– Tökéletesen megértem, hogy ezek az emberek nem kérnek az iszlamistákból. Ha győz az Iszlám Állam, akkor vagy elmenekülnek az országból, vagy magukra öltik a nikábot – jegyzi meg az újságíró. Dmitrij találkozott szíriaiakkal bőven néhány hete a magyar határon is. A békés Latakiában azonban nem látott menekülőket.
– Aki akart, s tehette, már elment. A szomszédos országok menekülttáboraiban él vagy már Európában van – vonja le a következtetést az újságíró.
A félelem érthető. A hivatalos Damaszkusz irányítása alatt lévő tengerparti részen nem kérnek a radikális iszlamistákból, sem az Iszlám Államból, sem pedig az Aszad ellen harcoló al-kaidás kötődésű Dzsebhat an-Nuszrából és a kevésbé ismert kisebb formá-ciókból sem, amelyek szintén részt vettek értelmetlen és kegyetlen vallási és etnikai alapú tisztogatásokban. Egyaránt félnek tőlük a keresztény arabok, a kurdok, a jezidik, az asszírok és a síiták. Természetesen halálos fenyegetésként élik meg a radikálisok közelségét az alaviták is.
– A Damaszkuszhoz lojális szírek nem az „Aszad-rezsimért”, mint azt a nyugati sajtó emlegeti, hanem a hazájukért, az életüket fenyegető, külföldiekkel megerősített terroristák ellen harcolnak. Azt is mondhatnám, hogy a polgárháború mára átalakult honvédő háborúvá, a 2014-ben 88 százalékos eredménnyel újraválasztott Basár al-Aszad pedig egy vegyes megítélésű államfőből a terrorista intervencióval szembeni ellenállás szimbólumává vált – fogalmaz az orosz haditudósító. Dmitrij Vinogradov szkeptikus a nyugati sajtóban mérsékeltnek nevezett ellenzékkel kapcsolatban is.
– Ezek a csoportok annyiban különböznek az Iszlám Államtól, hogy nem esküdtek fel al-Bagdadinak, módszereik azonban hasonlók. Már elnézést, de mióta nevezzük ellenzéknek a géppisztolyos harcosokat?! A szíriai ellenzék a parlamentben van, vagy külföldre emigrált, s manapság Moszkvában és Asztanában tárgyal a hivatalos Damaszkusz képviselőivel – mondja az újságíró.
