Brutális fotó járta be az elmúlt héten a világhálót, amelyen egy kisfiú, kezében egy levágott fejjel, mosolyogva pózol. A fényképet a fiúcska édesapja saját Twitter-oldalán posztolta, atyai büszkeséggel hirdetve, hogy „ez az én fiam”.
A férfi egy ausztrál születésű dzsihadista, Khaled Sharroufnak hívják, és Szíriában harcol az ILIÁ vagy ahogy újabban magát nevezteti, az Iszlám Állam (IÁ) kötelékében, hétéves kisfia pedig egy halott – kivégzett? – szíriai kormánykatona fejét tartja a magasba a hajánál fogva. Egy másik fényképen Khaled két fiával terepszínű gyakorlóban, fegyverekkel pózol.
Nem nehéz kitalálni, milyen sors várhat a kisfiúkra; feltehetőleg a gyermekkatonák szomorú kenyerét eszik majd, és minél tovább húzódik a szíriai polgárháború, annál nagyobb rá az esély, hogy sok kis társukkal egyetemben egy névtelen csatában esnek majd el Aszad katonáival harcolva.
A Human Rights Watch (HRW) nevű emberi jogi szervezet néhány hónapja közölte, hogy a konfliktus 2011-es kezdete óta csaknem kétszáz gyerekkatona lelte halálát a frontokon (az ENSZ februári jelentésében emellett tízezer halott gyermekről írt), egyes szélsőséges csoportok, mint az IÁ pedig külön programokat indítottak gyermekek beszervezésére és kiképzésére. A HRW ekkor még „csak” tizenöt éves „harcosokról” írt, de a fényképeket látva és a közel-keleti, illetve afrikai tapasztalatokat figyelembe véve egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Khaled fiacskáival egykorúak is fegyvert kapnak a kezükbe.
Minél szélsőségesebb egy csoport, annál hajlamosabb gyermekkatonákat alkalmazni – mondta el az MNO-nak Nógrádi György, aki szerint megfelelhet a valóságnak az a médiában fel-felbukkanó adat, miszerint a világ illegális hadseregeiben mintegy 300 ezer gyermekkatona harcol; ugyanis, mint mondta, a közel-keleti térség minden fegyveres konfliktusában alkalmaznak gyermekkatonákat.
Ezek a kisgyerekek egy olyan világban élnek, ahol nincs morál, mindenki mást tesz, mint amiről beszél, és dívik is a gyermekkatonák piaca rendesen: van, ahol mindössze húsz euróért megvásárolhatóak. A szélsőségesek néhány hónap alatt kiképzik és intenzív agymosásnak vetik alá őket. Azáltal pedig, hogy megélhetést nyújtanak nekik ezek a szélsőséges szervezetek, akár 7-8 éves koruktól, a gyerekek egy életre elköteleződnek a szervezet mellett – sorolta a gyermekkatonaság „előnyeit” a biztonságpolitikai szakértő. Az Amnesty International (AI) szerint olyan kicsi gyermekeket is gyilkolásra képeznek ki, akik – szemtanúk szerint – el sem bírják a puskát, a földön húzzák maguk után. Tavaly egy fegyvert tartó, cigarettázó hétéves szíriai kisfiú képe sokkolta a világot.
Nógrádi rámutatott: ezeknek a gyermekeknek az, hogy van hol aludniuk, kapnak enni és kamaszkorukban már nőhöz is juthatnak, olyan perspektíva a polgárháború dúlta, elképesztő szegénységben tengődő hazájukban, amely mágnesként vonzza őket a harcosok közé. A kiképzés pedig, amit kapnak, olyan vissza nem fogott, elemi erejű brutalitással ruházza fel őket, hogy azzal a legszélsőségesebb felnőtt harcosokat is megszégyenítik – magyarázta a szakember.
Korábban az AI is megszólaltatott egykori gyerekkatonákat; egy tizenhat éves mali fiatal elmondta, hogy őt – miután több társával együtt eladták a szélsőségeseknek – kiképzése alatt verték, a harcok előtt pedig bedrogozták, így „bármire képes lett volna a kedvükért”; az ellenségre „kutyákként” tekintett, akiket meg kell ölnie. Alább a többek közt ezt a témát is feldolgozó 2006-os, Véres gyémánt című film egyik jelenete jól illusztrálja, hogyan zajlik egy ilyen kiképzés.
Minden háborúban lőnek agyon civileket és erőszakolnak meg nőket – mondta Nógrádi, hozzátéve: a levágott fejjel pózoló kisfiú képében nem a levágott fej az újdonság a Nyugat számára, hanem a kisgyermek. Azonban ezek a képek is csak pár napig foglalkoztatják a nyilvánosságot, aztán jön a következő brutalitás – mondta.
A Nyugat is vastagon benne van
Nógrádi felhívta a figyelmet arra, hogy az „arab tavasz” egyetlen stratégiai célját sem tudta megvalósítani, a Nyugat pedig azáltal, hogy az ellenzéki csoportoknak támogatást nyújtott a líbiai Kadhafi és az egyiptomi Mubarak hatalmának megdöntéséhez (és ezt tervezte Aszaddal is), a véreskezű, kemény, de rendet tartó diktátorok helyett a náluk is kegyetlenebb iszlamista fanatikusokat hozta helyzetbe, az áhított demokrácia helyett pedig anarchia és pusztulás várt ezekre az országokra – ezért is vált fiatalok ezrei számára az egyetlen perspektívává, hogy csatlakozzanak a fegyveres szélsőségesekhez.
