Párizsi vérengzés: Nyakig benne vagyunk a háborúban

Részletesen kommentálta a szerdai párizsi vérengzést a nemzetközi sajtó.

Az as-Sark al-Auszat című szaúdi napilap csütörtöki cikke szerint a tizenkét halálos áldozatot követelő rajtaütés (a legfrissebb fejleményekről itt olvashat) sokat ártott a Nyugaton élő muzulmán közösségeknek, mivel a szélsőséges csoportok arra fogják felhasználni a történteket, hogy tovább szítsák az iszlámellenességet Európában.

Az al-Vatan című algériai újság pedig arra figyelmeztetett, hogy ismét minden szem a muszlim kisebbségre fog szegeződni Franciaországban és a nyugati országok többségében, akárcsak a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után. „A terrorizmus elvágja a szólásszabadság torkát és ledöfi az iszlámot” – fogalmazott csütörtökön az asz-Szabáh című tunéziai lap.

Az arab sajtó egyöntetűen elítélte a karikaturisták és rendőrök elleni szerdai merényletet, amelynek elkövetőit még mindig nem sikerült elfogniuk a francia hatóságoknak. A L'Orient-Le Jour című, francia nyelvű libanoni lap „Charlie vagyok” című vezércikkében elítélte azokat „a perverz módszereket, amelyek a mérsékeltek radikalizálását célozzák”.

A tunéziai Le Quotidien című napilap „Förtelmes mészárlás” felirattal jelent meg a címlapján. Az újság hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek „soha nem látott mértékben össze kellene fognia e határokon átívelő csapás ellen, amely világszerte veszélyt jelent a békére, a biztonságra és a stabilitásra nézve”.

Katarban az as-Sark című lapban párbeszédet sürgettek a Nyugat és a Kelet között, hogy közös erővel vessenek véget a szélsőségességnek. Az újság határozottan elítélte a terroristák tettét, akik a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrákat akarták megbosszulni a vérfürdővel.

A marokkói Libération szerint a négy híres karikaturista, a főszerkesztő Charb, Cabu, Wolinski és Tignous a szólásszabadságért halt meg. Sajtóhírek szerint az észak-afrikai ország több városában pénteken és szombaton szolidaritási megmozdulásokat fognak tartani.

A Cumhuriyet című török ellenzéki újság első oldalán – mintegy „az emberiesség halálának bizonyítékaiként” – a támadással rokonszenvezők Twitter-üzeneteit tette közzé. Az egyikben egy bizonyos Ibrahim Yöruk a Penguen című török szatirikus lapot felmutatva ezt mondja: „Láttátok? Nem lehet viccelni a hívőket megsértve. Inch Allah (ha Allah úgy akarja), remélem, hogy a következő a Leman (egy másik szatirikus török lap) lesz. Annál tizenkettőnél jóval több fejet kell levágni.” Egy másik Twitter-üzenetben Kerem Cenk azt írja: „Leman, egy napon te is fizetni fogsz az iszlámgyűlöletedért”. Az Akit című kormánypárti honlapon Támadás a prófétánkat megsértő folyóirat ellen címmel számoltak be a párizsi merényletről.

Az izraeli sajtó jelentős része „a civilizációk összecsapásaként” értékelte a Charlie Hebdo elleni terrorakciót. „Óriási hiba lenne azt hinni, hogy a sajtószabadság ellen intéztek támadást (...). Az akcióval meg akarták mutatni, mi gyakorol nagyobb befolyást a franciák tudatára, a nyugati liberalizmus vagy az iszlám szélsőségesség. Ez a civilizációk háborúja, nem pusztán egy újabb megfélemlítési hadjárat” – írta a Jediót Ahronót című izraeli újság.

A Le Figaro című konzervatív francia napilap főszerkesztője, Alexis Brézet nemzeti egységre és a terrorizmus elleni határozott válaszlépésre szólít fel „Ha háború van, győzni kell” címmel megjelent vezércikkében. „Tegnap óta nem érvényesek az eufemizmusok: valódi háborút üzentek nekünk, az iszlám fanatizmus háborúját a Nyugat, Európa és a demokrácia ellen” – írta Brézet, aki szerint az első feladat eredetre, vallásra, politikai nézetekre való tekintet nélkül egyesülni. A második felfegyverkezni: erkölcsileg, politikailag és jogilag.

