Kiolvadó konfliktus?

Posztszovjet Nyugat-Berlinné válhat a Dnyeszter melléke.

Jó két hete írta alá Petro Porosenko ukrán elnök a Moszkvával a katonai együttműködést felmondó törvényeket, amelyek nyomán immár a szakadár Dnyeszter menti köztársaság felé sem haladhatnak át az orosz szállítmányok. A Kremlt tudatosan provokáló döntéssel párhuzamosan megerősítették a szakadár terület nemzetközi blokádját, amellyel így már nemcsak Tiraspol exportját, hanem az importját is ellehetetleníti. Ezek a lépések mindinkább Chisinau felé próbálják terelni a szakadár államalakulatot, amely most lényegében csak Moldován keresztül érintkezhet a világgal. Kijev megpróbálta meggyőzni a Moszkva és Tiraspol közötti útvonalak lezárásáról a moldovai vezetést is, ez idáig sikertelenül. Az ukrán parlament döntése nyomán felborzolt kedélyeket tovább szította Mihail Szaakasvili kinevezése odesszai kormányzóvá. Az egykori grúz elnök ugyanis sietve jelentette ki, hogy nemcsak Odessza problémáit oldja meg, hanem a Dnyeszter menti kérdést is. Moszkvában e két döntést sokan már úgy értelmezték, hogy Kijev újabb frontot nyitott Oroszországgal szemben.

Mindez tovább fokozta a már enélkül is feszült hangulatot magán a szakadár területen belül, ahol csak a fővárosban mintegy 14 ezer lakás áll üresen. Tiraspol, akárcsak az elmúlt 25 évben, most is kizárólag csak Oroszországra számíthat, amely mintegy 1500 békefenntartójával eleve garantálja a terület biztonságát. Ezek utánpótlását és a nem helyiek váltását légihíddal meg lehet oldani, a jelentős részben orosz állampolgársággal is bíró lakosság esetlegesen megnövekedő ellátási gondjait azonban már jóval nehezebben.

A fegyveres összetűzés helyi elemzők szerint immár egyáltalán nem elképzelhetetlen, a fő kérdés inkább az, hogy adott esetben Moszkva közvetlenül beavatkozna-e, ha a konfliktus kiéleződik. Orosz vélemények szerint Kijev és a Nyugat célja éppen ez, hiszen a Kreml aligha tehetné meg, hogy magára hagyja Tiraspolt. Ukrán elemzők szerint Kijev nem provokálja Moszkvát, csupán saját biztonságát tartja szem előtt, amikor igyekszik megelőzni egy nyugati és déli irányból érkező esetleges újabb támadást. Harcias kijelentések hangzanak el román oldalon is, míg Moldova és a hivatalos Moszkva óvatos. Nem véletlenül, hiszen egy fegyveres konfliktus egyiküknek sem hiányzik. Mint ahogy Európának sem érdeke, hogy a bizonytalanság zónája tovább tolódjon nyugatra.