Jó eséllyel senki sem hallott a kelet-ukrajnai, ma oroszbarát szakadár területeken elhelyezkedő Hrabove falucskáról, ahol ezer ember él. Legalábbis egy évvel ezelőttig ismeretlen volt a falu neve a nemzetközi közvélemény előtt, azóta viszont rendre felbukkan a hírekben. Ennek oka, hogy 2014. július 17-én itt zuhant le a Malaysia Airlines MH17-es járata, rajta 283 utassal és tizenöt fős legénységgel. Az Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó repülőgépen 193 holland, 43 maláj, 27 ausztrál, 12 indonéz, 10 brit és néhány belga, kanadai, német, új-zélandi és filippínó utazott. Mind meghaltak.
A falu melletti mezőre zuhant géppel kapcsolatban máig nem tiszta teljesen a kép. Az oroszok szerint az ukránok lőtték le, nyugati szakértők és politikusok viszont műholdképekre és elfogott rádióbeszélgetésekre hivatkozva azt közölték: egy Buk löveggel szedték le az utasszállítót. Egy egykori szakadár katonai vezető, Alekszandr Hodakovszkij tavaly elismerte, hogy volt egy Buk a birtokukban, és amint tudomást szerzett a létezéséről, máris jöttek a hírek a lelőtt maláj gépről. Majd visszavitték a Bukot Oroszországba – állította akkor. Ezzel összecseng a nemzetközi szakértők megfigyelése is. A legvalószínűbbnek egyébként az a forgatókönyv tűnik, hogy az egymástól függetlenül feladatot teljesítő szakadár csoportok egyike véletlenül lőtte le az MH17-et, miután folyamatosan ukrán vadászgépekre lődöztek. Ezt támasztja alá az a videó is, amely az évfordulón került elő és szakadár katonák tekintik meg a roncsokat rajta. Az oroszok persze tagadtak, majd megnövelték jelenlétüket a térségben.
Az esetet nemzetközi vizsgálóbizottság járta körbe, jelentésük október végére várható. A vizsgálathoz közeli források a CNN-nek azt nyilatkozták: a bizonyítékok arra utalnak, hogy az oroszpárti szakadárok lőtték le a gépet. Ugyanerre utalt az ausztrál 9Newsnak adott nyilatkozatában Eliot Higgins, aki részt vett a feltárásban. A holland miniszterelnök, Mark Rutte, az ausztrál kormányfő, Tony Abbott és maláj kollégájuk, Najib Razak külön nemzetközi büntetőbíróság felállítását javasolta az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ). A testület a már létező, súlyos bűntények tetteseinek felelősségre vonására létrehozott nemzetközi büntetőtörvényszékek mintájára alakulna, hasonlóan a Ruanda és a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús és emberiesség elleni bűntényeket vizsgáló hágai törvényszékekhez. Az ENSZ minden tagállama köteles lenne együttműködni vele.
Kétséges, hogy a szervezet felállhat-e, hiszen az oroszok vétójoggal rendelkeznek az ENSZ Biztonsági Tanácsában, s múlt héten közölték: elvi okokból nem egyeznek bele egy ilyen bíróság létrehozásába. A Pravdának nyilatkozó szakértő, Alekszandr Krilov szerint ahhoz, hogy Oroszországot ilyen bíróság elé lehessen citálni, előtte meg kellene semmisíteni. Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet szerdán kijelentette, nincs alapja annak, hogy ilyen büntetőbíróságot hozzanak létre. „Kétségeinket osztja Kína is. A határozatot az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szorgalmazza, talán serényebben is, mint a malájok” – mondta, majd hozzátette: „Szakértőinket kizárták a vizsgálatból. Időnként arról kapunk részleges információkat, hogy miképpen zajlik a nyomozás” – mondta. Csurkin kifogásolta, hogy a vizsgálatot teljes titokban folytatja egy maroknyi ország. „Nem helyes, indokolatlan egy nemzetközi bíróság létrehozását felvetni, amikor nemzeti szinten gyakorlatilag befejeződött a nyomozás” – érvelt az orosz ENSZ-nagykövet két nappal a maláj utasszállító tragédiájának első évfordulója előtt.
A maláj miniszterelnök mindenesetre magabiztos, múlt szombaton azt mondta: „Nem fogunk ujjal mutogatni senkire, amíg a hiteles bizonyítékok a rendelkezésünkre nem állnak, ugyanakkor bizonyosak vagyunk benne, hogy már egészen közel állunk ahhoz, hogy megnevezzük az utasszállító katasztrófájáért felelős személyeket.”
