak tisztában azzal, hogy a választást megnyerő Európai Néppárt Jean-Claude Junckert jelölte az Európai Bizottság elnöki posztjára a kampányban. Az ezerfős telefonos kutatásban megkérdezettek 9 százaléka vállalkozott mindössze arra, hogy megmondja, ki volt a néppárt jelöltje, s mindössze 5 százalék említette Junckert – közölte lapunkkal kutatása eredményét az intézet (lásd illusztrációnkat). Leginkább az Együtt–PM és az LMP szimpatizánsai tudták, hogy ki a néppárt jelöltje, előbbi párt híveinek 22 százaléka, az LMP-nek pedig 14 százaléka nevezte meg helyesen Junckert. Ezt az eredményt az magyarázza, hogy mindkét párt szimpatizánsai között felülreprezentáltak az unió ügyei iránt nagyon érdeklődők.
Juncker jelöltségével kapcsolatban Orbán Viktor már korábban kijelentette: nincs olyan európai okmány, ami előírná, hogy a frakciók listavezetői kerüljenek a brüsszeli végrehajtó testület élére.
A néppártban korábban megoszlottak a vélemények a luxemburgi exminiszterelnök személyével kapcsolatban: Angela Merkel német kancellár kiáll mellette, David Cameron brit kormányfő határozottan elutasította a jelölését. Mint korábban mondta, az Európai Uniónak tiszteletet kell tanúsítania az uniót alkotó államok iránt, és olyan elnököt kell választani az Európai Bizottság élére, aki „ezt meg is érti”. Cameron Magyarországot, Litvániát, Írországot, Svédországot, Szlovéniát és – még Merkel támogató nyilatkozata előtt – „talán Németországot” látta lehetséges szövetségesének Juncker jelölése ellen.
