Strauss azonban nem adta fel. Beiratkozott a müncheni egyetem üzemgazdaságtan szakára, és négy esztendővel később visszatért a politika színpadára mint a CDU–SPD-nagykoalíciós kormány pénzügyminisztere. Később, jó néhány ellenzéki év után búcsút vett Bonntól, átvéve a müncheni tartományi kormány irányítását. Két év múlva már a kereszténydemokraták kancellárjelöltjévé lépett elő. A temperamentumos bajor helyett azonban a hűvösebb, hamburgi Helmut Schmidt (SPD) lett a befutó. A vesztes figyelme ezután végleg a tartomány ipari fejlesztésére irányult.
Életrajzírója, Peter Siebenmorgen szerint ekkor saját érdekeiről sem feledkezett meg, és a feleségével közösen alapított Eureco tanácsadó cég szolgálatait jelentős vállalkozások (BMW, Messerschmitt, MAN, Dornier) vették igénybe. Ellenségei e kapcsolatokból vezették le korrupciós gyanúsításaikat anélkül, hogy Strauss megvesztegethetőségét bizonyítani tudták volna. A tisztázatlan vádak csak fokozták népszerűségét az ország legsikeresebb tartományának számító Bajorországban.
A szívszélhűdésben elhunyt honatyát 1988 októberében több ezren kísérték utolsó útjára München utcáin.
