Minden kísérlet, hogy kvótarendszerrel valahogy rendet és igazságot teremtsenek, nemcsak Magyarországon és a többi közép- és kelet-európai országon bukik meg, hanem már azon is, hogy a menekültek százezerszámra „a lábukkal szavaznának”, vagyis újból és újból megpróbálkoznának azzal, hogy visszajussanak Németországba. Ritkán mutatott az államközösség ilyen siralmas képet, ezért az Orbán Viktor ellen alkalmazott éles hangnem magán viseli az önmagában való kételkedés jegyeit is, azt, hogy „a gazfickónak a lényeget tekintve a végén még egyszerűen igazuk lehet” – fogalmazott Weimar.
Egy magas rangú brüsszeli diplomata kijelentette, hogy „Orbán tulajdonképpen csak elborzasztó tükröt tart elénk. Nincs tervünk.” Bírálják a magyar kerítést, de a spanyolt rendben találják. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az első EU-tagállamban regisztrálják az érkező menekülteket, ugyanakkor hagyják, hogy nyitott folyosók vezessenek Németországba. Mindenki tudja, hogy határt kell szabni a tömeges bevándorlásnak, de senki nem tudja, milyen formában tegyék annak érdekében, hogy közben a humánum parancsolatát ne sértsék meg. Százezrek bonyodalommentes befogadása egyre több embert késztet arra, hogy ugyancsak Európában próbáljon szerencsét – tette hozzá a német cikkíró.
Szerinte így „Orbán továbbra is Európa sebeiben vájkál”, és egy olyan ember magabiztosságával érvel, aki a hazáját oltalmazza. Az írás emlékeztet arra, hogy a kormányfő kijelentette: „senki sem követelheti, hogy Magyarország megváltozzon”. Orbán ellenzi, hogy külső hatásokra megváltozzon Magyarország lakosságának kulturális és etnikai összetétele. „Ez csak természetes, nem rasszista, mivel »örülünk, hogy kebabosok vannak a körúton«” – zárta cikkét a magyar miniszterelnököt idézve Wolfram Weimer.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!