Draza Mihailovic a szerb és a balkáni történelem egyik legellentmondásosabb alakja. A kommunisták háborús bűnökkel és a nácikkal való kollaborációval vádolták, vérszomjas hazaárulónak tartották, a nacionalisták szerint viszont hős volt.
Draza Mihailovicot a második világháború után a nácikkal való kollaboráció vádjával elítélték és kivégezték a hatalomra kerülő kommunisták. 2006-ban unokája kezdeményezésére indult meg a rehabilitációs folyamat. A döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs – hangzott el csütörtökön a bíróságon.
A bírói testület azt állapította meg, hogy az 1946. június 15-én hozott ítélet törvénytelen módon, politikai és ideológiai okokból született meg. Elhangzott továbbá, hogy a belgrádi felső bíróság nem arról döntött, hogy Draza Mihailovic háborús bűnös volt-e vagy sem – erre ennyi idő után már nem volt lehetőség –, hanem arról, hogy tisztességes volt-e az ellene folytatott eljárás.
A bíróság épülete előtt többen tiltakoztak az ítélet ellen, Halál a fasizmusra – szabadságot a népnek feliratú transzparenseket lengettek, valamint azt skandálták: „Megszállók csatlósai, Hitlert szolgáltátok.”
Az ítélethirdetésen jelen volt Aleksandar Karadordevic, aki magát szerb trónörökösnek tartja és a szerb sajtó is ennek nevezi, továbbá a háborús bűnökkel vádolt, ultranacionalista Vojislav Seselj, a Szerb Radikális Párt elnöke, valamint számos szélsőséges jobboldali szervezet képviselője.
Oliver Antic, Tomislav Nikolic jobbközép szerb államfő tanácsadója részt vett Draza Mihailovic rehabilitációjának jogi megalapozásában. Csütörtökön azt mondta, „nagy nap ez az igazság és az igazságügy számára, és ezt a napot Horvátországban is meg kellene ünnepelni”. Szerinte ezek nagy napok a szerbek, a horvátok, a muszlimok és a szlovének számára is, akik Mihailovic parancsnoksága alatt tevékenykedtek, és emlékeztetett arra, hogy több ezer nem szerb harcolt a csetnikvezér mellett.
A háborús bűnökkel vádolt Vojislav Seselj szerint a bíróság nem is dönthetett volna másként, és ezt a napot az „általános szerb megbékélés napjává” kellene nyilvánítani.
A szerbiai parlament emberi és kisebbségjogi bizottságának elnöke, Meho Omerovic elítélte a belgrádi felső bíróság ítéletét, amelyet botrányosnak és szégyenletesnek nevezett. Szerinte a döntés sérti azokat, akik valóban a fasizmus ellen harcoltak, de a rengeteg áldozatot is. Hozzátette, hogy cinikus az a megfogalmazás, miszerint a bíróság nem állapította meg, hogy Draza Mihailovic háborús bűnös volt-e vagy sem. A fasizmus elleni harc 70. évfordulóján Szerbia ezzel az ítélettel lemondott antifasiszta múltjáról – szögezte le.
Ivica Dacic szerb külügyminiszter közleményében szégyenletesnek nevezte a döntést, szerinte az nem a megbékélés vagy az igazság felé vezet, sőt inkább elmélyíti az ellentéteket és megosztottsághoz vezet. Hozzátette: egyetlen bíróság sem tudja semmissé tenni a történelmet. „Manapság a világ a történelem revíziójának, illetve a győzelem és a vereség, valamint a bűn és a büntetés relativizálásának lehet a tanúja” – fogalmazott a szerb diplomácia vezetője, aki egyben a baloldali Szerbiai Szocialista Párt elnöke.
A horvát igazságügy-miniszter szerint ez olyan hiba, mintha Hitlert, Mussolinit vagy Pavelicet rehabilitálták volna. Megállapította, „ha a fasizmust nem ítéljük el megfelelő módon, az nem jó alap a jövő építéséhez”. A világban ezek a dolgok rég a helyükre kerültek, és mindenki tudja, ki volt a jó és ki volt a rossz oldalon – mondta, hozzáfűzve: a csetnikmozgalom nagyon sok rosszat okozott, elsősorban a horvátoknak. „Számunkra ő háborús bűnös és az is marad” – szögezte le a tárcavezető.
A horvát kormány csütörtökön hibás és elfogadhatatlan döntésnek nyilvánította Mihailovic rehabilitációját, aki csetnikmozgalmával a második világháborúban „a gonoszság és az igazságtalanság oldalán állt”, és ezen semmilyen bírósági döntés nem változtathat.
„A háborús bűnösök rehabilitációja ellentétes az antifasiszta értékekkel, a demokráciával és az együttműködéssel, amelyek a mai modern Európa alapját képezik” – közölte a kormány.
A szerb bíróság döntése ellenére Horvátország továbbra is háborús bűnösnek tekinti Dragoljub Draza Mihailovicot – áll a külügyminisztérium közleményében, amely szerint a belgrádi döntés nem változtat azon a horvát állásponton, hogy „Mihailovic csetnikvezér és a második világháborúban legyőzött kollaboráns katonaság parancsnoka volt”.
Draza Mihailovic volt az egyik alapítója a második világháború alatt a délszláv népek, és főleg a szerbség egyesítéséért küzdő, királypárti fegyveres mozgalomnak. A szerbség egyesítése egy „etnikailag tiszta”, úgynevezett Nagy-Szerbián belül valósult volna meg, ennek érdekében a csetnikcsapatok „feladata” a nem szerb lakosság „eltávolítása” volt a leendő állam területéről, azaz az etnikai tisztaság jegyében több száz embert meggyilkoltak.
A második világháborúban, 1941-ben a Mihailovic vezette csetnikek ellenállása került szembe a német megszállókkal. Később a parancsnok úgy vélte, hogy a kommunista partizánok jelentik a nagyobb veszélyt a szerbekre, ezért velük került összetűzésbe, a kommunisták pedig 1946-ban elfogták és Belgrádban kivégezték, sírjának helye máig ismeretlen.
A csetnikeket – akiket sokáig a nép ellenségeinek minősítettek – 2004-ben rehabilitálta a szerb parlament: egy törvénymódosítással ugyanazokat a jogokat biztosította leszármazottaiknak, amelyeket addig Josip Broz Tito kommunista partizánjainak utódai élveztek.
Sokak szerint a második világháborúban a csetnik egységeket szerb nacionalista ideológia vezérelte. Ezeknek az irreguláris katonai alakulatoknak volt a főparancsnoka Draza Mihailovic, aki bizonyos források szerint katonáit egyebek között arra utasította, hogy a lakosság összes nem szerb elemét takarítsák el Nagy-Szerbia létrehozása érdekében.
A Mihailovic közvetlen parancsnoksága alatti csetnikek által meggyilkolt muzulmánok és horvátok pontos száma a mai napig nem ismert.
Draza Mihailovicot a második világháború után a nácikkal való kollaboráció vádjával elítélték és kivégezték a hatalomra kerülő kommunisták. 2006-ban unokája kezdeményezésére indult meg a rehabilitációs folyamat.
