A meggyőzés és a szimpátia elnyerésének egyik legjobb lehetősége április 2-án adódott a képviselők előtt. A hagyományokhoz hűen Manchesterben ezen a napon tartották meg a brit pártvezetők választás előtti tévévitáját. A szópárbajok történetében először vettek részt a három hagyományos, westminsteri párt (Konzervatívok, Munkáspárt, Liberális Demokraták) „első emberei” mellett a Zöldek, az etnikai pártok és a UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) képviselői is. A főbb ütközőpontok az Európai Unió és a bevándorlás kérdései voltak. A jelenleg regnáló miniszterelnök, David Cameron és fő kihívója, Ed Miliband is korlátozást ígért utóbbiban. Ám érdekes, hogy a Munkáspártnál az eddigiekhez képest ez egy új irány: Miliband nemrég a baloldal ígéretei közé emelte, hogy győzelmük esetén az országba érkezők három évig nem kapnak majd munkanélküli segélyt. Nigel Farage, a nacionalista UKIP vezetője pedig nem hazudtolta meg magát, szinte minden problémát a bevándorláshoz és az EU-s tagsághoz vezetett vissza.
Mint Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense az MNO-nak kifejtette, a tévévita hatásai csak később mutatkoznak meg, azonban a választók új helyzettel találják magukat szembe: sokkal többrétűbb lett a választási lehetőségük. Megjelentek a nacionalista pártok, amelyek később komoly szerephez juthatnak. A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy egyik meghatározó párt (Munkáspárt, Konzervatívok) sem lesz képes megszerezni az önálló többségi kormányzáshoz minimálisan szükséges 326 alsóházi mandátumot – a koalíciókötés tehát elkerülhetetlen. S hogy mire lehet számítani a következő majd egy hónapban? A szakértő szerint a központi téma a gazdaság lesz. „Míg a konzervatívok az eddigi eredményeiket hangsúlyozzák, addig a Munkáspárt alternatív utakat helyez előtérbe. A UKIP aduásza pedig egyértelműen az Európa-ellenesség” – véli Gálik.
– A Munkáspárt igyekszik az uniós népszavazás kérdéskörét tematizálni – emelte ki a külügyi intézet elemzője, majd hozzátette, Tony Blair színre lépése a téma „meglovaglásával” együtt szavazókat hozhat a baloldalnak. De a Munkáspárt azt a tényt is David Cameron orra alá dörgölheti, hogy nem tartották be a 2010-es választási ígéretüket. A miniszterelnök öt évvel ezelőtt célul tűzte ki a bevándorlók nettó számának csökkentését évi 100 ezer fő alá, ehelyett a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy évente közel 300 ezer ember érkezik a szigetországba. Emellett még számolni kell a „skót faktorral”. A Skót Nemzeti Párt ugyanis felszólította a Munkáspártot, hogy együttes erővel távolítsák el Cameront a hivatalából. És ha ez még nem elég: amennyiben Cameron kiírja a népszavazást és a távozók győznek, a skótok is megtartják újra a maguk voksolását a függetlenségről.
