Ebben a légkörben nehéz helyzetbe kerültek azok a tagállami vezetők, akik ellenzik Junckert, és arra igyekeznek helyezni a hangsúlyt, hogy a pártcsaládok által kitalált csúcsjelölti rendszer lényegében kiüresíti a tagországi vezetők azon jogát, hogy ők jelölhetnek európai bizottsági elnököt.
A jelek szerint az EP most alakuló különböző frakcióiban az a legfontosabb szempont, hogy érvényesítsék a választásokon győztes pártcsalád csúcsjelöltje melletti kiállás elvét – a szocialisták például látványosan hangsúlyozzák, hogy számukra ez fontosabb annál, minthogy valamiképpen maguknak próbálják meg kialkudni az Európai Bizottság elnöki posztját.
A néppártban korábban megoszlottak a vélemények a luxemburgi exminiszterelnök személyével kapcsolatban: Angela Merkel német kancellár kiáll mellette, David Cameron brit kormányfő határozottan elutasította a jelölését. Mint korábban mondta, az Európai Uniónak tiszteletet kell tanúsítania az uniót alkotó államok iránt, és olyan elnököt kell választani az Európai Bizottság élére, aki „ezt meg is érti”. Cameron Magyarországot, Litvániát, Írországot, Svédországot, Szlovéniát és – még Merkel támogató nyilatkozata előtt – „talán Németországot” látta lehetséges szövetségesének Juncker jelölése ellen.
David Cameron brit miniszterelnök az utóbbi hetekben nagy energiákat mozgósított annak érdekében, hogy lebeszélje Junckerről a személyének elfogadására hajló tagállami csúcsvezetőket. Fő érve az, hogy Junckerre túlzottan jellemző a régi vágású, erőteljesen föderalista európai felfogás, holott a mai idők a brit miniszterelnök szerint a nemzetállamok nagyobb önállóságának, szabadságának tiszteletben tartását követelnék meg. Cameron megpendítette, hogy ha Juncker kerülne a brüsszeli bizottság élére, akkor ő nagyon nehezen tudna Nagy-Britannia EU-n belül maradása mellett érvelni – holott ő maga tett arra korábban ígéretet, hogy ezt a kérdést népszavazásra viszi.
Uniós elemzők egyre nagyobb valószínűséget adnak annak, hogy végül Juncker mellett fognak dönteni, Schulz pedig vagy megmarad az Európai Parlament élén, vagy pedig ő lehet Németország képviselője a Juncker vezette Európai Bizottságban, valamilyen fajsúlyos poszton, talán az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének a tisztségében –, de erre még Angela Merkel kereszténydemokrata kancellárnak is rá kellene bólintania.

Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!