Az áldozatok hozzátartozói egy évvel az eseményt követően is gyászolnak, sokan nem tudják feldolgozni szerettük halálát. Silene Fredriksz-Hoogzand fia, Bryce és annak barátnője, Daisy Balira indult a géppel, szobájuk máig érintetlen – mesélte a hölgy az Associated Pressnek. „Minden folytatódik körülötted, próbálsz bekapcsolódni, de nagyon nehéz” – mondta Silene a család rotterdami otthonában.
Emellett folyton ott motoszkál az agyukban az, amire a nemzetközi közvélemény is kíváncsi: mi történt, mi miatt kellett közel háromszáz embernek meghalnia? Silene férje, Rob Fredriksz szerint geopolitikai okok állnak amögött, hogy késlekednek a holland hatóságok a nyomozásaik eredményének nyilvánosságra hozatalával. „Túl óvatosak. Picit félnek. Szerintem politikailag túl érzékenyek” – mondta. Hozzátette: egy év telt el, de nem haladtak előre. „Nekünk minden nap július 17-e” – zárta szavait.
A világ túlsó felén, az ausztráliai Melbourne-ben élő James Rizk viszont bízik abban, hogy az alapos vizsgálat révén szülei gyilkosai elnyerik méltó büntetésüket. Rizk az AP-nek azt is kifejtette: mindkét malájgépes katasztrófában vesztett el családtagokat. Az MH370-en – amely az Indiai-óceán fölött tűnt el 2014 márciusában – édesanyja mostohaanyjának bátyja és sógornője utazott. Rizk szüleiről a helyi ausztrálfutball-klub fog megemlékezni, amelynél mindketten dolgoztak: egy plakettet kapnak az egyik lelátónál.
Na de mi történt Hrabovéban akkor és azóta? Christopher Miller, a Mashable újságírója elment a faluba, ahol Vlagyimir Berezsnoj polgármester elmesélte neki: mindenki pánikolt egy évvel ezelőtt, mert azt hitték, a háború elérte a falujukat. Törmelékek és testek zuhantak le az égből – ez volt az első jele annak, hogy valami történik, aztán földet ért a legnagyobb gépdarab is, mini földrengést okozva. Mivel mindenki tudta, hogy a frontvonal messze húzódik, azt hitték, légi támadást intéztek a falu ellen. Berezsnoj azonban a lakossággal ellentétben nem bújt el, hanem kiszaladt a mezőre, megnézni azt, amit ő katonai gép roncsának hitt. Aztán rábukkant a Malaysia Airlines feliratra és rádöbbent, mi történhetett.
A polgármester szerint szörnyű volt látni és tapasztalni ezt a szörnyűséget, mégis, a faluban sokan az eset megszállottjai lettek, főként az elhunytak miatt. Egy neve elhallgatását kérő hölgy például elmesélte: annyi áldozat közösségimédia-profilját tanulmányozta, amennyire csak képes volt. Egy Nagyezsda keresztnevű nő pedig barátjáról elmondta: minden áldozat arcképét és rövid élettörténetét tudja fejből.
A falu megváltozott. Nyikolaj Gobulov műszerész szerint a tragédia összehozta Hrabove lakosait, máshogy értékelnek dolgokat és viszonyulnak az élethez, mint korábban. Vallásosabbak lettek, egyre többen járnak misére. Sokan abban a hitben élnek, hogy azért nem a falura esett a gép, mert „áldottak” a lakosok. Ezzel kapcsolatban ma már azt mesélik, hogy néhány nappal az MH17-es lezuhanása előtt vallásos szertartásokat tartottak – azért imádkoztak, hogy ne essen bántódásuk a háború miatt –, ennek is tulajdonítják, hogy a faluból senkinek nem lett baja. Igaz, ha nem lennének a humanitárius segélyek, már éhen haltak volna a háborúskodás okozta élelmiszerhiány miatt. Az évfordulón azért imádkoznak, hogy béke köszöntsön a világ minden polgárháborús térségére – mondta Berezsnoj.
A mezőn ma már szinte nincs is nyoma annak, mi történt itt egy éve – írta helyszíni riportjában a The Guardian. A falu lakosai márciusban, a minszki tűzszünetet követően kezdhették eltakarítani a roncsokat és személyes tárgyakat – ezek egy részét egyébként a környéken élők már a balesetet követően eltulajdonították. Végül a tárgyakat egy holland misszió vitte el, az Orvosok Határok Nélkül pedig gyermekpszichológust küldött a faluba. A helyszínen kis emlékhelyet alakítottak ki néhány plüssmackó és gyertya segítségével, a közeli villanyoszlopra pedig egy verset függesztettek ki, amely szabad fordításban így hangzik:
„Állj meg és imádkozz,
Érezd, ahogy telnek a percek.
Itt zuhant le a Boeing,
és egy szörnyű pillanat alatt
mindannyiuk élete oda lett.”
