A kormányfő úgy fogalmazott: nem tud elképzelni olyan szabad Magyarországot vagy szabad Lengyelországot, ahol a nemzeti tőke háttérbe szorul, és nem kapja meg azt a segítséget, amellyel leküzdheti a negyven év kommunizmus alatt a Nyugattal szemben összegyűjtött hátrányt, hiszen „nekünk most azokkal kell versenyeznünk, akiknél nem volt kommunizmus”.
Mint mondta, mindig elismerte az Európai Unió versenysemlegességi szabályait, de azt gondolja, hogy a közép-európai államoknak kötelességük – a szabályok adta kereteken belül – a lehető legtöbbet tenni a nemzeti tőke megerősítéséért.
Hazánkat Orbán Viktor úgy jellemezte a mintegy 200-250 fős hallgatósága előtt, mint egy politikai fekete bárányt és mint gazdasági sikertörténetet. A magyar stratégia lényegének nevezte, hogy „úgy akarunk változtatni a rólunk kialakult kedvezőtlen megítélésen, hogy olyan gazdasági sikereket akarunk elérni, amelyek nyertessé, győztessé tesznek bennünket”.
A magyar gazdaság, a sajátos magyar válságkezelési modell eredményei között említette az évek óta 3 százalék alatti költségvetési hiányt, az államadósság-csökkentést, az arányaiban a némettel versenyképes külkereskedelmi mérleget, a gazdasági növekedést és a csökkenő munkanélküliséget. Megerősítette azt a kormányzati célt is, hogy 2018-ra gyakorlatilag egyetlen munkanélküli se legyen az országban. Összegzése szerint „Magyarország szép jövő előtt áll”, és bár az út nehéz, szerinte csak ez vezet el a sikerhez.
Orbán Viktor csaknem félórás beszédében sürgette a Lengyelország és Magyarország közötti „mindennapi gazdasági együttműködés” megerősítését, hiszen – mint fogalmazott – „Európa jövője itt van, Közép-Európában”. Jelezte, hogy Magyarországon ma 341 lengyel cég dolgozik, a lengyel–magyar kereskedelmi forgalom pedig tavaly több mint hét százalékkal nőtt.
A miniszterelnök az Európai Unióval kapcsolatos véleményét ismertetve úgy fogalmazott: „az a projekt, amelyet EU-nak nevezünk, momentán elakadt”: a monetáris uniót nem követte költségvetési unió, az Európai Központi Bank szerepével kapcsolatban széttartanak a vélemények, és a globális versenyben a kontinens vesztésre áll. Mindebből szerinte „kényelmetlen igazságok” fakadnak, így például az, hogy senki sem oldja meg a másik helyett a házi feladatát, azaz amíg a bajban lévő országok nem teszik rendbe otthon a saját gazdaságukat, addig nem lesz európai fellendülés sem. Megjegyezte, kevesen merik kimondani Európában, hogy ugyanazért a pénzért egyre többet kell dolgozni.