Külpolitika belső használatra

Zajlik a horvát választási kampány, a kormány azonban még mindig nem döntötte el, mikor megy neki ennek a megméretésnek.

A kormánynak februárig van felhatalmazása az ország irányítására, a választások időpontja pedig legkésőbb 2016 elejéig várható. Korábban Zoran Milanovic, miniszterelnök többször azt nyilatkozta, hogy előbb még több törvényt el kívánnak fogadni, amelyekkel felteszik a koronát az elvégzett munkára, s megkönnyítik a recessziótól, valamint az előző (konzervatív, a Horvát Demokratikus Közösség, HDZ vezette) kormányok korrupt és elhibázott gazdaságpolitikájától eleget szenvedett lakosság életét. Ugyanakkor a választások halogatása ellen szól, hogy mielőbb ki kellene aknázni a pillanatnyilag javuló gazdasági mutatók feletti optimista hangulatot, mert lehet, hogy nem lesz sokáig tartható.

A lakosság életének megkönnyítésére irányuló erőfeszítések azonban, mivel elsősorban a kormányt ért kritikák elhárításának szándékából születtek, felemás eredményeket hoztak. Sőt, egyes vélemények szerint nem egyebek szemfényvesztésnél. Jó példa erre a héten sebtében elfogadott törvény a devizahitelezésekről, amely azonnal heves kritikát váltott ki az Európa Központi Bank részéről. A horvát televíziónak nyilatkozó osztrák jegybanki elnök, Ewald Novotny szerint az efféle gondokkal küzdő országok közül ilyen rossz megoldást senki sem választott. A magyarral való összehasonlítást erőltető újságíró kérdésére kifejtette, Magyarországon a kérdés rendezésének alapja a bankokkal való megegyezés volt, Horvátország erre nem hajlott. A legerősebb kormánypárt, a Milanovic vezette Szociáldemokrata Párt (SDP) sokat „fényezett” gazdaságpolitikáját a Horvát Gazdasági Kamara „leplezte le”, mondván, hogy a munkanélküliek arányát tekintve Horvátország még mindig dobogós az EU-ban. Óvott a gazdaság teljesítményének túlzottan optimista megítélésétől is, a behozatal 13,3 százalékkal csökkent ugyan, de ehhez képest a kivitel mindössze 0,7 százalékkal nőtt. Az egyes gazdasági ágazatok jövője egy csöppet sem lett biztatóbb.

A kormányzó koalíció a migránsok okozta válsághelyzetet is próbálja a maga javára felhasználni. A túlzott szerb barátságára vonatkozó gyanúsítgatásokat például egy fölöslegesen kreált vitával, miszerint Szerbia előre megfontolt szándékkal szabadítja Horvátországra a menekültáradatot. Kérdés, hogy a szerdán kölcsönösen bevezetett embargóval nem lőttek-e túl a célon. Milanovic Budapest–Belgrád–HDZ-tengelyt, avagy „szentháromságot” emlegető brüsszeli nyilatkozata a horvát sajtónak és belügyminisztere, Veljko Ostojic megjegyzése, miszerint Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Alekszandar Vulin szerb munkaügyi miniszter Milosevics „pionírjai” volnának, akik erővel, drótakadályokkal és fegyverrel csinálnak rendet, már nem is minősíthető. Zágráb azzal kérkedik, hogy ebben a kérdésben a német és az osztrák kancellárt, valamint (Ostojic) a pápát tartja szövetségesének. Az, hogy az egyre nagyobb szegénységbe süllyedő horvát lakosság mit gondol a menekültkérdésről, úgy látszik, egyelőre nem érdekli.

Közben folyamatosan alakulnak új választási koalíciók, a két nagy tábor, a HDZ vezette konzervatív és az SDP-vel az élén a baloldali–liberális pedig igyekszik maga köré gyűjteni a kisebb pártokat a politikai spektrum közepéről. A baloldalon nagyobb a „tülekedés”, ám ezek a pártocskák mindenkor készek lesznek az összefogásra az SDP-vel, ha hatalomra kerül. Valószínűleg ezen a választáson is a két nagy között dől el, hogy ki vezeti Horvátországot a következő négy évben. Az újoncoknak, mint amilyen környezetvédelmi témákat felvető Horvátország Fenntartható Fejlődése (Orah), a baloldali populista Živi Zid (Élő Fal), vagy a volt államfő, Ivo Josipovic frissen alapított baloldali pártja, a Naprijed Hrvatska (Előre, Horvátország), valószínűleg néhány parlamenti hely jut majd. A közvélemény-kutatások, amelyek eddig nem bizonyultak mértékadónak, a HDZ-nek adnak nagyobb esélyt a győzelemre.