Áder: A lipcseiek nélkül nem ment volna

A lipcseiek nélkül nem omlott volna le a berlini fal – mondta Áder János az egykori NDK-hoz tartozó városban tartott megemlékezésen.

Áder János a keletnémet békés forradalom fordulópontjaként számon tartott 1989. október 9-ei lipcsei tömegtüntetés 25. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést záró Fényünnepen mondott köszöntőjében felidézte Helmut Kohl volt német kancellár híres mondatát, miszerint a magyarok ütötték ki az első téglát a berlini falból.

Ez a mondat „úgy folytatható, hogy a lipcseiek nélkül, október 9-e nélkül egészen biztosan nem omlott volna le a berlini fal” – mondta a köztársasági elnök az esti ünnepségen, amelyen több tízezer égő mécsessel rakták ki a Leipzig (Lipcse) 89 feliratot a szászországi nagyváros főterén.

Az eseményen köszöntőt mondott a német államfő és a négy visegrádi ország elnöke. Áder János csupán két mondatot intézett az ünneplő lipcseiekhez, majd felkérte az 1989 nyarán a magyarországi keletnémet menekültek ellátását irányító Kozma Imrét, hogy helyette ő adja át Magyarország üdvözletét.

A Magyar-Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alapító elnöke a csaknem ötvenezer keletnémet menekült befogadására emlékezve úgy fogalmazott, hogy amikor a budapesti utcák és parkok megteltek menekültekkel, akkor „megmutatkozott a Biblia igazsága: idegen voltam, és befogadtatok”.

Az idegeneket befogadó magyarok „vállalták a kockázatot és szélesre tárták nemcsak a kapujukat, hanem a szívüket is” – mondta Kozma Imre. A befogadásnak „nincs alternatívája és nem lehet feltételekhez kötni”, és aki hisz abban, hogy minden ember egyenlő, annak számára természetes mások befogadása – mondta az MMSZ elnöke az ünnepségen, amelynek díszvendégei között volt Henry Kissinger és James Baker volt amerikai külügyminiszter. és Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszter is.

A Fényünnep előtt az elsősorban az egyházakra támaszkodó egykori ellenzéki mozgalom központjában, a Miklós-templomban tartottak megemlékezést, amely a 25 évvel ezelőtti tömegtüntetés kiindulópontja volt. Az evangélikus templomban a demokratikus ellenzék 1982-től szervezett hétfőnként úgynevezett békeimát, amely az egyház viszonylagos függetlensége révén félig-meddig nyilvános fórumként szolgált a kommunista állampárti rendszert feszítő politikai, társadalmi, gazdasági gondok megbeszélésére.

A 25. évfordulón tartott békeima is hasonló jellegű volt, ünnepi szónoknak James Bakert kérték fel, aki a sorsfordító időkben, 1989 és 1992 között irányította a washingtoni diplomáciát. Baker a békés forradalom, a lipcseiek bátorsága és az amerikai-német barátság méltatása mellett az ukrán válságról beszélt. Hangsúlyozta, hogy rövidtávon további szankciókra lehet szükség Oroszország ellen, és meg kell erősíteni a NATO kelet-európai határain fekvő tagállamainak közös védelmét.

Ugyanakkor hosszabb távon „meg kell találni az utat, amelyen visszavezethetjük Oroszországot az európai államok családjába”, amely elkötelezett a demokrácia, a szabad piac és az Ukrajna szuverenitását garantáló Budapesti memorandum iránt – tette hozzá a volt amerikai külügyminiszter.

Amennyiben Oroszország visszatér ebbe a családba, foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy miként lehet Oroszország egy megreformált NATO tagja.„Nehéz feladat lenne Oroszországot felvenni a NATO-ba, de az előnyök jóval meghaladnák a hátrányokat” – mondta James Baker.

A 25 évvel ezelőtti lipcsei demonstrációra az NDK belbiztonsági szervei nagy erőkkel készültek, de a vártnál jóval nagyobb, több mint 100 ezer fős tüntető tömeg hatására a vezetés visszavonulót fújt, nem vetette be az erőszakszervezeteket. Ezután a hétfői demonstrációkon még nagyobb, több százezres tömeg jelent meg, és egy hónap múlva, november 9-én ledöntötték a berlini falat.

Az évforduló megünneplése évtizedes hagyomány Lipcsében. A békeimával és a Beszéd a demokráciáról című ünnepi szónoklattal kezdődik, amelyre évente más jeles személyiséget kérnek fel. Idén Joachim Gauck német államfő volt az ünnepi szónok, aki beszédében egyebek mellett kiemelte, hogy 1989-ben az elnyomó rendszerek alattvalóiból polgárok lettek, akik kivívták a szabadságukat.

A magyarországi vasfüggöny lebontásával kezdődött folyamat az egész közép-európai térségben hasonlóan alakult – tette hozzá, rámutatva, hogy ugyan országonként más név gyökeresedett meg – hol békés, hol csendes, hol bársonyos forradalomnak nevezik az 1989-es fordulatot –, de a tapasztalatok mégis közösek.

Közös tapasztalat az elnyomás, a félelem, a kiszolgáltatottság, de az is, hogy a civil kurázsival szembesülő hatalom a diktátumok után tárgyalásra kényszerül, és közös tapasztalat az is, hogy „a felszabadulás élménye még a szabadságnál is nagyobb boldogságot okoz” – mondta Joachim Gauck.

A visegrádi országok elnökei és a német államfő közös közép-európai körúttal emlékezik meg a rendszerváltás 25. évfordulójáról, a lipcsei ünnepség ennek a körútnak a harmadik állomása volt. A látogatásokkal arra kívánnak rámutatni, hogy az 1989-es forradalmak a szabadság kivívásának közös közép- és kelet-európai történetéhez tartoznak, amely az 50-es évek elején kezdődött a totalitárius elnyomással szembeni ellenállással, és a tetőpontját 1989–90-ben érte el, amikor sok polgár bátorságának köszönhetően megdőltek a kommunista diktatúrák.