Juncker erre azt mondta, ő sem volt a híve ebben az esetben a titkos szavazásnak, de „engedményt tettek Farage-nak”, nehogy kiderüljön, hogyan szavazott valójában. Ezen megjegyzés mögött az a közkeletű brüsszeli vélekedés húzódik meg, miszerint Farage-nak az a legfontosabb, hogy minden lehetséges módon árthasson a Juncker megválasztása ellen korábban következetesen tiltakozó David Cameron brit kormányfőnek.
Az uniós országok állam-, illetve kormányfőinek testülete, az Európai Tanács június 27-én Brüsszelben döntött úgy – David Cameron és Orbán Viktor ellenszavazata mellett –, hogy Luxemburg 18 éven át volt, keresztényszociális pártállású miniszterelnökét jelöli a tisztségre. A tagállami csúcsvezetők jelölésének elnyeréséhez minősített többségre volt szükség a lisszaboni szerződés értelmében.
E szerződés – amelynek a szabályai alapján most először választottak európai bizottsági elnököt – kimondja, hogy a tagállami csúcsvezetőknek az EP-választások eredményének figyelembe vételével, a megfelelő konzultációk lefolytatása után kell bizottsági elnököt jelölniük.
A jobbközép, kereszténydemokrata irányzatú Európai Néppárt márciusban, az idei EP-választási kampány előtt Junckert választotta meg csúcsjelöltjének, a május 22–25-i EP-választásokon pedig a néppártiak szerezték meg a legtöbb EP-mandátumot.
A jelölés kapcsán Pogátsa Zoltán közgazdász azt hangsúlyozta a Lánchíd Rádióban, hogy Junckerrel az offshore királya kerülhet az Európai Bizottság élére. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy a kis Luxemburg már a harmadik EB-elnököt adhatja, ugyanis ez az ország egy szövevényes gazdasági hálózat középpontja, amely az egész EU-t átfonja, sőt túlnyúlik rajta. Pogátsa szerint Juncker széles körű támogatottsága összefügg azzal, hogy egy adóparadicsom kormányfője volt. Emiatt európai bizottsági elnökként sem várható tőle, hogy fellépjen az EU-nak sok kárt okozó offshore ellen.
