Az első hírek alapján úgy tűnik, a franciák másként reagálnak a 17 emberéletet követelő párizsi terrorcselekményekre, mint az amerikaiak a 2001-es támadásokra vagy a britek a 2005-ös londoni robbantásokra. A norvégok Anders Breivik mészárlása után teljesen az amerikaiaktól és a britektől eltérően képzelték el a folytatást, és általánosságban is elmondható, hogy több lehetőség közül lehet választani a terrorizmus elleni harcban.
Az Egyesült Államok azóta sokat kritizált válaszlépése 2001-ben, a World Trade Centert és a Pentagont ért terroristatámadásokra és gépeltérítésekre a Patriot Act nevű törvény volt. Az akkor mindkét oldalról, vagyis a demokraták és a republikánusok által is támogatott jogszabály többek között tartalmazta, hogy a hatóságok külön bírói engedély nélkül hallgassanak le telefonokat, figyeljenek e-maileket és ellenőrizzenek pénzügyi vagy akár orvosi iratokat is. Az addiginál sokkal szélesebb hatáskört biztosított a pénzmozgások, pénzügyi tranzakciók monitoringolására is.
A törvény egyik legvitatottabb pontja, hogy engedélyezte külföldiek határozatlan ideig történő fogva tartását vádemelés nélkül. A törvény arra is sokkal több lehetőséget adott, hogy a hatóságok megfigyelhessenek külföldi, „magányos farkasnak” nevezett terroristagyanús személyeket.
Az Egyesült Államok terrorellenes harcának egyik jelképévé vált a Kubában található guantánamói fogolytábor, ahol terroristagyanús személyek százait őrizték, több mint százat ma is fogva tartanak vádemelés nélkül. Éppen emiatt a büntetés-végrehajtási intézetet számos alkalommal kritizálták, Barack Obama pedig annak idején ígéretet tett a börtön bezárására – ez azonban a mai napi nem valósult meg. Rengeteg beszámoló érkezett kényszervallatásokról, volt, hogy felvétel is kiszivárgott ilyen esetekről.
A 2005-ös londoni robbantások után – melyek az öngyilkos merénylőkön kívül 52 halálos áldozatot követeltek – a brit kormány fő válasza a 2006-os Terrorism Act volt. Számos intézkedést vezettek be: betiltották például a terrorizmus dicsőítését vagy az arra történő bátorítást, illetve lehetővé tették, hogy a hatóságok még az előtt lépjenek közbe, hogy a terroristagyanús személyek elkövették volna, amire készültek.
A Munkáspárt 49 képviselőjének ellenállása ugyanakkor megakadályozta, hogy bevezessék a 90 napos, vádemelés nélküli fogva tartás intézményét. Voltak kevésbé sikeres intézkedések is, ilyen volt például a brit iszlamista szervezetek betiltásának lehetősége – aki akarta, gyakorlatilag újraszervezte magát más néven.
A Guardian még 2010-ben hívta fel a figyelmet arra, hogy 2005–2006-ban 280 személyt tartoztattak le terrorizmusgyanúval, ebből 190-et vádemelés nélkül szabadon engedtek, ennek ellenére nőtt a vádemelések száma is. A portál azonban azt is megemlíti, hogy az új terrorellenes törvény nem jelentett új stratégiát, az ugyanis már 2003 óta létezett, új eszközöket viszont bevezetett a Tony Blair-kabinet.
„A norvég válasz az erőszakra több demokrácia, több nyitottság és nagyobb politikai részvétel” – erről beszélt Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök az után, hogy Anders Breivik 77 embert mészárolt le a norvég Utøya szigetén. A kormányfő egyúttal ígéretet tett az ország központi értékeinek megtartására. Nem növelték a rendőrség vagy a biztonsági szolgálatok hatáskörét, a terrorizmussal kapcsolatos jogszabályi háttér sem változott meg. Az is igaz ugyanakkor, hogy Norvégiát nem kívülről támadták meg és nem egy terroristahálózat embere, hanem egy magányos gyilkos volt az elkövető.
