Kecskére bízni a káposztát?

Jean-Claude Juncker bizottsági elnök állna az adóelkerülés elleni küzdelem élére.

Az adóelkerülés ellen bejelentett harcát éppen ezért többen is hiteltelennek találják: a Financial Times például idézte a G20-vezetőkkel kapcsolatban álló civil C20-csoport egyik tagját, aki egyenesen úgy fogalmazott, hogy „Junckerre bízni az adóelkerülés felszámolását olyan, mintha Drakulára bíznánk egy vérbankot”. Az EB vezetője nem csupán személyes érintettsége miatt kerülhet bajba, hanem azért is, mert elvileg a jövőben ő felel majd az EU versenyjogi törvényeinek betartásáért is, ami nyilvánvalóan nem összeegyeztethető Luxemburg adóztatási gyakorlatával. Az alacsonyabb adókulcsban részesülő 340 nemzetközi nagyvállalat ugyanis épp azért helyezte székhelyét – papíron – a miniállamba, hogy az EU más országaiban keletkezett nyereségét itt számoltassa el, és itt fizesse meg a kedvezményes társasági adót.

Mindez a többi tagállammal szemben tisztességtelen, mivel az egyes országokban befolyt nyereségből az adott államban kellett volna megfizetni a társasági adót – az ott érvényben lévő adókulcs alapján. Luxemburgot tehát az EU versenyjogi törvényei alapján tiltott állami támogatással is lehetne vádolni, amelybe egyébként Európa-szerte több nagyvállalat is belebukott már. Hazánkban a tiltott állami támogatás miatt nyolcvanmilliárd forintos bírsággal sújtott és csődbe kergetett Malév az egyik példa erre. A versenyjoggal ellentétes gyakorlat felszámolását Juncker egyébként úgy képzelné, hogy – mint a G20 találkozóján fogalmazott – „tisztességes adóversenyt” hirdet meg Európában, és ezzel párhuzamosan az adózási versenyt továbbra is támogatja. Külföldi gazdasági szaklapok emlékeztetnek arra, hogy az adóelkerülési botrány már 2007 óta húzódik, ekkor a svájci UBS bank egyik volt alkalmazottja az amerikai adóhatóságoknak olyan adatokat adott át európai cégekről, amely alapján ötmilliárd dollár adóhátralékot lehetett kimutatni. A most kirobbant újabb botrány alapja az a 28 ezer oldalnyi anyag, amely a PwC pénzügyi tanácsadó cégtől került ki, és jutott el az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Szövetségéhez.
Juncker hiába tagadta, hogy köze lett volna a miniszterelnöksége alatt megkötött különleges egyezményekhez, az utóbbi hetekben már nem csak az Európa Parlamentben támadták, és az adóparadicsomok tevékenységét kivizsgáló bizottság létrehozását kezdeményezték. A múlt héten már Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is nemtetszésének adott hangot, és a különleges adómegállapodások tisztességtelenségét vetette fel, nyíltan utalva a miniállamra. Luxemburg különleges szerződései közül egyelőre kettőt vizsgálnak: a gyanú szerint a Fiattal és az internetes nagykereskedő Amazonnal kötött megállapodások a vállalatoknak olyan kiemelt előnyöket biztosítottak, amelyek jelentősen eltérnek a luxemburgi adótörvénytől, és ezzel a hatóságok uniós jogot sérthettek, illetve tiltott támogatást adhattak. Juncker szerint azonban ezek a szerződések legálisak voltak, és csupán a nemzetközi adózási szabályok eltéréséből adódtak.

Ettől függetlenül EB-elnökként mostantól felszámolná az adóelkerülés feltételeit, és egymáshoz közelítené az egyes államok adózási szabályait, „elkerülendő, hogy egyes társaságok nagyon alacsony adókulcsot használhassanak”. Kérdés, mennyire tekintik majd hiteles szereplőnek ebben az ügyben, védhetők lesznek-e a személyét érő további támadások, és összességében kisebb lesz-e a rá nehezedő nyomás az Európai Parlamentben.