A 30 ezer lakosú Bartala mindössze 20 kilométerre található az ország második legnagyobb városának számító Moszultól, amely felett elsőként vették át az irányítást a szunnita felkelők. A biztonsági erők tagjai elmenekültek a városból, a helyi lakosok pedig csak a mintegy hatszáz fős keresztény rendfenntartó erőkhöz és a pesmergák néven ismert kurd milicistákhoz fordulhatnak védelemért.
Ez a védelem azonban meglehetősen nevetségesnek tűnik a felfegyverzett és kiképzett lázadókkal szemben. A bartalai keresztények és az ide menekült moszuliak úgy érzik, csapdába kerültek: egyik oldalról az őket hitetleneknek tartó felkelők fenyegetnek, a másik oldalon pedig az a szövetségi kormány áll, amelynek nem sikerült megvédeni őket.
„A kormány nem törődik velünk – láttuk, ahogy a hadsereg elmenekült és magunkra hagyott minket, hogy meghaljunk” – mondta Szaba Juszef bartalai lakos. „Most már csak a saját védelmezőinkben bízhatunk, a pesmergákban és Istenben, mivel nincs igazi védelmünk a fegyveresekkel szemben” – tette hozzá.
A csalódottságot fokozza, hogy Moszul eleste óta a víz- és áramszolgáltatás is szünetel Bartalában. „Ki vagyunk téve a kollektív büntetésnek, amelyet a kormány alkalmaz Moszullal szemben” – mondta egy helyi lakos, aki gyerekkori barátjával együtt tagja egy önkéntes önvédelmi csoportnak, amely a város négy templomát védi. „Őszintén szólva félünk. Tudjuk, hogy ha az ILIÁ a támadás mellett dönt, akkor elfoglalják az egész várost” – mondta a férfi, ugyanakkor kijelentette, hogy élete árán is megvédi a templomot.
A helyi templomok körül barikádokat és ellenőrző pontokat állítottak fel, a keresztény és kurd könnyű fegyverzetű egységek ellenőrzik a településre behajtó járműveket. Idrísz Szorcsi, a kurd harcosok parancsnoka szerint emberei bármilyen támadást vissza tudnak verni. Bár a parancsnok elismerte, hogy a szélsőséges szunniták az iraki katonák által hátrahagyott nehézfegyverzettel szerelkeztek fel, hozzátette, hogy a pesmergáknak is megvannak a maguk eszközei.
Bartala lakossága egyelőre kivár, a legtöbben maradtak, sőt Moszulból elmenekült családtagoknak adnak szállást, akik a városból menekülők hatalmas tömegéről számoltak be. „Rettegtünk, és gyalog vágtunk neki az útnak. Az utcák tömve voltak menekülőkkel, de senki sem próbált megállítani minket” – mesélte Bernadette Busztrosz moszuli menekült. Az egyik bartalai templomot védelmező Tahrír Munír is elkeseredetten látja a jövőt: „Volt egy diktátorunk, aztán egy szektás vezetőnk, most meg ezek a fegyveresek. Kétlem, hogy fényes jövő várna ránk Irakban.”
Fekete zászlók és az ILIÁ jelképei teszik Rakka városában szinte minden utcasarkon nyilvánvalóvá, hogy az utóbbi időben az észak-szíriai település vált a dzsihádisták „fővárosává”.
Az iraki határhoz közeli Rakkába 2012-ben érkeztek meg az ILIÁ első harcosai, miután a Bassár el-Aszad szíriai elnök rendszere ellen harcoló felkelők rakkai tagjainak sikerült teljesen kiűzni a hadsereg csapatait városukból – meséli Omar al-Huvejdi rakkai író, ILIÁ-szakértő. A szervezet márciusra átvette az irányítást a város felett és kiűzte a településről a többi felkelőcsoportot; azóta sikerült nekik egy rendkívül szervezett és könyörtelen rezsimet kiépíteni a városban.
Az ILIÁ bevezette az iszlám jogot a negyedmilliós Rakkában; emellett szigorú hierarchiát állítottak fel a városban élő nemzetiségek között, ennek legfelső fokán állnak a szaúdiak és az irakiak, majd őket követik a tunéziaiak; a ranglétra legalján a szíriai lakosság, az egyiptomiak, az európaiak és a csecsenek állnak.
Számukra szinte elviselhetetlenül nehéz jelenleg Rakkában az élet. „A sebesült külföldi dzsihádisták előnyt élveznek a kórházakban. A szíriaiak és a lakosság – a gyerekek is – másodrendűek” – mondta el egy helyi iszlamista a városban uralkodó rendszerről az AFP-nek. Az ILIÁ kifinomult felépítésű, átfogó rendszere teljesen átszövi a település életét, az élet minden területét a kezükben tartják – magyarázta al-Huvejdi.
Az al-Kaida, és a belőle kiszakadt ILIÁ között jelentős különbségek vannak: előbbi megvárja a kormányzat bukását, mielőtt bevezetné a hudúd törvényeket (az iszlám jog, a saría alapján kiszabott büntetőtörvények egyik fajtája), miközben az ILIÁ már bevezette a saría által előírt büntetések kiszabását, így például azt, hogy lopásért levágják a tolvajok kezét” – mondta a rakkai író. Emellett az al-Kaida tagjai nem törekszenek iszlám állam létrehozására, az ILIÁ tagjai Szíria és Irak területén akarnak létrehozni egy szunnita kalifátust.
Rakkát Abu Lokman, egy könyörtelen és nagyon intelligens szíriai férfi irányítja emírként, főleg iraki és szaúdi dzsihádisták segítségével; a legfőbb tisztséget Szaddám Huszein egykori katonái viselik, és kiválasztásukban az is szerepet játszik, hogy ki mennyi időt töltött börtönben Szíriában vagy más arab országokban, az Egyesült Államokban, Irakban vagy Guantánamóban – magyarázta Szalameh. Al-Bagdadi, a szervezet vezetője például állítólag négy évet töltött egy amerikai fogolytáborban. Al-Bagdadi titokzatoskodásával maga is hozzájárul a személyi kultusza kialakításához, miközben az internetet elárasztják a róla szóló propagandafilmek és -dalok.
Az ILIÁ vonzó lehet a mérsékelt ellenzékben csalódott szíriai ellenzékieknek, annál is inkább, mert dollárban fizeti a zsoldot a tagjainak, köszönhetően az elfoglalt és kirabolt bankoknak.
