Recep Tayyip Erdogan sosem rejtette véka alá, hogy azt szeretné, ha pártja, a mérsékelt iszlamistaként jellemzett Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) abszolút többséget szerezne a választásokon. Ha a világon végignézünk, a stabil és magabiztos országokban sehol nem koalíciók irányítanak – summázta nemrégiben a véleményét a demokráciáról a török elnök. Ha viszont már választani kell, Erdogan mégis – hogy, hogy nem – a sajátja mellett döntene, hiszen nehéz helyzetben erős kéz kell. Nem utolsósorban pedig, ha az AKP nem szerez többséget, az Erdogan számításait is keresztülhúzná, hogy az alkotmány módosításával bevezesse az elnöki rendszert.
Miután a júniusi választásokat az AKP megnyerte, de nem szerzett abszolút többséget, a nagy terv egyelőre meghiúsult. A koalíciós tárgyalások zátonyra futottak, így újabb választásokat kellett kiírni, amelynek valódi kérdése, hogy változott-e valami az elmúlt öt hónapban? A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint igen, vasárnapra 43 százalékot jósolnak az alakulatnak, ami viszont valószínűleg még mindig nem elég ahhoz, hogy egyedül kormányozzon. Azért csak valószínűleg, mert sok múlik a többi párt szereplésén is. Ha a baloldali, a kurdok ügyét felkaroló Népi Demokratikus Párt (HDP) például nem éri el a parlamenti küszöböt jelentő 10 százalékot, akkor Erdogannak nyert ügye van. Erre azonban nagyon kicsi az esély, a HDP minden felmérés szerint meg fogja ismételni júniusi jó szereplését, és 13-14 százalékot szerez. Beleszólhat még a küzdelembe a júniusban 16,3 százalékot bezsebelő, radikális Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP), amelynek támogatói esetleg átszavazhatnak az AKP-re.
A legvalószínűbb forgatókönyv tehát az, hogy az AKP második nekifutásra sem jár sikerrel, azaz minden kezdődik elölről. Újabb és újabb választásokat persze nem lehet kiírni, ezért jöhetnek a koalíciós tárgyalások. Kérdés, kivel is állna szóba a legnagyobb török párt, és ki lenne velük hajlandó egyeztetni? Az szinte bizonyos, ha a HDP bekerül a parlamentbe, ellenzéki lesz, hiszen az alakulattal Ahmet Davutoglu kormányfő már júniusban sem állt szóba. Elképzelhető egy nagykoalíció is, a legnagyobb ellenzéki erőnek számító Köztársasági Néppárt (CHP) korábban nem zárkózott el teljesen a tárgyalások elől. Ha az AKP ezúttal sem szerez többséget, a stabilitás érdekében tehát átmenetileg szövetségre léphet riválisával. A legvalószínűbb azonban, hogy Erdoganék az MHP-vel karöltve alakítana kormányt, hiszen ez a két alakulat áll legközelebb egymáshoz. Ezzel abszolút többséget ugyan nem szereznének, de egy ideig garantálnák a stabilitást.
Ha az AKP nem szerzi meg az abszolút többséget, akkor Erdogan tervei – hogy az alkotmány módosításával elnöki rendszert építsen ki – legalábbis egyelőre meghiúsulnak – értékelte lapunknak a választás várható következményeit Egeresi Zoltán. A Törökország-kutató szerint mivel a kétharmados többség csak a CHP-vel közösen valósulhatna meg, amely viszont sosem állna az ötlet mögé, az elnök mozgástere meglehetősen leszűkült. Elméletben, ha a parlament megszavazná, akkor népszavazást lehetne kiírni, ám mivel a közvélemény-kutatások szerint a törökök között sem túl népszerű az elnöki rendszer kiépítése, ez sem lenne garantált megoldás – emlékeztetett Egeresi. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Erdogan végleg lemondott terveiről. Mivel az elnök 2019-ig még biztosan hatalomban van, így vélhetőleg csak kitolódott, és nem meghiúsult az elképzelés – mondta el a Közszolgálati Egyetem kutatója.
Egeresi szerint a legvalószínűbb, hogy az AKP a választások után megpróbál újabb támogatókat szerezni, és amikor elég erősnek érzik magukat, újabb választásokat írnak ki. A kutató szerint erre az AKP-nak minden esélye meg is van, hiszen mostanában kampányában már szélesebb rétegeket céloz meg, és populista eszközöket is bevet, legutóbb például a fiatal pároknak pénzt, sőt a fiatal férfiaknak egyenesen feleséget is ígértek! Már csak azért is így gondolom, mert Törökországban eddig még egyetlen kormánykoalíció sem töltötte ki a hivatali idejét – fűzte hozzá Egeresi. Bármi is legyen az eredmény, túl sok változásra az ország politikájában ugyanakkor nem kell számítani – mutatott rá a Törökország-szakértő.