A Libération című baloldali napilap fekete címlappal jelent meg és „Valamennyien Charlie vagyunk” felirattal. A lap főszerkesztője, Laurent Joffrin vezércikkében úgy véli, hogy a támadók nem érték el céljukat. „Barátainkat meggyilkolva összetörtek, de meg is erősítettek bennünket. A Charlie karikaturistái fél évszázada nap mint nap illusztrálták a sajtó létalapját: nevetni, majd harcolni, egyszersmind felmérni a világ hiúságát. A fanatikusok a szabadság ellen támadnak” – szögezte le a szerző hozzátéve: a terrorizmus és nem az iszlám, a szélsőségesség és nem muzulmán honfitársaink ellen kell mozgósítani.

A Le Monde című tekintélyes baloldali napilap igazgatója, Gilles van Kote „Szabadon, állva, együtt” című vezércikkében rámutat: a Charlie Hebdo meggyilkolt újságíróival a szólásszabadság – a sajtóé és az állampolgároké egyaránt –, a vita, a bírálat, a meggyőzés volt a gyilkosok célpontja. A merénylet csapda is: a francia társadalomban meglévő megosztottságot, a gyanakodást, a bizalmatlanságot akarja szítani” – figyelmeztet a cikkíró.

Az Ouest-France című tekintélyes regionális napilap vezércikkírója a szélsőségesek hadüzenetének minősíti a szerdai vérengzést, akik csak az általuk kikényszerített, legrosszabb szabályok szerint működő társadalom létezést akarják elfogadni. „Ezt nem akarjuk, mert nem fogadjuk el az embert lealacsonyító, az autonómiáját, szabad döntéshez való jogát, szabad gondolkodását és lelkiismereti szabadságát elutasító műveltségellenességet” – írta Francois Régis Hutin. A lap ceruzákhoz kötözött kivégzetteket ábrázoló rajzzal emlékezik meg a szerdán agyonlőtt kollégákról,

A Charlie Hebdo „megsemmisített” szerkesztőségéről emlékeztek meg az olasz újságok, hangsúlyozva, hogy a mai világban egyedül az iszlám vallást nem lehet életveszély nélkül bírálni. „Szeretnénk fenntartani magunknak a jogot, hogy kritizáljuk, ahogy tetszik. Megtanultuk kritizálni a kereszténységet, a buddhizmust is életünk kockáztatása nélkül” – írta Ernesto Galli della Loggia olasz történész a Corriere della Sera címoldalán. A legnagyobb olasz napilap mindenki szabadsága elleni támadásnak nevezte a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt terrorista támadást. A lap szerint bekövetkezett az európai titkosszolgálatok által hónapok óta jósolt merénylet, amely lényeges változás az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista fegyveresei által eddig követett terrorstratégiában.

„Nyakig benne vagyunk a háborúban” – kommentálta az eseményeket Umberto Eco olasz író. Szerinte az IÁ „új nácizmus”, amely meg akarja hódítani az egész világot. Umberto Eco hangoztatta, úgy érzi magát, mint gyerekkorában, amikor a második világháborús bombázásban élte napjait, soha nem tudva, mikor zuhannak rá bombák.

A balközép La Repubblica szerint a párizsi terrorcselekmény Franciaország szeptember 11.-éje. A lap  kommentárja szerint nem fanatikusok akciója volt, hanem „látványos forgatókönyvvel látványos célpont ellen” elkövetett terrorista támadás. Az újság szerint a merényletnek a nem szélsőséges iszlám világ is áldozata.

A szabadságjogok ideiglenes korlátozását, vagy az Izraelt a palesztin területektől elválasztó falhoz hasonló intézkedések megtételét javasolják kommentárjaikban.

