Lemondott és visszavonul a brit nemzetbiztonsági bizottság elnöke

Beosztásával összeegyeztethetetlen, pénzért végzett lobbitevékenység gyanúja merült fel vele szemben.

Az ügyet a The Daily Telegraph című konzervatív brit napilap és a Channel 4 kereskedelmi televízió újságírói tárták fel közös oknyomozó riportjukban. Sir Malcolm, aki a korábbi tory kormányokban a védelmi, majd a külügyminiszteri tisztséget is betöltötte, keddi nyilatkozatában közölte, hogy a májusi brit parlamenti választásokon nem indul képviselőjelöltként sem. Rifkind jelenleg az előkelő londoni Kensington és Chelsea kerület alsóházi képviselője.

Keddi közleményében leszögezte: jóllehet az ügy „semmiféle jelentőséggel nem bír” a hírszerzési és nemzetbiztonsági bizottság elnökeként végzett tevékenységére, nem szeretné azonban, ha a vele kapcsolatban felmerült gyanú „elvonná a figyelmet” a bizottság munkájáról, vagy bármilyen más formában befolyásolná a testület működését, ezért lemond elnöki tisztségéről. Sir Malcolm „hitványnak” minősítette a vele kapcsolatos állításokat. Közölte ugyanakkor, hogy bár korábbi tervei szerint egy további parlamenti időszakot még vállalt volna, „a felmerült bizonytalanságok megszüntetése” érdekében azonban jobbnak látja, ha a májusban véget érő mostani parlamenti időszak után visszavonul.

A lobbiügybe belekeveredett az ellenzéki Munkáspárt egyik szintén nagy tekintélyű veterán politikusa, Jack Straw is, aki Tony Blair volt miniszterelnök kormányaiban belügy-, majd külügyminiszter volt, és jelenleg is a Labour alsóházi képviselője. Straw azonban már korábban, az ügy kipattanása előtt bejelentette, hogy a májusi választásokon nem indul, és visszavonul a parlamenti politizálástól. A The Daily Telegraph és a Channel 4 riporterei magukat egy nem létező kínai cég kijáróinak mondva keresték fel a két politikust, azzal, hogy a „vállalat” terjeszkedni szeretne Európában, és ehhez lenne szüksége a brit képviselők „tanácsadói” szerepvállalására.

A közös riport szerint Sir Malcolm a találkozón azzal dicsekedett, hogy a Londonban dolgozó külföldi nagykövetek közül „bármelyik” kész személyesen fogadni őt, és ez „hasznos hozzáférésnek” bizonyulhat. Rifkind arra is hajlandónak mutatkozott, hogy a kínai „cég” nevében – bár a vállalat nevének említése nélkül – levélben közbenjár brit kormányilletékeseknél. Az ilyen tevékenységet aktív politikusok számára határozottan tiltják a korábbi hasonló botrányok után elfogadott képviselői magatartási szabályok.

Jack Straw azzal a „referenciával” ajánlotta szolgálatait a riportereknek, hogy egy ízben még egy EU-szabályozás módosítását is sikerült elintéznie egy árupiaci termékeket forgalmazó, ukrajnai érdekeltségű vállalat javára. Straw a riport szerint egyenes utalást tett arra, hogy a közbenjárást napi ötezer font (több mint kétmillió forint) díjazásért vállalná. Rifkind azt mondta, hogy félnapi munkáért 5-8 ezer font (2,1-3,3 millió forint) közötti javadalmazást szokott kérni.

Az ügy felidézi az 1990-es évek második felének súlyos etikai botrányát, amely „irányzott” parlamenti kérdésfelvetésekért jelentős összegeket zsebre vágó képviselők ügyében robbant ki. A „cash for questions” néven elhíresült botrány részesei annak idején komoly pénzekért – esetenként 20-25 ezer fontért – terjesztettek elő az alsóházban olyan kérdéseket, amelyek megvitatása üzleti megbízóik érdekében állt.