Az ágyúk most is dörögnek, s csak remélni lehet, hogy ez a szembenállás nem fordul át nyílt háborúba. Moszkva kivár, Ukrajna erőt gyűjt, a minszki megállapodás teljesítését pedig mind Kijev, mind pedig a Donbasz csak halogatja. Az álláspontok távol állnak egymástól, az ukrán vezetés nem hajlandó a luhanszki és donecki felkelőkkel tárgyalni, e tekintetben ott tartunk, mint egy éve. Eközben szép lassan „új front” nyílik, hiszen a Dnyeszter mentén is egyre feszültebb a helyzet. Ilyenkor természetesen elég egy szikra ahhoz, hogy a puskaporos hordó berobbanjon. A már így is sokat szenvedett Donbasz lakossága mindenekelőtt békét akar, hiszen nem fizetik a nyugdíjakat, el-elzárják Ukrajna felől az ivóvizet, Luhanszkban és Doneckben nincsenek gyógyszerek. Kijev ukrán állampolgároknak tekinti ezeket az embereket, valójában azonban lemondott róluk, Moszkva segít, a Krímmel ellentétben azonban szó sincs arról, hogy a két szakadár „népköztársaság” Oroszországhoz csatlakozzon. A Donbasz egyre inkább hasonlít egy gennyedző sebhez, másképp fogalmazva olyan befagyott konfliktus, mint a Dnyeszter mente. A népszerű író-elemző Szergej Sargunov, a Szvobodnaja Pressza portál főszerkesztője festi le ekképpen a helyzetet, támogatva egy újabb referendumot, hogy a helyiek maguk dönthessenek a jövőjükről.
Minszk–2 azonban még él, s bár recseg-ropog, mindenki elismeri, nincs alternatívája. A fordulópont júliusban jöhet el, amikor a megállapodás értelmében különleges státust kell biztosítani a két szakadár területnek, ezt pedig Kijev aligha teszi meg. Ezt már Alekszej Muhin, a moszkvai Politikai Információs Központ nevű, Kremlhez közeli tanácsadó cég vezetője fejtegeti. A politológus szerint abból kell kiindulni, hogy Ukrajna, elsősorban a privatizáció indítása miatt érdekelt a megállapodás végrehajtásában.
Készülődik azonban egy háború Ukrajna nyugati szomszédságában, a Dnyeszter mentén is, ahol Kijev számára kellemetlen módon orosz békefenntartók állomásoznak. Petro Porosenko azonban nem oldhatja meg gyorsan ezt a helyzetet, hiszen az 1992 óta szakadár területen rengeteg a fegyver, s egy konfliktus kirobbanása esetén jutna belőle bőven a lakosságnak. Ráadásul aligha örülne az Európai Unió egy újabb háborúnak, így az ukrán elnök kénytelen óvatosan manőverezni. – Ezért aztán mind itt, mind pedig a Donbaszban egyfajta se béke, se háború helyzet áll elő, folyamatosan fennmarad a feszültség, keleten kiegészülve azzal, hogy Kijev folyamatosan rombolja az infrastruktúrát – mondja Muhin. Egyértelműbben fogalmaz ennél egy másik politológus, Oleg Bondarenko, aki úgy véli, hogy mind a Donbaszban, mind pedig a Dnyeszter mentén kiéleződik a konfliktus, azaz háború lesz.