A lapok úgy vélik, hogy Európának ezzel kellene válaszolnia a kontinensen élő radikális iszlamisták és az őket, illetve az iszlám bevándorlókat elutasítók közt kibontakozó konfliktusra. „Amennyiben a liberális demokrácia fenn akar maradni, egy időre valószínűleg korlátozni kellene bizonyos szabadságjogokat. Máskülönben elsöprik (a liberális demokráciát) a radikális megoldások hívei, akik előbb a terroristákkal, majd magával a szabadsággal is leszámolnak” – írja a Lidové Noviny vezércikkében. A konzervatív újság úgy látja, hogy az egyes országok saját felfegyverzett állampolgáraik ellen csak a szabadságjogok korlátozásával tudnak fellépni.

A Mladá Fronta Dnes az Izraelt a palesztin területektől elválasztó falat hozza fel pozitív példaként, melynek következtében Izraelben csökkent az öngyilkos terrorista támadások száma. „Hasonlóan szokatlan dologra, még akkor is, ha azt sokan bírálni fogják, van szükség itt és most is” – írja a liberális napilap. A francia fővárosban elkövetett véres gyilkosságnak ösztönzően kellene hatnia arra, hogy az európai politikusok a bevándorlást kiemelt problémaként kezeljék. „A külföldiek bevándorlására már csak azért is szükségünk van, mert társadalmunk kihalófélben van. Az azonban elképzelhetetlen, hogy mérgezett kígyót melengessünk a mellünkön” – jegyzi meg a Mladá Fronta Dnes.

A Hospodárské Noviny című gazdasági és politikai napilap felhívja a figyelmet arra, hogy Európa gyakorlatilag minden országa tanácstalan a bevándorlással felmerült iszlám probléma megoldásában. Miután a probléma mindenkit érint, szükség van arra, hogy mihamarabb megszülessen a megoldás – írja az újság.

Fekete címlappal, „Mindannyian Charlie-k vagyunk” felirattal jelent meg Belgium második legnagyobb francia nyelvű napilapja, a la Libre Belgique. Az újság 16 oldalt szentelt a szerdai párizsi vérengzésnek. A lap a támadás mérlegét szörnyűségesnek, az általa keltett lökéshullámokat pedig globálisnak nevezi. A lap publicistája, Francis Van de Woestyne új szeptember 11-éről ír, utalva a 2001-ben az Egyesült Államok ellen elkövetett merényletekre, és arra int: a terroristák újra le fognak csapni.

Hiba volna, ha egy maroknyi, semmit sem tisztelő szélsőséges tettei alapján általánosítanánk minden muszlimmal kapcsolatban. „A gyilkosokat fel kell kutatni, le kell tartóztatni és el kell ítélni. Szigorúan. Ha nem cselekszünk, sosem lesz fegyvernyugvás” – hangsúlyozva ugyanakkor, hogy ha „háborúba megyünk”, azzal a támadás kitervelői győznek, a gyűlölet pedig sosem lehet válasz a gyűlöletre, de a naivitás sem. A szerző szerint különleges jelentősége van annak, hogy a támadás célpontjai újságírók voltak, a sajtó és a humoristák elleni támadás a demokrácia egyik alappillérre elleni merénylet.

A lap nagy terjedelemben mutatja be az „elszántan független” Charlie Hebdo tevékenységét, amelyet a szélsőségesek esküdt ellenségének nevez, és amely 2001 óta a politikusok és a szélsőjobboldal után a vallási fanatikusokat, a muszlim radikálisokat is maró humorának céltáblájává tette. Az újság a belga terrorfenyegetettséget értékelő és elemző testület, az OCAM vezetőjét, André Vandorent is megszólaltatta, aki szerint Párizsban „pontosan ugyanaz” történt, mint tavaly a brüsszeli zsidó múzeumnál, szerinte ezzel a szélsőségesek semmilyen új határt nem léptek át. Vandoren tudatta, hogy egyes helyeken Belgiumban is a harmadik szintre emelték a terrorkészültséget, de nem mondta meg, hogy pontosan hol. Az OCAM vezetője szerint a kanadai parlament elleni támadás és a sydneyi kávézó elleni merénylet is illeszkedik ebbe a sorba.

Egybehangzóan a szabadság ellen indított háborúként értékelik a vérengzést a brit lapok.

