Ferenc pápa arra kérte a homíliáját hallgató bíborosi testület tagjait, hogy ne zárkózzanak be, mert ez nem illik az egyházhoz. Felszólította a világ minden részéből a Vatikánba érkezett mintegy kétszáz bíborost arra, hogy ne féljenek a kirekesztett emberek befogadásától és senkit ne ítéljenek el örökre. Az argentin nemzetiségű egyházfő szombaton húsz új bíborost nevezett ki (kreált), akiknek nagy része valamely Vatikántól távoli országban szolgál. Először lett bíborosa a Zöld-foki-szigeteknek, a Tonga-szigeteknek és Mianmarnak is.
Azt kérte egyháza tagjaitól, hogy lépjék át korlátaikat, keressék fel a távol, a „társadalom perifériáján” élőket, segítsenek minden kirekesztett, éhező, szomjazó, ruhátlan emberen és azokon is, akik eltávolodtak az egyháztól vagy elveszítették hitüket. Ferenc pápa az egyház kulcsfeladatának nevezte a peremre szorult testvérekkel szembeni könyörületességet és a társadalomba való befogadásukat. „Soha ne felejtsük Szent Ferencet, aki nem félt átölelni a leprásokat” – hangoztatta a nevét az olasz szentről választó egyházfő.
Ferenc pápa úgy fogalmazott, az egyháznak erőt kell vennie magán és cselekedni: „Ne maradjunk passzívak a szenvedéssel szemben ( ) az egyház arca és hitelessége a rászorulók segítésében mutatkozik meg.” Ehhez az is szükséges, hogy az egyház „megfelelő nyelven” szólítsa meg mindazokat, akiket a társadalom kitaszít, mert „gyógyíthatatlanoknak” tartja őket. „Hogyan tudunk segíteni valakinek, ha nem nézünk a szemébe és félünk őt megérinteni?” – kérdezte.
A Szent Péter téren az Úrangyala-imádságkor (Angelus) mondott beszédében Ferenc pápa – első alkalommal az egyház történetében – megtapsolta az új bíborosokat, és a tapshoz az egész tér csatlakozott. Az egyházfő kifejezte jókívánságait a Távol-Keleten most ünnepelt holdújév alkalmából.