A gyermekeknek, akiket felhasználnak a közel-keleti konfliktusokban, ugyanakkor nincs visszaútjuk, az csupán papíron létezik a számukra. A szekták szélsőséges agymosása után esélyük nincs beilleszkedni egy normális társadalomba. Nógrádi példaként az iráni–iraki háborút említette, ahol gyermekeket küldtek fatalppal az aknamezőkre egy kis kulccsal a nyakukban, amelyről a kicsikkel elhitették, hogy a mennyország kapuit nyitják meg a számukra; amikor elfogták és végül átadták őket a Vörös Félholdnak (a muzulmán vöröskeresztnek), a gyerekek vissza akartak menni a frontra meghalni, hogy feljuthassanak a paradicsomba. A gyermekkatonák „leszerelése” egyébként kiemelt programja a UNICEF-nek is.
A kiképzők és természetesen a hadsereg felállítását elrendelő hadurak szinte sosem kerülnek bíróság elé; Nógrádi rávilágított: a második világháború óta a konfliktusokban vagy népirtásokban érintett bűnösök alig ezrelékét érte utol a megérdemelt büntetés. Itt van példának az a két vörös khmer vezető, akit alig egy hete ítéltek életfogytiglanra az 1,7 millió ember halálával végződő kambodzsai diktatúrában való részvételük miatt több mint tízéves huzavona után. Az általános tapasztalat, hogy bármit teszel is, ha a Nyugattal jó a viszonyod, megúszod – foglalta össze Nógrádi, cáfolva a HRW azon vélekedését, hogy azért alkalmaznak a Közel-Keleten gyermekeket, mert ők nem vonhatóak felelősségre a háborús események miatt.
Így sajnos elmondható, hogy Khaled véres fejjel pózoló kisfiának az esete egyáltalán nem számít kirívónak, csupán édesapja médiatudatosságának „köszönheti”, hogy ekkora nyilvánosságot kapott. Ugyanakkor a szélsőségesek egyre tudatosabban használják a médiát propagandacéljaikra: az IÁ propagandavideóit tíz- és százezrek nézték meg az utóbbi hónapokban, a sikeres reklám pedig fiatalok újabb ezreit csábíthatja a szélsőséges iszlamisták karjai közé.
Vágyják a halált
A gyermekeknek, akiket felhasználnak a közel-keleti konfliktusokban, ugyanakkor nincs visszaútja, az csupán papíron létezik a számukra. A szélsőséges szekták szélsőséges agymosása után esélyük nincs beilleszkedni egy normális társadalomba. Nógrádi példaként az iráni-iraki háborút említette, ahol gyermekeket küldtek fatalppal az aknamezőkre, egy kis kulccsal a nyakukban, amelyről a kicsikkel elhitették, hogy a mennyország kapuit nyitják meg a számukra; amikor pedig átadták őket a Vörös Félholdnak (a muzulmán Vöröskeresztnek), a gyerekek vissza akartak menni meghalni, hogy feljuthassanak a paradicsomba. A gyermekkatonák „leszerelése” kiemelt programja a UNICEF-nek is.
Akik mindig megússzák
A kiképzők, és természetesen a hadsereg felállítását elrendelő hadurak szinte sosem kerülnek bíróság elé; Nógrádi rávilágított: a második világháború óta a konfliktusokban vagy népirtásokban érintett bűnösök alig ezrelékét érte utol a megérdemelt büntetés. Itt van példának az a két vörös khmer vezető, akit alig egy hete ítéltek börtönbüntetésre az 1,7 millió ember halálával végződő kambodzsai diktatúrában való részvételük miatt, több mint tíz éves huzavona után. De elég csak a szomszédunkban pusztított balkáni háborúkra gondolni, ahonnan Milosevicsen kívül alig néhány vezetőt citáltak el Hágába. Az általános tapasztalat, hogy bármit teszel is, ha a nyugattal jó a viszonyod, megúszod – foglalta össze Nógrádi.
KERET
A Nyugat is vastagon benne van
Nógrádi felhívta a figyelmet arra, hogy az „arab tavasz” egyetlen stratégiai célját sem tudta megvalósítani, a Nyugat pedig azáltal, hogy az ellenzéki csoportoknak támogatást nyújtott Kadhafi és Mubarak hatalmának megdöntéséhez (és ezt tervezte Aszaddal is), a véreskezű, kemény, de rendet tartó diktátorok helyett a náluk is kegyetlenebb iszlamista fanatikusokat hozta helyzetbe, az áhított demokrácia helyett pedig anarchia és pusztulás várt ezekre az országokra – ezért is vált fiatalok ezrei számára az egyetlen perspektívává, hogy csatlakozzanak a fegyveres szélsőségesekhez.
VÉGE
Így sajnos elmondható, hogy Khaled véres fejjel pózoló kisfiának az esete egyáltalán nem számít kirívónak, csupán édesapja médiatudatosságának „köszönheti”, hogy ekkora nyilvánosságot kapott. Ugyanakkor a szélsőségesek egyre tudatosabban használják a médiát propagandacéljaikra: az IÁ propagandavideóit tíz- és százezrek nézték meg az utóbbi hónapokban, a sikeres PR pedig újabb önkénteshullámot