David Aaronovitch, a The Times című tekintélyes konzervatív napilap neves publicistája szerint a fasizmus veresége óta most először fordult elő, hogy polgárok egy csoportját az általuk rajzolt, kimondott, publikált véleményük miatt mészárolták le. Aaronovitch szerint Európa országainak ebben a helyzetben ugyanolyan egyértelműen ki kell állniuk a szólásszabadság mellett, mint ahogy azt az Egyesült Államok teszi: nincs helyük olyan törvényeknek vagy cselekedeteknek, amelyek a szólás és a sajtó szabadságát, a békés gyülekezéshez fűződő jogokat csorbítják. A véleménynyilvánítás szabadsága mellett elkötelezett, szókimondó francia lapot más sajtótermékek, köztük a brit sajtó „gyávasága”, a muszlimok esetében alkalmazott kettős mércéje tette „a szégyenlős diszkréció pusztaságából” kiemelkedő célponttá – fogalmaz a The Times szemleírója.

A Financial Times című üzleti napilap csütörtöki szerkesztőségi kommentárja szerint a párizsi vérengzés kiszámított megfélemlítési akció, a demokratikus társadalmak pillérének számító véleménynyilvánítási szabadság elleni támadás volt, célja pedig az, hogy a sajtót egyfajta megalkuvó öncenzúrára kényszerítse. A szabad világnak azonban nem szabad megalkudnia, mivel a szabad sajtó mit sem ér, ha az újságírók nem érzik úgy, hogy szabadon szólhatnak – áll a Financial Times írásában.

A Financial Times internetes oldala olvasói rovatában egy újságíró a Charlie Hebdo „felelőtlen” és „ostoba” szerkesztőségi politikáját bírálja. Tony Barber, az Európa főosztály főszerkesztője szavai szerint „nem azt akarja sugallni, hogy a szólásszabadságot ne lehetne a vallás szatirikus ábrázolására alkalmazni”, de hevesen bírálja azokat a kiadványokat, amelyek feltételezik, hogy a muzulmánok provokálásával vihetik diadalra a szabadságot”. Az olvasók bírálatára a brit lap módosította a lap nyomtatott változatában megjelenő írást.

A Guardian című lapban Natalie Nuagrayrede, a Le Monde egykori szerkesztőségvezetője a Charlie Hebdo bátorságát dicsérte. „Egy olyan korszakban, amikor a dogmatizmus és az intolerancia minden fajtája eluralkodni látszik, számos érték – a pluralizmus, a sokféleség, a jog és a szabadság állama, az alapvető jogok gyakorlása – próbatétel előtt áll. És ha Franciaországban az élclap mellett számos támogató tüntetést szerveztek is, „a populista mozgalmak – közöttük Marine Le Pené – megpróbálnak tőkét kovácsolni a tragédiából, hogy az iszlámmal és a bevándoroltakkal szembeni ellenérzéseket táplálják”.

Ugyanebben a szellemben ír a The Daily Telegraph című brit lap is. Szerkesztőségi cikkében a merénylet következményeire hívja fel a figyelmet, megemlítve Michel Houellebecq francia író új könyvét, amelyben 2022-ben az országnak muzulmán elnöke lesz, aki bevezeti a saríát, a vallási alapú muszlim törvénykezést Franciaországban. „Egy ilyen paranoiát könnyen szíthatnak a párizsi gyilkosságok. Ennek ellen kell állni, ellenkező esetben valóban a terroristák győznek.”

Az amerikai The New York Times vezércikkében üdvözölte azt a „vad eltökéltséget”, amelyről a franciák hitelt tettek „szabadságjogaik védelmében” a vérengzés után. A lap ugyanakkor figyelmeztet: „ez nem az a pillanat, amikor az idegengyűlölet rémhírterjesztői megpróbálhatnák az összes muzulmánt beszennyezni terroristának minősítve őket”. A vezércikk egyszersmind indulatosan utasítja el Marine Le Pen szavait, és úgy véli, „szégyen”, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnöke választási aprópénzre váltja a tragédiát. A The New York Times szerint azzal, hogy az iszlám fundamentalizmus kapcsán Le Pen „az álszentség tagadásáról” beszél, bevándorlás- és muzulmánellenes indulatokat szít. Márpedig a lap szerint „ez a merénylet a szabadság elleni támadás, bármit értsünk is ez alatt”.

