„Ha minden terhelő és felmentő bizonyítékot mérlegre teszünk, úgy látom, hogy sem a nyomozás, sem a meghallgatás nem tette lehetővé, hogy bebizonyosodjon Dominique Strauss-Kahn bűnössége” – mondta Frédéric Fevre lille-i ügyész.
A vádhatóság lépésére számítani lehetett, miután a vizsgálóbírók az ügyészség ellenvetése ellenére küldték büntetőbíróság elé kerítés vádjával az IMF lemondott vezetőjét.
Hétfőn egyébként a két felperes prostituált ügyvédjei is bejelentették, hogy visszavonják a Strauss-Kahn elleni vádakat. Elismerték, hogy nincs elég kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a volt IMF-vezért kerítésért el lehessen ítélni.
„Meg vagyunk arról győződve, hogy Dominique Strauss-Kahn teljesen tisztában volt azzal, hogy a szexpartnerei prostituáltak voltak. De ez a meggyőződés bizonyosan nem elegendő a szabálysértés megállapításához” – mondta az egyik ügyvéd.
A két hete kezdődött perben a francia közgazdászt, aki 2012 előtt a francia elnökválasztás egyik legesélyesebb baloldali jelöltaspiránsának számított, azzal gyanúsítják, hogy egy prostitúciós hálózat által 2008 és 2011 között Párizsban és Washingtonban szervezett szexpartik legfőbb haszonélvezője volt.
Strauss-Kahn meghallgatásán nem vitatta, hogy részt vett a partikon, de azt állította: nem tudott arról, hogy ott prostituáltakkal találkozott, és azt sem, hogy a nők utazásait a tőle befolyást remélő üzletember barátai finanszírozták. Hangsúlyozta, hogy nem követett el „sem bűncselekményt, sem szabálysértést”, és elítélte, hogy a vizsgálóbírók eltúlozzák a barátai által szervezett szexpartik gyakoriságát és az ott történteket.
A vizsgálóbírók szerint Strauss-Kahn nem egy egyszerű „ingyenes fogyasztó” volt a barátai által szervezett esteken, hanem azokat kifejezetten az ő megrendelésére szervezték, és azoknak a legfőbb haszonélvezője volt. Bizonyítékként egy általa rendelkezésre bocsátott párizsi lakást és az ügy legfőbb szereplőinek küldött SMS-eket mutatták be, amelyek alapján a vád szerint a volt IMF-vezér „a szexuális igényeit kielégítő rendszert” működtetett.
A francia sajtóban csak Carlton-ügynek nevezett botrány ugyanakkor kezdődött, amikor 2011 májusában nemi erőszakkal vádolta meg a volt IMF-vezért egy New York-i szálloda alkalmazottja. Az amerikai hatóságok felmentették ugyan, de az ügy miatt Strauss-Kahn távozott az IMF éléről, és francia államfői ambícióinak is búcsút kellett mondania. Franciaországban azonban folytatódott a névtelen feljelentés alapján megkezdődött vizsgálat. A lille-i bűnügyi rendőrség 2011 februárjában arról értesült, hogy a négycsillagos Carlton Hotel PR-felelőse, René Kojfer prostituáltakat hajt fel a szálloda vendégeinek, innen vezettek el a szálak Strauss-Kahnhoz és három barátjához.
Az ügyész úgy vélte, hogy nem egy „maffiahálózatot” lepleztek le a hatóságok, hanem „egy baráti csoportot”, amely „egóját, ambícióit, sőt teljesen egyszerűen fizikai vágyait akarta kielégíteni”.
Három napon át tartott kihallgatásán Strauss-Kahn végig tagadta, hogy ő szervezte volna a szexpartikat. A prostituáltakkal való szembesítések során, amikor a nők azokról a durvaságokról beszéltek, amelyeket a volt IMF-vezér részéről kellett elviselniük, Strauss-Kahn meg sem rezdült. Elismerte, hogy szereti a csoportos szexet, amelyet „rekreációs foglalatosságnak” tekint, nem pedig „vágóhídnak”, ahogy a volt partnerei. A prostituáltak iránti averziójáról is beszélt. „Prostituáltakkal nem tetszik (a szex), mert azt szeretem, ha buli van” – mondta az IMF-vezér. A titkos párizsi bérlakást a perben pedig azzal magyarázta, hogy a szexpartik idején még házas ember volt, azokról felesége, Anne Sinclair sztárújságíró nem tudott.
A bíróság egyébként az ügyészség felmentési kérelmét nem köteles követni. Amennyiben bizonyítottnak látja a vádat, a volt IMF-vezért tíz év szabadságvesztéssel és félmillió eurós pénzbüntetéssel sújthatják.
