A Munkáspárt 49 képviselőjének ellenállása ugyanakkor megakadályozta, hogy bevezessék a 90 napos, vádemelés nélküli fogva tartás intézményét. Voltak kevésbé sikeres intézkedések is, ilyen volt például a brit iszlamista szervezetek betiltásának lehetősége – aki akarta, gyakorlatilag újraszervezte magát más néven.
A Guardian még 2010-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy 2005–2006-ban 280 személyt tartoztattak le terrorizmusgyanúval, ebből 190-et vádemelés nélkül szabadon engedtek, ennek ellenére nőtt a vádemelések száma is. A portál azonban azt is megemlíti, hogy az új terrorellenes törvény nem jelentett új stratégiát, az ugyanis már 2003 óta létezett, új eszközöket viszont bevezetett a Tony Blair-kabinet.
„A norvég válasz az erőszakra több demokrácia, több nyitottság és nagyobb politikai részvétel” – erről beszélt Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök az után, hogy Anders Breivik 77 embert mészárolt le a norvég Utøya szigetén. A kormányfő egyúttal ígéretet tett az ország központi értékeinek megtartására. Nem növelték a rendőrség vagy a biztonsági szolgálatok hatáskörét, a terrorizmussal kapcsolatos jogszabályi háttér sem változott meg. Az is igaz ugyanakkor, hogy Norvégiát nem kívülről támadták meg és nem egy terroristahálózat embere, hanem egy magányos gyilkos volt az elkövető.
