Felhőkarcolók nőnek ki a földből Afrika-szerte

Lehet, hogy itt az ideje teljesen más szemmel nézni a fekete kontinensre.

Luanda első helye a felmérésen aligha véletlen: Angolában rengeteg a külföldi befektető, ráadásul az országnak olaja is van bőven. Gazdasága főleg a világválság előtt növekedett óriási léptékkel, de 2011 óta is 3,5–7 százalék között emelkedik a GDP, igaz, az olajár csökkenése még okozhat kellemetlen pillanatokat a szubszaharai országnak. A külföldi befektetők az ásványkincsek és a magas hozamú, sokak által kockázatosnak vélt befektetések miatt keresik Angolát.

A határokon túlról érkezők számára Luanda igen drága, akár a hatezer dollárt is elérhetik a havi ingatlanbérleti díjak. Mivel nehéz Luandába csábítani a szakképzett munkaerőt a fejlettebb országokból, különféle juttatásokkal, többek között luxuslakásokkal igyekeznek ezt biztosítani a munkáltatók. A kínálat korlátozottsága miatt a luxusingatlanok felértékelődtek – magyarázta Biedermann Zsuzsánna, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa. A szakértő azt is hozzátette, hogy a helyiek számára a lakhatás azért messze olcsóbbnak számít.

Hiba lenne azonban csak Angoláról szót ejteni: hatalmas fejlődésen megy keresztül többek közt jó pár nigériai nagyváros is. Lagos lakosainak száma például egyre növekszik, de emellett javult az adózási hajlandóság is (vagyis több pénz folyt be), a hatalmas infrastrukturális fejlesztések – tömegközlekedési beruházások, csatorna- és útépítések – révén pedig a korábbinál kevesebb a dugó, és a város összességében is jóval élhetőbb hellyé vált. Biedermann Zsuzsánna ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a fekete kontinens nagyvárosaiban továbbra is tömegek laknak szegénynegyedekben.

Az ENSZ-prognózisok szerint ugyan a hatalmas méretű népességnövekedés révén nemsokára a szubszaharai régióban lesz a világ egyik legnagyobb munkaerőpiaca, de nyilvánvaló, hogy ezzel a növekedéssel nagyon nehéz lépést tartani, vagyis nemcsak milliomosból lehet egyre több, de a szegényekből is. Biedermann szerint hatalmas a nyomás a városvezetőkön, hogy képesek legyenek kellő egészségügyi vagy éppen oktatási szolgáltatásokat, illetve elegendő munkahelyet teremteni. A szakértő ugyanakkor optimista, úgy gondolja, javulás várható a szegénység leküzdésében.

Az optimizmusra már csak az is okot adhat, hogy az elemzések szerint a Szaharától délre eső régió immár a világgazdasági növekedés motorjává vált. „Az IMF a térségben 4,9 százalékos GDP-növekedést jósolt az idei évre, de a Világbank például Ruandára, Kenyára és Ugandára 6 százalék feletti emelkedést prognosztizált” – ismertette az MTA munkatársa. Hozzátette: ilyen mértékű növekedés mellett a befektetések hozamai is magasabbak. A PricewaterhouseCoopers (PwC) egyébként a 2050-ig tartó időszakról szóló elemzésében főleg Nigériát emeli ki az afrikai országok közül, amely hosszút távon is 5 százalék körüli növekedéssel számolhat.

Lagos mellett Johannesburg, Kinshasa, Dakar vagy az elefántcsontparti Abidjan is azok közé a városok közé tartozik, amely nagy fejlődés előtt állhat. Ezeken a helyeken folyamatosan változik a városkép, sorra nőnek ki a földből az új felhőkarcolók. A fejlődés természetesen függ attól is, hogy a befektetők az adott várost mennyire találják vonzónak, Lagosban, Kinshasában vagy Johannesburgban például már tömegesen ott vannak, de a folyamatnak nincs vége. A PricewaterhouseCoopers felmérése alapján a tíz legnagyobb szubszaharai város a befektetők Mekkájává válhat. „Ezekről a helyekről a magyar közvélemény most még gyakorlatilag semmit nem tud, de ez szerintem meg fog változni” – véli Biedermann Zsuzsánna.

Ez már csak azért is fontos, mert tavasszal Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter előterjesztésben javasolta Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy július elsejével induljon el a déli nyitás stratégiája, amelynek fókuszában Afrika és Latin-Amerika áll. Egy éven belül négy új nagykövetség – Ecuadorban, Etiópiában, Ghánában, Angolában – és hat kereskedőház – Etiópiában, Angolában, Chilében, Ecuadorban, Peruban, Kenyában – nyílik, 2016-ban pedig hazánk már nagyobb hangsúlyt akar tulajdonítani az afrikai és latin-amerikai térségnek külkapcsolataiban.

Nem csak nyersanyagban gazdag országokra érdemes azonban koncentrálni. Biedermann Zsuzsánna felhívta a figyelmet Ruandára, ahol egy külföldi cég sem látott üzletet a mobilhálózat kiépítésében, így egy állami holding végezte el a feladatot. Miután bebizonyosodott, hogy a befektetés jövedelmező, lesz elegendő ruandai előfizető, az állam eladta részesedését, és így ma már a hálózat nyolcvan százaléka magántulajdonban van. Ruanda pontosan azt a „fejlesztő állam” modellt kívánja követni, amit évtizedekkel ezelőtt Dél-Korea vagy éppen Szingapúr.

Fontos látni, hogy ezeknek az országoknak két generáció alatt sikerült agrárországból high-tech nagyhatalmakká válniuk, és a világ élvonalába kerültek versenyképesség szempontjából a sikeres modernizációs intézkedéseknek köszönhetően.