A szökőár által leginkább érintett thaiföldi szigeten Phi Phin holnap délelőtt nem nyitnak ki a búvárüzletek, nem futnak ki a kikötőből a turistákat szállító hajók és a szórakozóhelyek is zárva maradnak – a hatóságok arra kérik a térségben nyaraló külföldieket, hogy a partokon egy szál gyertyával emlékezzenek a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt turistákra és helyiekre.
A legtöbbet szenvedett városban, az indonéziai Banda Acehben már elkezdődött az emlékezés: ma este (magyar idő szerint délután fél háromkor) a Baiturrahman mecsetben közös imával emlékeztek Aceh tartomány 126 741 halott és 95 285 eltűnt polgárára. A szökőár évfordulójának napján, holnap reggel hét órakor Ulelhe-öbölben lesz a központi megemlékezés – tíz évvel ezelőtt ebben az időpontban érte el a partot a gyilkos hullám. A megemlékezést szervező hatóságok 53 országot hívtak meg a háromnapos eseménysorozatra, Magyarországról a Baptista Szeretetszolgálat van jelen a rendezvényeken. (A magyar szervezet annak idején öt orvoscsoportot is küldött Acehbe.) A pénteki megemlékezésen részt vesz a világ legnépesebb muzulmán országának, Indonéziának az elnöke, Joko Widodo is.
A hivatalos ceremónia mellett háromnapos kiállítást szerveztek a katasztrófa utáni kárenyhítésről és újjáépítésről, esténként kulturális előadásokat tartanak, szombaton pedig 10K elnevezéssel futást szerveznek a szökőár által érintett területeken, a remény és az újjászületés jegyében.
A megérkezésről pár szót: kiderült, hogy némi kreativitással a készpénzhiányt is meg lehet oldani. A Don Mueang repülőtéren annyira rosszul váltották volna indonéz rúpiára a thai batot (amelyet időközben sikerült beszerezni), hogy a hivatalos árfolyamnak alig felét kaptam volna. Ekkor jött a mentő gondolat: keresek egy olyan turistát, aki a vámmentes boltban dollárral akar fizetni, és meggyőzöm, adja nekem a készpénzt, én pedig kifizetem neki a portékát bankkártyával.
Az ötlet bevált, de jöttek újabb problémák az indonéziai Medanban: a szolgálati útlevelem vízummentességét nem ismerték el. A határőrparancsnokkal hosszasan konzultáltunk a számítógépe előtt, amikor végül megtalálta a bejegyzést: valóban nem kell vízum a harminc napnál rövidebb tartózkodásra. A pénztárcám kiürítése, valamint a váltás és a vízum körüli bonyodalmak után már szinte elhanyagolható apróságnak tűnt, hogy a Banda Acehbe induló gép egy órát késett – a cibetmacskakakiból készülő kávé hazájában nem kérdés, hogy mivel tölti az utazó a váratlan kávészünetet. (A cibetmacska ürülékéből készül a Kopi Luwak, a világ legdrágább kávéja, erről itt olvashat bővebben.)
