A beszámoló szerint egy vasúti csomópont környékén bontakozott ki ádáz küzdelem Doneck megyében. A Donecktől északkeletre fekvő Debalceve környékén, amely jelentős vasúti és közúti csomópont, valamint a szomszédos Vuhlehirszknél a legsúlyosabb a helyzet. Poltorak szerint a szakadárok nagy erőkkel ostromolják Debalcevét.
Andrij Liszenko, a Kijev által terrorellenesnek nevezett kelet-ukrajnai hadművelet (ATO) parancsnokságának szóvivője kijevi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy „a legsúlyosabb helyzet Vuhlehirszknél van, ahol a terroristák (a szakadárok) el akarják foglalni a települést, onnan továbbhaladva pedig be akarják keríteni Debalcevét”.
Eduard Baszurin, a szakadár erők „vezérkarának” helyettes parancsnoka korábban azt állította, hogy embereik Debalcevénél körbezárták az ukrán csapatokat, amelyek létszáma eléri a nyolcezer főt.
Az oroszbarát erők támadásai fenyegetik az Azovi-tenger partján fekvő, délkelet-ukrajnai Mariupolt is.
Poltorak elmondta, hogy a különböző frontvonalakon 15 katonájuk elesett, harminc pedig megsebesült.
Pénteken egyébként 20 civil vesztette életét Doneckben, Debalcevében, valamint más településeken, és a beszámolók szerint szombaton legalább 12 civil és 15 ukrán katona halt meg a szakadárok támadásaiban.
A tárgyalások újabb fordulójába kezdtek az ukrán válság rendezésére létrehozott összekötő csoport tagjai Minszkben.
Az ülésen a kontaktcsoport hivatalos tagjai – Kijev, Moszkva és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője – mellett a szakadárok két vezetője is részt vett. Az EBESZ azon reményének adott hangot, hogy szombaton a felek az azonnali tűszünetről és a nehézfegyverzet frontról való kivonásáról szóló megállapodást köthetnek.
Nem jutottak megállapodásra az ukrán válság rendezésére létrehozott összekötő csoport tagjai szombati ülésükön – közölte a tárgyaláson Kijevet képviselő Leonyid Kucsma volt ukrán államfő.
Kucsma az Interfax hírügynökségnek nyilatkozva a donecki és luhanszki oroszbarát szakadárok küldötteit okolta azért, hogy a több mint négy órán át tartó tanácskozáson nem sikerült egyezséget kötni egy azonnali tűzszünetről és a nehézfegyverek frontvonalról való kivonásáról. Állítása szerint a szakadárok két képviselője ultimátumokat támasztott Kijev elé, és nem volt hajlandó fegyvernyugvásról tárgyalni.
Denisz Pusilin, a donecki szakadárok képviselője viszont azt vetette Kijev szemére, hogy az előző, szeptemberi minszki megállapodásban foglalt frontvonalak mentén akar tűzszünetet kötni, miközben azóta – dacára az elvileg életben lévő tűzszünetnek – a szeparatisták újabb területeket szereztek, amelyeket nem hajlandók feladni.
Kijev és a szakadárok mellett Oroszország és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője vett részt a szombati minszki ülésen. Ők még nem kommentálták a történteket.
Szintén szombaton, a tárgyalásokkal egy időben Angela Merkel német kancellár, Francois Hollande francia elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök telefonon tárgyaltak az ukrán válságról. Berlin közlése szerint Merkel leszögezte, hogy egy fegyverszüneti megállapodás a válság megoldásának kiindulópontja kell, hogy legyen.
A felek szeptemberben Minszkben már kötöttek egy fegyverszüneti megállapodást, amelyet azonban nem tartottak be, és az utóbbi napokban egyre súlyosabb kelet-ukrajnai összecsapásokról érkeztek hírek. Többek között ennek a korábbi béketervnek a végrehajtásáról is tárgyalnak majd, miután az ukrán vezetés és a szakadárok eltérő módon értelmezik a 12 pontos dokumentumban foglaltakat.
Zbigniew Brzezinski szerint Oroszország Ukrajnával együtt nagyhatalom, Ukrajna nélkül semmi. A kiváló amerikai stratéga megállapítását az idő vagy igazolja, vagy cáfolja, de az eddig történteket mindenesetre megmagyarázza.
Történelmi ismereteink alapján rendkívül rossz jel, hogy az ukrán kormány eltörölte az ország semlegességéről szóló, négy évvel ezelőtti döntést, és lényegében napirendre tűzte a NATO-hoz való csatlakozást. Petro Porosenko elnök és a mögötte álló erők rendkívül kockázatos lépésre vállalkoztak. Nyilvánvaló, hogy Oroszország nem engedheti meg, hogy a vele szomszédos Ukrajnába – ahol ráadásul tizenkétmillió orosz él – az Egyesült Államok adott esetben atomfegyvereket telepítsen.
A kijevi deklaráció nyilvánvaló provokáció. Vajon Obama eltűrné, hogy Kína vagy Pakisztán atomfegyvereket telepítsen Kanadába? Már a kérdésfeltevés is abszurd. De akkor miért gondolja az Amerika-barát Porosenko, hogy az orosz birodalomnak tudomásul kellene vennie egy ilyen fenyegető lépést? Ki veszélyezteti itt a világbékét? Ki a valódi provokátor? Oroszország? Aligha. Tóth Gy. László jegyzetét ide kattintva olvashatja.
