Francois Hollande francia elnök és Angela Merkel német kancellár szerdán Minszkbe utazik az úgynevezett normandiai négyek találkozójára, ahol Petro Porosenko ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnökökkel szeretnének diplomáciai megoldást találni a kelet-ukrajnai válság megoldására. Sokan úgy vélik, eddig lehetett hátrálni, de most már a falhoz értek a felek, és muszáj dűlőre jutni a kérdésben.
Nem a minszki tárgyalás az utolsó esély a kelet-ukrajnai helyzet megoldására – mondta el kérdésünkre Tálas Péter. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint ez az „utolsó esély” kifejezés egyszerűen a diplomáciai nyomásgyakorlás része. Már csak azért sem a végső megállapodási lehetőség, mert nem látjuk a következő lépést, hogy mi történne, ha a tárgyalások esetleg nem járnának sikerrel. Főként annak tudatában, hogy a fegyveres harcok már most is zajlanak – emelte ki.
Azzal kapcsolatban, hogy a tárgyaló feleknek mik lehetnek a stratégiai érdekeik, Tálas elmondta: Putyin célja a szankciók enyhítése mellett, hogy a szakadár területekkel komolyan kezdjen el tárgyalni Kijev, méghozzá egy olyan föderációs államberendezkedésről, ami esetén Oroszországnak „közel vétójoga” legyen a területre vonatkozó kijevi döntésekkel kapcsolatban. Nyilván az ukrán vezetés ebben nem érdekelt, nem akarnak erőteljesebb orosz befolyás alá kerülni. A Nyugat pedig a már sokat hangoztatott politikai megoldásban érdekelt.
Ugyanakkor Tálas szerint Ukrajna területének mindössze 3-4 százaléka van a szakadárok kezén, ráadásul nem is központi részen, az ország nincs kettéosztva. Ez egy elég kicsi terület egy föderációhoz, a fegyveres harcok egyik fő törekvése orosz részről az lehet, hogy a Donyec-medence egészét birtokolják.
Túl sok kérdés van jelen egyszerre a konfliktusban, a fegyveres harcok, a Krím problémája, az Oroszország elleni szankciók, a menekültek kérdése, tehát a minszki tárgyalás fő célja az lehet, hogy meghatározzák, merre induljanak el egyáltalán a rendezéssel kapcsolatban. Hatalmas nagy problémahalmaz van, amelyben elsősorban a szálakat kellene kibogozni.
Tálas úgy véli, az ukránoknak lehet a legfontosabb a gyors megállapodás, ugyanis sok belső feszültségük és problémájuk van, és ezekre megoldást kell találniuk, mert ha ez nem sikerül, abba belebukhatnak. Sőt, ha modernizációs forrásokhoz akarnak jutni az Európai Unió révén, akkor más lényeges kérdésekben – a korrupció, az oligarchák visszaszorítása – is lépniük kell. Kijev ki van szolgáltatva a nyugati támogatásoknak, ráadásul az ukrán társadalmat egyelőre még összefogja a háború, de idővel ott is megjelenhet az elégedetlenség.
Az oroszokat inkább gazdasági szempontból sürgeti az idő, ugyanis az alacsony olajár és a szankciók miatt vannak nehéz helyzetben. Európának pedig egyszerűen kellemetlen, hogy gyakorlatilag háború zajlik a közvetlen szomszédságában.
A szakadárok véleménye Tálas szerint nem mérvadó, ők ugyanis teljes mértékben az oroszoktól és az ő fegyverszállításaiktól függenek, magukat nem tudnák fenntartani, ráadásul rengeteg orosz katona is harcol az ő oldalukon. A szakadárok „nem játékosok”, és ha Putyin megállapodik, Oroszország bármikor vissza tudja fogni őket, ha egy esetleges megállapodás nem tetszene nekik.
Az esetleges amerikai fegyverszállításokkal kapcsolatban Tálas Péter elmondta: ha az oroszok továbbra is támogatják a szakadárokat, az USA is nyújthat külső támogatást, de ez nem feltétlenül támadófegyvereket jelent. Szóba jöhet még információs támogatás, illetve további politikai támogatás alkalmazása is. Mindenesetre az egyre több fegyver bevetése a konfliktus eszkalálódásához vezethet. Az amerikai álláspont jelenleg inkább a nyomásgyakorlás, miszerint megtehetjük ezt is.
Hozzátette: az Egyesült Államok is érdekelt a rendteremtésben, de ők nem szeretnék, ha megnőne az orosz befolyás Ukrajnában, és esetleg egy fehérorosz típusú rendszerré akarnák átalakítani az országot.