A Público című spanyol napilap véleményrovatában Luis Mathias újságíró elítéli „a kritika és a szatíra szabadsága elleni brutális támadást”. „A francia hetilap mindig a köztársasági értékekkel összhangban lévő  eszközöket alkalmazott. ( ) Ugyanúgy nevetségessé tette Mohamedet, mint Jézus Krisztust." A szerző szerint a szerdai merénylet következtében Franciaország legszörnyűbb kísérteteivel kényszerül szembenézni. „Kétségkívül nem ez volt a terroristák szándéka, de tettük első következménye, hogy porig alázza a bevándorlókat és a külföldieket”, ami a szélsőjobb újabb térnyeréséhez vezet.

A Cadena Ser spanyol rádió honlapján hangsúlyozza: „a karikatúrák, a viccek, Houllebecq könyve semmiről sem tehetnek”. „ a megoldás nem a szabadságjogok megcsonkítása, hanem a fanatizmus, az irracionális gyűlölet, a műveltségellenesség és a tudatlanság elleni küzdelem.”

Több európai lap bejelentette, hogy újból megjelenteti a Jyllands-Poste című dán magazin által 2005-ben leközölt, és a Charlie Hebdo által néhány hónappal később átvett Mohamed-karikatúrákat. A Berlingske című dán lap főszerkesztője szerint így kívánja bemutatni, milyen magazin volt a tragikus események célpontja. A Corriere della Sera című olasz lap, az amerikai Daily Beast és a Slate című hírportálok szintén karikatúrák közlése mellett döntöttek.

Az Estadao de Sao Paulo című brazil regionális napilap internetes oldalán megjelentette a Charlie Hebdo legutóbbi címlapjait. Számos latin-amerikai napilap – köztük az argentin La Nación és a kolumbiai El Tiempo is megemlékezett az áldozatokról.

A Gazeta Wyborcza című baloldali-liberális napilapnak nyilatkozó Bernard Guetta, a Le Monde volt varsói tudósítója egyenlőséget tett a párizsi vérengzés és a 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások között, de Aleksander Smolar, a varsói Batory Alapítvány elnöke ezt túlzásnak minősítette. Smolar a TOK FM rádiónak nyilatkozva rámutatott arra, hogy  az Iszlám Állam elleni harcban való szerepvállalás miatt Franciaországban már hosszabb ideje tartottak a szerdaihoz hasonló merénylettől. A párizsi vérengzés miatt szerinte francia szélsőjobboldal megerősödése várható. Smolar arra is rámutatott, Lengyelországban nehezen elképzelhető a vallásos témákban oly élesen szatirikus lap működése, mint amilyen a Charlie Hebdo.

A Rzeczpospolita című jobbközép napilap kommentárja szerint a párizsi merénylők a szólásszabadság ellen intéztek támadást, amire csak egyféleképpen lehet reagálni, a szólásszabadság melletti kiállással.

A Gosc Niedzielny című katolikus hetilap ezzel szemben arra mutat rá, hogy a merénylők nem az egész muzulmán világot képviselik, a meggyilkolt karikaturisták pedig nem a szólásszabadság megszemélyesítői. A gyilkosok a vallásos fanatizmus nevében cselekedtek, a határozottan elítélendő szörnytettük áldozatai viszont egy olyan lapnál dolgoztak, amelynek gúnyrajzai „a Nyugat eszmei sivárságára” vallanak.

A wSieci konzervatív című lap kommentátora, Piotr Zaremba is rámutat arra, a meggyilkoltak nemcsak az iszlám, hanem a nyugati civilizáció értékeit is gúnyolták. Zaremba azonban – utalva a keresztény kegyelemtanra – az iszlám fundamentalisták által elkövetett borzalmas tettet „kegyetlen, a keresztények számára teljesen elfogadhatatlan bosszúnak” minősíti. A szerző azt is megjegyzi, a jelenleg a Közel-Keleten lemészárolt keresztények sokkal többen vannak, mint a párizsi vérengzés áldozatai, a velük vállalt szolidaritás pedig csekély.