Ki döntötte meg a kommunizmust?

A lengyel médiában múlt, jelen és jövő kérdéseire keresik a válaszokat szakértők, politikusok, a média képviselői.

Koncz Éva
2014. 06. 04. 15:02
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ki döntötte meg a kommunizmust? Ezt a kérdést a Rzeczpospolita napilap teszi fel egy, az alkalomhoz kapcsolódó cikkében. Közvélemény-kutatási vizsgálatok eredményei szerint – állapítja meg a cikk szerzője, Tomasz Krzyzak – a lengyelek elsősorban a „Szolidaritás” és a katolikus egyház „érdemének” tekintik a kommunista rendszer bukását és az ezt követő rendszerváltást. Az események két főszereplőjének pedig Lech Walesát és II. János Pál pápát tartják. A megkérdezettek többsége ugyanakkor a politikai változások szimbolikus kezdetének nem a júniusi parlamenti választásokat, hanem a februári Kerekasztal tárgyalásokat tekinti.

A katolikus hagyományait máig őrző Lengyelországban, ahol az egyház és a katolikus hit századokon át fontos szerepet játszott a nemzeti identitás és függetlenség megőrzése terén, a krakkói metropolita pápává választása kétségkívül nagy hatással volt a politikai életre is. Karol Wojtylát a kommunista párt tagjai már krakkói püspökként is egyik legveszélyesebb ideológiai ellenfelüknek tekintették. Ezekben a napokban gyakran idézik a pápa híres szavait, amelyek 35 éve, 1979. június 2-án hangzottak el Varsóban, a Győzelem terén, első hazai apostoli útján: „Szálljon le a Te Lelked! Szálljon le a Te Lelked! És újítsa meg a föld színét! E föld színét!”. Szentbeszéde záró fohászaként hangzottak el szavai pünkösd vigíliáján, amikor az egyház a Szentlélek eljövetelét ünnepli – mégsem véletlen, hogy sokan úgy vélik, ezek a szavak indították el azokat a politikai eseményeket, amelyek végül tíz év elteltével a rendszerváltáshoz vezettek. A néhány hete szentté avatott lengyel pápa szerepét a közép-európai politikai átalakulásban nemzetközi szinten is sokan elismerik. Lech Walesa, a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom alapítója több nyilatkozatában megfogalmazta: „A pápa nélkül nem tudtuk volna megdönteni a kommunizmust”. II. János Pál a lengyel püspökökkel folytatott beszélgetésében viszont azt kérte, ne hangsúlyozzák szerepét a kommunizmus megdöntésében. 1995-ben arra a kérdésre, ki döntötte meg a kommunizmust, ő maga szerényen azt válaszolta, a rendszer maga okozta bukását, mivel alapvető antropológiai tévedésre épült, tévesen ítélte meg magát az embert.

Bár a közvéleményben továbbra is erősen él a Szolidaritás és II. János Pál döntő politikai szerepének tudata, az évforduló kapcsán elhangzottak olyan vélemények is, amelyek csökkenteni igyekeznek az egyház és II. János Pál szerepét a rendszerváltásban. Vannak, akik az évfordulóval kapcsolatos állami megemlékezéseken is igyekeznek az egyházat háttérbe szorítani. Kazimierz Nycz szerint azonban ez téves gondolkodás. A varsói metropolita a közös ünneplésre buzdít. Az ünnepi megemlékezésekre Lengyelországba érkezett Pietro Parolin vatikáni államtitkár is, aki a metropolita nyilatkozata szerint látogatásával ugyancsak hangsúlyozni akarja az egyház és a pápa szerepét a 25 évvel ezelőtti politikai változásokban.

A bíboros nyilatkozatában ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy nem szabad elfeledkezni a történelmi események más okairól sem. Ezek között megemlíti többek között a gazdasági problémákat és a nyugati politikusok szerepét is. II. János Pál szerepe mégis kiemelkedőnek tekinthető – mondja Nycz, aki szerint a lengyelországi eseményekkel indult el az egész közép-európai rendszerváltás, és ezt a lengyeleknek hangsúlyozniuk kell, szemben azzal a véleménnyel, amely a változások kiindulópontjának 1989 novemberét, a berlini fal lebontásának dátumát tekinti.

Azzal, hogy a berlini fal lebontása Lengyelországban kezdődött el, a lengyelek döntő többsége is egyetért. A felmérésben megkérdezettek 71 százaléka vélte úgy, hogy az 1989-es lengyelországi események befolyásolták a régió többi országában lezajlott politikai változásokat. Míg azonban nagyobb részük szerint csak felgyorsították azokat, 31 százalék szerint a lengyelországi események nélkül egyáltalán nem következett volna be a közép-európai rendszerváltás. A Lengyel Népköztársaság bukását ugyanakkor a lengyelek többsége nem június 4-étől, hanem a választásokat megelőző Kerekasztal tárgyalásoktól számítja, amelyek 1989 februárjában kezdődtek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.