N. Rózsa Erzsébet elmondta: az Irán és a „hatok” közti egyezkedés – mely vasárnap kezdődött Lausanne-ban – egyrészt a perzsa állam urán dúsítására szolgáló centrifugáinak számáról, az eddig öt és kisebb részt húsz százalékosra dúsított urán sorsáról, a későbbi iráni nukleáris kutatások lehetőségéről, valamint a nemzetközi ellenőrizhetőségről szól – mivel ez utóbbiról kevés hírt hallani, alighanem már sikerült többé-kevésbé megegyezni róla. A közel-keleti állam részéről ugyanakkor a nyugati szankciók feloldásának elérését tűzték ki célul. A szakértő felhívta a figyelmet arra is, hogy az Iránnal tárgyaló, úgynevezett „hatok” – Németország és az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja: Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország – részéről az összes külügyminiszter megjelent a tárgyalásokon.
N. Rózsa Erzsébet szerint ma nyugaton sem kérdőjelezik meg Irán polgári célú nukleáris programhoz való jogát, inkább a centrifugák típusúról és számáról van vita – utóbbit várhatóan 4-5 ezerben fogják maximálni.
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a perzsa államban nincs eldöntve az atombomba gyártása, ami egyébként az iráni érdekekkel teljesen ellentétes. „A nyugati szankciók és a közhangulat miatt Hamenei ajatollah államfő fatvát adott ki arról, hogy Iránban tilos a nukleáris fegyverek gyártása, felhasználása és bevetése” – emlékeztetett. Szerinte ha Irán atombombát gyártana, az nagy presztízsveszteség lenne a rezsimnek, amely nem engedheti meg magának, hogy hazugságon érjék. Az iráni politika és külpolitika legalapvetőbb célja ugyanis a rezsim fenntartása, ezzel pedig az atombombagyártás ellentétes hatást érne el.
A másik oldalnak is érdeke a megállapodás: Kína például minél több energiahordozót venne Irántól. Az első genfi megállapodás óta 30 százalékkal nagyobb mennyiséget importálnak a perzsa államtól, N. Rózsa Erzsébet szerint pedig nincs az a mennyiség, amit a kínai gazdaság fel ne tudna venni – ez egyébként vélhetően Indiára is igaz. Az Egyesült Államoknak pedig értelemszerűen fontos, hogy eggyel kevesebb országra kelljen fenyegetésként tekintenie.
Az amerikaiak két legszorosabb szövetségese a Közel-Keleten Izrael és Szaúd-Arábia: utóbbiak jelenleg attól félnek, hogy amennyiben Irán pozíciója erősödik, több regionális kérdésbe is nagyobb beleszólása lehet, például a libanoni, vagy jemeni eseményekbe is. Emellett egy javuló viszony Irán és az Egyesült Államok között az amerikaiak számára csökkenthetné az izraeliek és a szaúdiak jelentőségét.
A megállapodás részleteinek kidolgozására még 3 hónapjuk lenne, de a 2013 novemberi genfi megállapodás óta Irán minden feladatot időre teljesített, ahogy a nyugati oldal is, és ez N. Rózsa Erzsébet szerint valószínűleg most is így lenne.
Kedden a menetrend szerinti utolsó tárgyalási napot tartják.
