Csatazaj a Balkánon

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A délszláv háborút követő csendesebb évek után a térség ismét puskaporos hordónak tűnik. Bármikor újra robbanhat.

Albert Enikő
2015. 06. 16. 11:33

Szerintük a Gruevszki-kormánynak éppen kapóra jön a névvita a görögökkel, ez ugyanis jó kifogás arra, hogy a reformokat elodázzák. Mindenesetre úgy tűnik, az EU az utóbbi időben egyre magasabb szinten próbál közvetíteni az elfajuló vitában. Míg kezdetben csupán kívülről szemlélték az eseményeket, később európai parlamenti képviselői szinten, az utóbbi napokban pedig már Johannes Hahn bővítési biztos közreműködésével irányítanák az eseményeket. Az eddigi eredmények vegyesek: bár a felek megegyeztek a jövő évi előrehozott választások időpontjában, de változatlanul nagy kérdés, az átmeneti időszakban ki vezeti az országot, illetve mikor lép vissza a miniszterelnök.

Bosznia-Hercegovinában is azt mutatják a tények, az EU lassanként felébred Csipkerózsika-álmából, július 1-jén hosszú évek után hatályba léptették a stabilizációs és társulási megállapodást (STM). A csatlakozási folyamat alapjául szolgáló dokumentum közös gazdasági és politikai célokat tűz ki a felek számára, illetve fokozatosan szabad kereskedelmi térséget hoz létre. Corina Stratulat, a brüsszeli European Policy Center (EPC) kutatója szerint azonban nem arról van szó, hogy a régió egyik leghátrányosabb helyzetben lévő országa hirtelen megtáltosodott volna. Sokkal inkább politikai döntés született a régió stabilizálása érdekében, főként német és brit nyomásra. Egy leszakadó és ezért folyamatos veszélyt jelentő Balkán ugyanis Európának sem érdeke, márpedig az egykori szrebrenicai mészárlás emlékével, a mai napig fennálló bosnyák–szerb konfliktusokkal terhelt ország szintén magában hordja a robbanásveszélyt.

A forgatókönyv itt is hasonló volt. Bár a demokratikus átalakítás terén az EU jól látható kudarcot vallott, próbálták menteni a menthetőt: gazdasági téren próbáltak mentőövet nyújtani. A németek és a britek által tavaly év végén kidolgozott javaslat csupán annyit kért, a politikai pártok kötelezzék el magukat a reformfolyamat iránt, cserébe gazdasági fellendülést, a társulási megállapodás hatálybaléptetését, felgyorsított EU-s integrációt ígértek. Az elköteleződést írásba foglalták, a megállapodás hatályba lépett, de visszaütött az elmaradt demokratikus átalakulás hatása: a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik bejelentette, mégsem támogatja a reformtervet.

Szerbia a régió nagy meglepetése az utóbbi hetekben. A hagyományosan oroszbarát állam újabban egyre szorosabb kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal és az EU-val. Alekszandar Vucsics szerb elnök a közelmúltban járt Washingtonban, ahol arról próbálták meggyőzni, uniós integrációjának támogatásáért cserébe lazítson Oroszországtól való energiafüggőségén, és persze kövesse az EU külpolitikai irányvonalát. Júliusban Belgrádba utazik Angela Merkel német kancellár, aki az integrációs folyamat felgyorsítását ígérte. A feltétel: Szerbia normalizálja viszonyát Koszovóval.

 

Ha nem is ismeri el független államként, legalább ne akadályozza annak ENSZ-be (később akár majd az EU-ba) történő felvételét, valamint támogassa az alkotmányos változásokat Boszniában. A szerb–albán közeledés egyik próbatétele lesz a június 23-i találkozó, amire egyelőre fagyos hangulatban készülődnek a felek. Tomiszlav Nikolics szerb elnök épp a múlt héten egy regionális találkozón jegyezte meg a koszovói elnök asszonynak, Atifete Jahjagának, ne tekintse magát államelnöknek, hiszen Koszovó soha nem lesz valódi állam.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.