Brit választás: egy, aki mindent visz

Az utóbbi évek egyik legszorosabb voksolása vegyül az egyik legrövidebb kampányidőszakkal. Számba vettük a szigetországi szavazók lehetőségeit.

Március utolsó előtti napján David Cameron ellátogatott II. Erzsébet királynőhöz a londoni Buckingham-palotába, majd tájékoztatta a 2010-ben megválasztott törvényhozás feloszlatásáról. A május 7-i választásig nincs parlament, az alsóház 650 képviselőjének megszűnt a mandátuma, magánemberré váltak. A jelenlegi miniszterelnök látogatása csupán formalitás volt, hiszen a négy éve elfogadott új választási törvény kivette az uralkodó hatásköréből a parlament hivatalos feloszlatásának jogát, és átruházta azt a kormányfőre.

Nagy-Britannia május 7-én voksol. A cél, hogy új kormány alakuljon – a választók tehát arra a helyi politikusra szavaznak, aki abból a pártból van, amelyet ők támogatnak. A rendszer pedig „a győztes mindent visz” alapon működik. A szavazatokat választókerületenként számolják össze, amelyek egy-egy széket jelentenek a választott parlamentben. A politikusok különböző számú választópolgárt képviselnek. A differencia pedig akár ötszörös is lehet. Hisz van olyan kerület, ahol 21 ezer és van olyan is, ahol 110 ezer szavazó dönt egyetlen szék sorsáról. S ha ez még nem elég: csak az a jelölt szerez helyet a parlament 650 tagú alsóházában, aki a legtöbb szavazatot kapja az adott választókerületben, és az a párt jelöli ki a következő miniszterelnököt, amely a legtöbb helyet szerzi meg. A végső kinevezés joga Őfelségét illeti meg.

A parlament egyébként a lordok házából és az alsóházból (képviselőház) áll.

Természetesen a rendszer merevsége miatt a kisebb pártok részéről voltak reformigények, ám mivel ezek soha nem nyertek a két nagy párttal (Munkáspárt és Konzervatív Párt) szemben, képtelenek bármin is változtatni. A Liberális Demokraták a legutóbbi választások alkalmával az összes szavazat 23 százalékát szerezték meg (6,8 millió), ami 57 helyre volt elegendő. A toryk 10,7 millió szavazattal 307 helyet összesítettek, míg a Munkáspárt 8,6 millió vokssal 258-at. Persze a valóságban az embereket befolyásolják a pártok prominens személyei, és úgy tekintenek a szavazásra, mintha közvetlenül a vezetői képességeire, személyiségeire szavaznának.

A meggyőzés és a szimpátia elnyerésének egyik legjobb lehetősége április 2-án adódott a képviselők előtt. A hagyományokhoz hűen Manchesterben ezen a napon tartották meg a brit pártvezetők választás előtti tévévitáját. A szópárbajok történetében először vettek részt a három hagyományos, westminsteri párt (Konzervatívok, Munkáspárt, Liberális Demokraták) „első emberei” mellett a Zöldek, az etnikai pártok és a UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) képviselői is. A főbb ütközőpontok az Európai Unió és a bevándorlás kérdései voltak. A jelenleg regnáló miniszterelnök, David Cameron és fő kihívója, Ed Miliband is korlátozást ígért utóbbiban. Ám érdekes, hogy a Munkáspártnál az eddigiekhez képest ez egy új irány: Miliband nemrég a baloldal ígéretei közé emelte, hogy győzelmük esetén az országba érkezők három évig nem kapnak majd munkanélküli segélyt. Nigel Farage, a nacionalista UKIP vezetője pedig nem hazudtolta meg magát, szinte minden problémát a bevándorláshoz és az EU-s tagsághoz vezetett vissza.

Mint Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense az MNO-nak kifejtette, a tévévita hatásai csak később mutatkoznak meg, azonban a választók új helyzettel találják magukat szembe: sokkal többrétűbb lett a választási lehetőségük. Megjelentek a nacionalista pártok, amelyek később komoly szerephez juthatnak. A felmérések egyértelműen azt mutatják, hogy egyik meghatározó párt (Munkáspárt, Konzervatívok) sem lesz képes megszerezni az önálló többségi kormányzáshoz minimálisan szükséges 326 alsóházi mandátumot – a koalíciókötés tehát elkerülhetetlen. S hogy mire lehet számítani a következő majd egy hónapban? A szakértő szerint a központi téma a gazdaság lesz. „Míg a konzervatívok az eddigi eredményeiket hangsúlyozzák, addig a Munkáspárt alternatív utakat helyez előtérbe. A UKIP aduásza pedig egyértelműen az Európa-ellenesség” – véli Gálik.

– A Munkáspárt igyekszik az uniós népszavazás kérdéskörét tematizálni – emelte ki a külügyi intézet elemzője, majd hozzátette, Tony Blair színre lépése a téma „meglovaglásával” együtt szavazókat hozhat a baloldalnak. De a Munkáspárt azt a tényt is David Cameron orra alá dörgölheti, hogy nem tartották be a 2010-es választási ígéretüket. A miniszterelnök öt évvel ezelőtt célul tűzte ki a bevándorlók nettó számának csökkentését évi 100 ezer fő alá, ehelyett a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy évente közel 300 ezer ember érkezik a szigetországba. Emellett még számolni kell a „skót faktorral”. A Skót Nemzeti Párt ugyanis felszólította a Munkáspártot, hogy együttes erővel távolítsák el Cameront a hivatalából. És ha ez még nem elég: amennyiben Cameron kiírja a népszavazást és a távozók győznek, a skótok is megtartják újra a maguk voksolását a függetlenségről.

David Cameronnal a The Sunday Times című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap közölt interjút vasárnap. A miniszterelnök megerősítette: ha a május 7-i parlamenti választások után a Konzervatív Párt kormányon marad, előírná, hogy a külföldi EU-munkavállalók csak négyévi folyamatos nagy-britanniai munkaviszony után juthassanak hozzá a brit jóléti ellátások teljes köréhez. Kijelentette: a mostani szabályok alapján ha egy külföldi EU-munkavállaló „összerakja” mindazokat a brit szociális juttatásokat, amelyeket már érkezése után igényelhet, évi tízezer font (4,1 millió forint) jövedelemhez juthat csak ebből a forrásból. Ha megvalósul az elképzelés, minden egyes EU-bevándorló átlagosan 22 ezer fontot fizet majd be adók és társadalombiztosítási hozzájárulás formájában a brit jóléti kasszába, mielőtt onnan juttatásokat igényelhetne – mondta a brit miniszterelnök.