Egyértelmű az euroszkeptikusok megerősödése az országban, Cameron pártja pedig inkább izolacionista és nemzeti irányultságú, ezért a kormányfőnek pártjával szemben kell kormányoznia, ha sikeres akar lenni – vélte a Le Monde baloldali liberális francia lap.
A Le Figaro konzervatív francia lap azt emelte ki, hogy a Skót Nemzeti Párt nehézzé fogja tenni Cameron életét: a kormányfőnek engedményeket kell tennie, hogy gátat szabjon a skót függetlenedési törekvéseknek. A lap emlékeztet arra, hogy a skótok és Cameron legfőbb támogatói, a vállalkozók és a londoni City pénzemberei is az EU-ban akarnak maradni.
A Neue Zürcher Zeitung konzervatív svájci lap arról írt, az EU-ban komoly vita fog kezdődni a briteknek tehető esetleges engedményekről, de az egyértelmű, hogy 2017-ig legfeljebb jelképes lépésekre van lehetőség e téren. Cameron bevándorlóellenes retorikájával elidegenítette hagyományos kelet-európai szövetségeseit, Madrid Gibraltár ügye miatt orrolt meg a britekre, és számos más uniós fővárosban is kevés a szimpátia a szigetország iránt EU-vitájával kapcsolatban – vélte a lap.
Cameron a Downing Streeten tett hivatalos bejelentése előtt a londoni Buckingham-palotában felkereste II. Erzsébet királynőt, akitől formális kormányalakítási megbízást kapott.
Kijelentette: többségi egypárti kormány vezetőjeként nem lesz akadálya annak, hogy kiírja a népszavazást Nagy-Britannia EU-tagságáról.
A brit választásokon történtek minden előzetes közvélemény-kutatási eredményt felülírtak, ugyanis a 2010 óta kormányzó Konzervatív Párt megszerezte az önálló kormányalakításhoz elégséges abszolút többséget. Ez azt jelenti, hogy David Cameron pártjának a 650 fős alsóházában több mint 326 képviselője lesz.
A legnagyobb brit ellenzéki erő, a Munkáspárt súlyos veszteségeket, a Skócia függetlenségére törekvő Skót Nemzeti Párt (SNP) példátlan előretörést könyvelhet el. A nagy vereség után a vesztes pártok vezetői (Nick Clegg – Liberális Demokraták; Nigel Farage – UKIP; Ed Miliband – Munkáspárt) sorban mondtak le.
